70 éve történt: A Helsinki Olimpia dorogi aranyérmekkel

Kerek hét évtizeddel ezelőtt, ezen a napon fejeződött be a fényes magyar sikerekben gazdag világverseny, ahol Buzánszky Jenő és Grosics Gyula személyében, két dorogi olimpiai bajnokot is avattak. Nem sokon múlt a harmadik aranyérem sem. 

1952. július 19. és augusztus 3. között a finn főváros, Helsinki adott otthont a XV. nyári olimpiai játékoknak. A világ legnagyobb, legkiemelkedőbb sportviadalán 69 nemzet 4955 sportolója mérte össze erejét, tudását. Magyarország sporttörténetének legsikeresebb olimpiájaként vonult be az aranyalbumba. Hazánk az összesített eredmények és a megnyert éremek alapján egyaránt az USA és a Szovjetunió mögött a 3. helyen végzett. Összesen 189 magyar sportoló képviselte országunk színeit, akik 12 sportágban kvalifikálták magukat a legjobbak versengésében. Végösszesítésben káprázatos eredményként 16 arany-, 10 ezüst- és 16 bronzérmet nyertek a mieink.

A nyolcszoros olimpiai bajnok, finn Paavo Nurmi meggyújtja az olimpiai lángot a nyitóünnepségen. A Csodafutónak is becézett Nurmi 1920–1928 közötti időszakban aratta világraszóló sikereit (forrás: Wikimedia Commons).

A magyar labdarúgó válogatott tagjaként két dorogi, Buzánszky Jenő és Grosics Gyula is részt vett az olimpián. A leendő Aranycsapat első nagy sikerét jelentette a Helsinkben megnyert olimpiai bajnoki cím, amelyet elsöprően magabiztosan, 100 %–os teljesítménnyel – ötből öt győzelem – és elképesztő, 20 : 2-es gólaránnyal utasította maga mögé a teljes mezőnyt. Grosics minden mérkőzésen pályára lépett, míg Buzánszky az első találkozót leszámítva, a további négy összecsapáson szerepelt.

Grosics Gyula olimpiai oklevele (forrás: puskas.com)

A válogatott közvetlen az olimpiát megelőző hetekben sorra aratta magabiztos győzelmeit: Lengyelország ellen 5–1, Finnország ellen 6–1, mégpedig mindkétszer idegenben, otthon pedig a kiváló Vienna FC csapatával szemben két meccsen összesen 9 : 3-as gólarányú siker. Pár nappal az olimpia kezdete előtt, már Finnországban egy utolsó ráhangolódás a helyi Jyry gárdája ellen történt, egyfajta főpróbaként, ahol 29 gólt vágtak Puskásék egyetlen meccsen. A válogatott előkészülete során, még a tavasszal két ízben a Dorogi Bányászt is edzőpartnernek hívták, igaz, másodszor, mint Bányász-válogatott tagjai léptek pályára a dorogi labdarúgók, ugyanis a bányász csapatban kilenc dorogi játékos volt.  Előbb az „igazi” Dorog ellen 3–0-ra nyert a válogatott, majd a bányászok ellen 7–3-ra úgy, hogy a II. félidőben Czibor Zoltán a bányászokhoz szállt be játszani.

Az Olimpiai stadion Helsinkiben, 1952-ben (forrás: Printerest)

Az olimpián a labdarúgásban egyenesági kieséses rendszerben bonyolították a vetélkedést. A magyar csapat elsőként Romániát kapta ellenfelül, ahol biztos győzelemmel léptek tovább. 5 perccel a vége előtt 2–0-ás vezetésnél szépítettek a románok, miközben Kocsis Sándort pedig kiállították. A nyolcaddöntőben a kétszeres világbajnok olasz válogatott jött soron amelyet hosszú ideje nem tudott a magyar gárda legyőzni. Ezúttal fényes, 3–0-ás sikerrel vették az akadályt. A helyi lapok a következőt írták a meccset követően: „A magyarok az olaszok ellen olyan szépen játszottak, hogy a végén még az is nekik szurkolt, aki eleinte az olaszokat bíztatta.”

