Szombaton új elnököt választ az Magyar Írószövetség tagsága. Ezen apropóból kérdezzük Komárom-Esztergom megye és egyben Dorog egyik legnevesebb íróját, Cselenyák Imrét, aki a nagysikerű Arany János életrajzot írta.
Imre, ott lesz választáson? – Természetesen. Közel húsz éve vagyok az Írószövetség tagja, kötelességemnek érzem részt venni egy ilyen fontos eseményen.
Már utánanéztünk, hogy kik a jelöltek. Az egyik Erős Kinga, kritikus, az Írószövetség jelenlegi titkára, a másik Madár János költő. Kit tart az elnökségi posztra alkalmasabbnak? – Ez a kérdés nem ilyen egyszerű. Az elmúlt kilenc évben Szentmártoni János elnökölt, aki, mondhatom, barátom, két könyvemet is szerkesztette, és járt több ízben Dorogon. Valójában ő vette magához Erős Kingát titkárnak, amin én elcsodálkoztam. Hiszen ez a hölgy ismeretlen volt írói körökben.
Vagyis nem volt rokonszenves? – Ilyesmiről szó sincs. Itt korántsem az számít, hogy valaki rokonszenves-e vagy sem. Számomra az a fontos, hogy mennyire jó szervező, mennyire nyitott minden irányban, milyen a kapcsolattartása a tagsággal. Azt kell mondanom, hogy e téren komoly hiányosságok kerültek felszínre, amit néhány hónap elteltével már jeleztem Szentmártoni János felé és nagyjából fölvázoltam, hogy egy vidéki író mit várhat el egy titkártól – ne a saját pecsenyéjét sütögesse, ne az üdvöskéit pátyolgassa, és mindig legyenek elérhetők –, és erre határozottan azt éreztem, megharagudtak.
Miből gondolja ezt? Milyen dolgok utaltak erre? Egészen kézenfekvő. Ezek után az én művészetem lényegtelenné vált, csupán hírleveleket kaptam az Írószövetségből, hogy mikor menjek mások előadására tapsolni. 2017 őszén volt egy könyvbemutatóm az Írószövetség Klubjában, arra sem az elnök, sem a titkár nem jöttek el. Egy dolgot tudok pozitívumként megemlíteni, hogy néhány utamat, amelyek az Arany előadás-sorozathoz kapcsolódtak, olykor anyagiakkal segítették. Vagyis alkalmanként fizettek 30 ezer forint bruttót. Megjegyzem, hozzávetőleg ötven előadásom volt iskolákban, könyvtárakban, országszerte, határokon túl, ehhez képest a hozzájárulásuk… De ez nem panaszkodás, hiszen szívesen viszem Aranyt bárhová.
Arany János kétkötetes nagysikerű életrajza nem győzte meg az Írószövetség vezetőit, hogy inkább a békülékenység, a nyitottság lenne helyénvaló? – Én úgy vélem, hogy ők nem így látnak. Sőt, ha ezt felemlíteném, azt mondanák, hogy ők nem sértődtek meg. De mással mivel magyarázható, hogy a Tokaji Írótáborban az Arany János tanácskozáson a művemről szót sem ejtettek? Hiszen, szerénytelenség nélkül állíthatom, ez az életregény eddig minden idők legolvasottabb Arany életrajza. Igaz, még lehetne azzal leszólni, hogy nem elég színvonalas. Sajnos ebben a „hivatalos írói közegben” ez is dívik. Óvatosan teszem hozzá: az olvasók rajongása mellett számos neves alkotó, kritikus is mellettem áll.
És most beszéljünk Madár János költőről. – Jánost a kilencvenes években ismertem meg a Tokaji Írótábor tanácskozásán. Nagyon barátságos, korrekt ember. Nemrég olvastam a leköszönő elnök, Szentmártoni János egyik nyilatkozatát, amelyben szerény képességű költőnek bélyegezte. Bocsánatot kérek, micsoda dolog ez?! Mi művészek egymás között minősítjük a társak irodalmi kvalitását? Főleg egy komoly vezető ember tesz ilyet. Az előbb már utaltam rá, hogy a nem kívánatos írókat-költőket egyszerűen leminősítik a Bajza utcában, mondván: nagyon gyengék! De a tagdíjat azért fizessék! Engem még Pomogáts Béla idejében vett fel az Szövetség, de akkoriban ilyen etikátlan szólamok nem hangzottak el.
Mennyire demokratikus az ilyen választás? – Az majd még elválik. Hallottam valami riasztót. Most először történik az meg, hogy aki nem fizette be a tagdíját, nem szavazhat. Ez rendben is van, ám korábbi években a helyszínen a gyűlés megkezdése előtt is be lehetett fizetni. Remélem, ez most is így lesz. Ha látom, hogy sok vidéki alkotótárs bármely okból hiányzik, akkor egyszerűen otthagyom a gyűlést és kilépek a Szövetségből. De, ha sikerül szavaznom, szavazni fogok. Hogy kire, azt nem árulom el.
Legutóbbi cikkek
