A megcsonkított Földvári Aladár-barlang

Lieber Tamás „Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében a Földvári Aladár-barlanggal ismerkedhetünk meg.

Az Aggteleki Nemzeti Park területén, a közismert „aggteleki” barlangoktól kicsit távolabb, Bódvarákó szomszédságában található a semmivel össze nem téveszthető, csapott tetejű Esztramos hegy. Belsejében egykoron működő vasércbánya tárta fel többek között a Rákóczi-barlangokat, míg a hegy tetején 1948-1996 között üzemelő kőbánya szintén egy jelentős barlang feltárását hozta. A 308 méteres tengerszint feletti magasságon nyíló, mindössze 190 méter hosszú és 8 méteres függőleges kiterjedést mutató Földvári Aladár-barlang 1964-ben tárult fel. Jóllehet a barlangok védelméről már egy 1961-es törvény rendelkezett, a Földvári-barlang sorsa 1967-ig bizonytalan volt, hiszen levédése a népgazdasági érdekekkel ellentétes volt. Végül egy 50 x 150 méteres védőpillér kijelölése oldotta meg a kérdést, ám addigra az üreget tudatosan kifosztották, hogy megmentsék belőle azt, amit arra érdemesnek gondoltak. Bányászati módszerekkel fejtették le a képződményeket, hordták ki a tekintélyes cseppköveket. Tulajdonképpen nincs egy ép képződménye a barlangnak (ez jól látszik a felvételen is), és rengeteg a földön heverő törmelék is. Ám ennek ellenére vagy éppen ezért, rengeteg itt a látnivaló. A barlang befoglaló kőzetét a középső-triász kori világosszürke kristályos mészkő alkotja, ami jószerivel csak a barlang mennyezetén figyelhető meg, lévén az oldalfalakat vastagon borítják a képződmények.

Földvári Aladár-barlang

kép 1 / 1

A barlang berendezéseit 1991-ben a nemzeti park munkatársai felújították, ám a kőbánya 1996-os megszűnésével megszűnt annak energiaellátása, így látogathatósága is. A barlang kizárólag szakmai csoportokat fogad.

Magán a fennsíkon idén januárban vettünk részt egy feltáró munkában, míg a barlangban legutóbb 2017-ben jártunk. A felvételen letört végű függőcseppköveket (sztalaktitokat), illetve róluk oldalirányban képződő „bajszocskákat”, úgynevezett heliktiteket (excentrikus cseppkő) fedezhetünk fel. A cseppkövek vöröses színüket a befoglaló kőzet magas vas-oxid tartalmának köszönhetik.

Lieber Tamás

A sorozathoz kapcsolódó további cikkek ide kattintva érhetők el!