A lendületben lévő magyar csapat támadása során Czibor Zoltán kerül gólhelyzetbe (forrás: olympics.com)

A negyeddöntőben a végső győzelemre is titkos esélyesnek tartott török válogatott megsemmisítő, 7 : 1 arányú vereséget szenvedett el a mieinktől. A meccsel kapcsolatban ezúttal a törökországi lapokból idézünk: „Azok a magyarok, akik 7–1-re legyőzték csapatunkat, a világ legjobbjai közé tartoznak. A labdarúgás magas művészetét mutatták be. Sokat tanultunk a mérkőzésen. A magyarok az első számú esélyesei az olimpiai labdarúgó-tornának.”

A labdarúgó döntőre szóló jegy (forrás: modernmooch.com)

Az elődöntőben a svédek sem úszták meg hatgólos vereség nélkül. Válogatottunk 6–0-ás győzelmével lőtte be magát a fináléba, ahol az aranyéremért a jugoszlávok ellen mérkőztek meg. Előbb a bronzmeccsen a svédek 2–0-ra legyőzték az NSZK válogatottját, a döntőben a mieink pedig mintegy 70 ezer néző előtt megkoronázták a tornán nyújtott kimagasló teljesítményüket, ahol 2 : 0 arányban győzedelmeskedtek Jugoszlávia fellett. Ezzel az olimpiák történetében a labdarúgás sportágában először nyert Magyarország olimpiai aranyérmet.

Puskás Ferenc a válogatott csapatkapitányaként a dobogó legfelső fokán (forrás: Alamy)

Érdemes elolvasni, hogy nyilatkoztak vezető szakértők a mieinkről. Az egyik jugoszláv újság szerínt: „A magyar labdarúgók eddig nem látott magas színvonalú játékot mutattak be. Különösen a csapat összjátéka, a játékosok kitűnő technikája volt szembetűnő. Feltétlenül megérdemelték az olimpiai bajnokságot.”
Egy német lap pedig a következő képpen értékelt: „A magyar játékosok futballvarázslók. Úgy szeretik a labdát, mint a gyerekek a grundon. Puskásnál futnak össze a szálak. Ő vezeti, irányítja a csapatot a győzelemhez vezető úton, azzal a könnyedséggel, amelyet eddig még sohasem tapasztalhattunk.”
Vittorio Pozzo egykori olasz szövetségi kapitány annyit mondott: „A háború óta ennél jobb csapatot nem láttam a világon.” Az angol labdarúgó szövetség főtitkára, Stanley Rous szerínt: „Ragyogó a magyar csapat. Nem hiszem, hogy az angol válogatott sikerrel vehetné fel vele szemben a küzdelmet.” 
Bozsik József, a válogatott kiválósága pedig így jellemezte a döntőbeli mérkőzést: „Védelmünk ezen a mérkőzésen is tartotta jó formáját. A győzelem elsősorban nekik köszönhető.” – ezzel csak emelve Grosics és Buzánszky teljesítményének értékét.

A boldog olimpia-győztes magyar csapat a döntőt követően. Balról: Lantos, Bozsik, Czibor, Palotás, Lóránt, Zakariás, Grosics, Kocsis, Hidegkuti, Puskás és Buzánszky (forrás: sportsmemories.be)

Az 1952-es olimpiai bajnok magyar labdarúgó válogatott tagjai:

Bozsik József, Budai II. László, Buzánszky Jenő, Csordás Lajos, Czibor Zoltán, Dalnoki Jenő, Grosics Gyula, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Kovács Imre, Lantos Mihály, Lóránt Gyula, Palotás Péter, Puskás Ferenc, Zakariás József. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv.

