Az elmúlt szombaton megtörtént a város megújult Kálvária emlékművének a hivatalos avatása, amely kétség kívül örömteli és igen szépre is sikeredett. Mint a legtöbb helyi ember, én is szívesen fogadtam a felújítást és boldogsággal tölt el, egyben hála, elismerés mindazoknak, akik mindezért munkálkodtak, s megalkották. Azonban mindennemű ünneprontás és öncélú kritikát mellőzve, kizárólag teljesen építő szándékkal szerténk egy észrevételnek is hangot adni, megosztva a nyilvánossággal. Csakis a teljesség igénye vezérel, beleértve a városunk és jeles elődeink iránt érzett mély tiszteletemmel és szeretetemmel.
Kétségtelen, hogy a dorogi Kálvária még a megújulását megelőzően is csodálatos és vonzó színfoltja volt Dorognak, a közelmúlt munkálatai által pedig egyenesen gyönyörűen pompázik. Külön öröm, hogy gyerekkori álmom egyike is megvalósult, miszerint a jubileumi aknatorony az emlékmű jellege mellett immár egy remek kilátóként is funkcionál. Azonban egy fontos észrevételt feltétlen szeretnék nyilvánosan is megfogalmazni, nevezetesen, hogy a Kálvária 1981 óta nem teljes és az aknatoronnyal való társításával pedig inkább csak egy torzó. Két nagyszerű emlékmű és helytörténeti kincs helyett 44 éve kaptunk egyet, de leginkább két felet. Eleink, de minden jelenlegi komoly építész alkotásai során a szakralitást alapelemként kezeli, kiemelten az egyházi és vallásművészeti emlékeinek tekintetében. Ebben a formában mindez sajnos nem valósul meg és egyfajta disszonanciát sugároz.
Az egykori Kálvária
A szabadtéri, köztéren állított Kálváriák Krisztus nagypénteki szenvedéstörténetét idézik, amely egyben egy mély szimbolikus útmutatót is ad mindazoknak, akik ezt képesek befogadni. A Kálváriák szerkezete kötött, meghatározott kerek egységek, amelyek gerince a 14 stáció, amely Jézus kereszthalálához vezető állomásokat képes illusztrációkban eleveníti meg. Az utolsó stációt követően a kereszt zárja le a golgotát, amely sokszor egyben feszületként jelenedik meg. A feszület köré két oldalról általában további két keresztet állítanak, amely ugyancsak számos jelentéstöbblet mellett az eredeti vallási történet leképzésében, a Jézussal együtt megfeszített két lator keresztfáját testesíti meg. Másik vetületi kifejezés során pedig a megfeszített Jézust kétoldalról szentek szobrai kísérik. Ez utóbbi tematika valósult meg Dorogon, ahol balról Keresztelő Szent János, míg jobb oldalon Mária Magdaléna alakját formálták meg. Mindkét szent személye nagyon kifejező, a jézusi üdvtörténetben egy–egy fontos sarokpont. Szent János jövendölést fogalmazott meg a hamarosan eljövő Megváltóról, míg Mária Magdala volt a legelső, aki előtt a feltámadt Jézus elsőként mutatkozott. A kálvária egészét pedig mintegy katartikus feloldással egy kápolnával koronáznak meg és teszik teljessé és egésszé.
A Kálvária egykori kápolnája
Dorogon a legelső Kálvária még a XIX. században keletkezett, amelyet az egy évszázada emelt, gyönyörűen kivitelezett műalkotás követett. Jelentősségét és értékét növelte, hogy az elkészítéséhez szükséges költségeket részben a helyi lakosság adományából fedezték. A tervezője és kivitelezője pedig Dorog egykori aranyokleveles építésze, Gáthy Zoltán volt. Mint miden alkotása, ez is valódi mesterműnek bizonyult. A II. világháború során a több hónapig ostrom alatt alló településünk érzékeny veszteséget szenvedett. A Kálvária is bőven kapott belövéseket, azonban mégis a csodával határos módon megmenekült. Pedig a németek egyik jelentős tüzelőállásának lövegei itt voltak beásva, így az orosz támadások miatt többszörös veszélynek volt kitéve. A kíméletlen csatározások ellenére viszonylagos épségben vészelte át a háborút, majd a kommunista berendezkedést követően a vallási jelképek és kegyhelyek ellen irányult központilag elrendelt szándékos pusztítást és rombolást is elkerülte.
A háborút követő állapotában
Azonban az évtizedek során nem fordítottak figyelmet még az állagmegőrzésre sem, így az 1970-es évek végére erősen leromlott állapotba került. A pártállam ideológiájának árnyékában szó sem lehetett erről, hátmég egy esetleges felújításról. Azonban az egyre pusztuló műemlékkel mégis csak kellett valamit kezdeni. Sajnos a legrosszabb döntés valósult meg azzal, hogy az egykor szépséges kápolnára kimondták a megsemmisítési ítéletet és 1981-ben felrobbantották. Ugyanakkor a helyére kívánták felállítani a bányászat tiszteletére szánt mementót, nevezetesen egy aknatornyot. A szerencsétlenségben mégis szerencse volt, hogy a stációk szépen faragott kőfülkéit legalább megkímélték, pedig a legtöbbjük kerámia alapú stációképe elpusztult, s ugyancsak meghagyták az erősen sérült, lefejezett szentek szobrait.
Hátulnézetből az eredeti kereszt, rajta az ugyancsak eredeti és méretarányos Krisztus
Éppen a Kálváriától alig párszáz méternyire megszűnt VIII-as akna tornyát eltávolították, majd eszükbe jutott, hogy mégis csak ildomos lett volna meghagyni, de már késő volt. Ezért végül egy másik telephelyről hozattak át egy másik tornyot, amelyet viszont a Kálvária rovására telepítettek a felrobbantott kápolna helyére, míg az egykori valódi tárnalejárat helyén egy egyszerű emléktáblát helyeztek el a megszűnt VIII-as akna emlékére. Közben végbement egy állítólagos rendszerváltás és az új időszámításnak nevezett időszak hatodik évében, 1996-ban a város akkori vezetése, élén a jelenleg is regnáló polgármesterünkkel az 1981 óta mégjobban lepukkant Kálvária felújítását határozták el. Nagy örömmel fogadták mind ezt a helyiek, azonban a sikeres és szép megújulásban nem szerepelt a kápolna visszaépítése, s maradt az aknatorony. Ezen felül ugyancsak az egykor megrongálódott feszület helyett új lett állítva, viszont a megfeszített Jézus alakját nem igazán sikerült méretarányosan megalkotni.
Az egykori légifelvételen is jól látható az egymástól független egykori két objektum. A Kálvária stációi is kiválóan kivehetők még ilyen magasságból is, valamint a kápolna kupolája.
Közel három évtized elteltével megint abban az örömben lehet részünk, hogy az egyébként a jó kondícióját megtartott emlékműegyüttes tovább is szépült, egyben a megközelítése és végigjárása is könnyítve lett, ahol a felújítás fő apropóját az aknatorony kilátóvá való átalakítása adta. Viszont maradt az építészeti, illetve művészettörténeti kakafónia. Mindenképpen a végleges megoldás irányában kellene törekednie majd a jövő nemzedéknek, a leendő városatyáknak és minden illetékesnek, hogy egyszer kerüljön minden a méltó helyére. A jelenlegi aknatornyot át kellene költöztetni az egykori VIII-as akna területére, s az ott lévő emléktáblát a torony talapzatánál változatlanul megőrizni, míg a torony mostani helyére újra kellene építeni az egykori kápolnát, amelynek kőfaragott sziluettjét legalább a Kálvária feljárójánál emelt emlékfal jelenleg is őrzi. Egyébként az aknatorony mégjobban érvényesülne az eredeti aknajárat helyén és központibb lenne a városképben való illeszkedése is, ugyanis jelenleg kissé decentralizált helyzetben van, míg az egykori VIII-as akna jobban harmonizált a városközponttal.
Az egykori stációkép egyike
Szerencsés helyzetben van a város, hiszen Gáthy mester minden munkájának tervrajza fennmaradt, így az új építőknek könnyített dolguk lenne, egyben az egykori kápolna pontos, hiteles mása elkészülhetne. Ezzel pedig akár lehetne újra szabadtéri miséket is tartani, mint egykoron történt. Mindez nem is jelentene rettentő nagy anyagi ráfordítást, hiszen nem milliárdos tételekről volna szó. Számos pályázati alapot lehetne megpróbálni és az ország katolikus egyházának legmagasabb pozícióját betöltő főméltósága, dr. Erdő Péter érsek, aki nemkülönben Dorog város díszpolgára is, vezetésével az egyház is a jó ügy mellé állhatna és hathatós segítségével nagyon kedvező, megalapozott előnyt jelentene a sikeres kivitelezéshez. Ahogy nagyon kívántam gyerekként a kilátó megvalósulását és az végre beteljesedett, a kápolnával kapcsolatban is talán egyszer tényleg valóság lesz. S nem az én vagyam miatt, hanem, hogy a dolgok helyükre kerüljenek. Nem mellesleg elsősorban Schmidt Sándor és Gáthy Zoltán szelleme és emléke előtt méltó módon tisztelegjen az utókor és a Kálvária 1996-os felújításában elévülhetetlen érdemeket szerzett ugyancsak helyi művészek, Végh Éva festőművész, Árvai Ferenc szobrász és Gonda György kőfaragó mester alkotásai is a tökéletes keretbe illeszkedjenek. Kálváriánk jövőjére nézve reményteljes adaléknak tűnhet, hogy a mostani ünnepélyes avatás történetesen a Nyári napfordulóra esett, amely Keresztelő Szent János születésnapjának hírnöke.
A kápolna nem sokkal a felrobbantása előtti időszakban. A feszület már háborút követően állított új kerereszt, csak a talapzata az eredeti. A Jézus-alak azonban ekkorra is mégsérült állapotban látható.
Borítókép: A felújított és 2025. június 21-én felavatott Kálvária látképe (forrás: Dorogi-medence archívuma)
Szabó Gyula