Már az olimpián való részvétel is hatalmas dolog, bajnoknak lenni pedig a gyönyörök netovábbja. Ezért  maximálisan elégedettek lehetnénk a sikerrel, azonban még ezt is lehetett volna tovább fokozni dorogi szemszögből. Ugyanis az olimpiára készülő labdarúgó válogatottunknak volt még egy harmadik dorogi tagja is, nevezetesen, Varga János. Azonban a kiutazó végleges csapatkeretet az utolsó pillanatban limitálni kellett, ezért Sebes Gusztáv szövetségi kapitány kénytelen volt két játékost itthon hagyni. Minderre csak a Finnországba történő utazás előtti nap derült fény és az egyik kényszerből kiválaszott játékos Varga János lett. Tekintve hogy csatár volt, így Puskás Ferenc, Hidegkuti Nándor, Csordás Lajos, Kocsis Sándor, vagy Czibor Zoltán támadó egységből nehéz lett volna bármelyikőjüket kihagyni.

Szűkebb hazájuknak –a megyénknek, a környékünknek és persze Dorognak – külön kiemelt dicsőséget is szereztek

Az eredeti tervnek megfelelően amennyiben Varga is utazik, akkor további dorogi is elmondhatta volna magáról, hogy nemcsak megjárta az olimpiát, de egyben aranyérmet is nyert. Vargát érthetően alaposan meg is viselték a történtek és annyira nekikeseredett, hogy fontolóra vette a labdarúgó pályafutásának befejezését. Szerencsére társai, vezetői lebeszélték erről és végül túltette magát a személyes sérelmén, s még 11 ragyogó év várt rá az élvonalban. Egyébként Varga kvalitásával kapcsolatban Sebes Gusztáv nyilatkozta, hogy ebben a dorogi fiúban minden adottság meg van, ami a mai futballhoz szükséges és  hihetetlen technikai szintje és képessége még Puskás Öcsi fölé is emeli. Buzánszky személyében a válogatottban a Dorog jelentette az egyetlen vidéki csapatot, amelyből kikerült játékos, Grosics pedig az olimpia idején már a Bp. Honvédban szerepelt. Érthető, hogy Varga kihagyása ebből a megközelítésből is jobban megmagyarázza a kapitány végleges döntését. Természetesen a fentebb említett támadók részvétét nem is lehetne megkérdőjelezni, hiszen kivétel nélkül fantasztikus játékosok voltak. Egyébként a válogatottat adó játékosok mindössze öt klubból kerültek ki: Bp. Honvéd, MTK, Vasas, Ferencváros, Dorog.

Olimpikonjaink díszfelvonulása Budapesten, a hazaérkezésüket követően. A menet élén középen, Grosics Gyula Kocsis Sándorral és Puskás Ferenccel az oldalán (forrás: MTVA archívum)

Végezetül, de természetesen nem utolsó sorban, álljon itt a helsinki Olimpián valamennyi aranyérmes neve a fentebb már említett labdarúgókon kívül: Csermák József atléta (kalapácsvetés), Hódos Imre birkózó (kötött fogás – légsúly), Szilvásy Miklós birkózó (kötött fogás – váltósúly), Papp László ökölvívó (nagyváltósúly), a férfi öttusa csapat (Benedek Gábor, Kovácsi Aladár, Szondy István), Takács Károly sportlövő (önműködő sportpisztoly), Keleti Ágnes tornász (talajtorna), Korondi Margit tornász (felemás korlát), Gyenge Valéria úszó (400 méteres gyorsúszás), Székely Éva úszó (200 méteres mellúszás), Szőke Katalin úszó (100 méteres gyorsúszás), női 4×100 méteres gyorsúszó váltó csapat (Novák Éva, Novák Ilona, Szőke Katalin, Temes Judit, Littomeritzky Mária), Kovács Pál vívó (kardvívás egyéni) a férfi kardvívó csapat (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László), a férfi vízilabda csapat (Antal Róbert, Bolvári Antal, Fábián Dezső, Gyarmati Dezső, Hasznos István, Jeney László, Kárpáti György, Lemhényi Dezső, Markovits Kálmán, Martin Miklós, Szittya Károly, Szívós István, Vízvári György). 

Borítókép: Az 1952-es olimpiai aranyérem (forrás: Wikimedia Commons)

Felhasznált irodalom:

• Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982. ISBN 963-253-572-3
• Győr Béla – Szabó Gyula: Dorogi Olimpikonok – Dorog, 2001. ISBN 963-00-7800-7

Szabó Gyula