1981 különleges esztendő volt Dorog történetében. A település fennállásának 800., a dorogi szénbányászat megindulásának pedig 200. évfordulóját ünnepelte, ám a kettős jubileum jóval többről szólt egyszerű évfordulónál. Egész éven át egymást érték a kulturális, sport- és közösségi események, miközben a város egy új korszak küszöbén állt. A teljes év ünnepi évvé lett nyilvánítva, a központi ünnepséget pedig a Bányásznapra időzítették (Az öt évvel ezelőtti cikkem frissített, bővített változata).
Sok dorogi számára mindez ma már történelem, mások azonban még személyes emlékként őrzik 1981 különleges hangulatát. Én magam is közéjük tartozom: kisgyermekként éltem át azt az esztendőt, amelynek képei, eseményei és különös ünnepi atmoszférája – még ha akkor természetesen nem is értettem annak teljes jelentőségét – kitörölhetetlenül megmaradtak bennem. Most, 45 év távlatából újra felidézzük Dorog kettős jubileumának történetét, egy olyan évét, amely valóban méltán nevezhető a város egyik emlékezetes esztendejének.
Négy évtizede Dorog különleges esztendőt élt meg: 1981-ben két jelentős évforduló kapcsolódott össze egyetlen nagyszabású, kettős jubileumi ünnepségben. A megemlékezés egyik apropóját a település múltja, a másikat pedig a helyi bányászat több évszázados története adta.
A kettős évfordulóra készült jubileumi embléma, amely számos emléktárgyra is rákerült (forrás: Vatera katalógus – vatera.hu online)
A település fennállásának időpontja ugyanakkor némi pontosításra szorul. Az 1981-ben széles körben elfogadott „800 éves Dorog” megjelölés ugyanis nem jelentette azt, hogy a település története mindössze 1181-ig vezethető vissza. A jubileum alapjául az első, Doroggal kapcsolatba hozott első írásos emlék szolgált: III. Béla király 1181-ben kelt birtokadományozó oklevele. A mai város területe azonban ennél jóval régebben is lakott volt. A római korban a Kényérmezei-patak környéke is jelentős településhelynek számított: a mai dorogi lőtér közelében egy római villa maradványai kerültek elő, amelyhez több kiegészítő épület, fürdő, udvar és kert is tartozott.
A rendelkezésre álló régészeti ásatások során készült méretarányos tervrajzok alapján a képszerkesztő által modellezett rekonstrukció a Dorogon emelt ókori római villáról.
Vagyis amikor négy és fél évtizeddel ezelőtt Dorog nyolcszáz éves múltját ünnepelte, valójában egy jóval mélyebbre nyúló történelmi örökségre tekinthetett vissza. A római hódítást megelőző időszakból is kerültek elő olyan régészeti leletek, amelyek arra utalnak, hogy a mai Dorog térsége már az ókor előtt is lakott, ember által használt terület volt. A későbbi évszázadokból származó leletek pedig azt tanúsítják, hogy a vidék a római kort követően sem néptelenedett el.
Attila nagykirály portréja, aki a mondai hagyomány alapján Dorog névadója (forrás: Attila a hun – gyerekemnekmagyarul.hu online)
A település nevéhez ugyanakkor egy régi, különösen érdekes mondai hagyomány is kapcsolódik. A magyar krónikás hagyomány Attila – vagy ahogyan a magyar mondavilágban gyakran szerepel, Etele – alakjához kapcsolja a területet, s egy Dorog nevű hun vezérről is megemlékezik. A történet szerint a vezér a mai település területén hunyt el, és itt temették el, majd Attila az ő emlékére nevezte el a vidéket. Történelmi bizonyítékként mindez nem feltétlen kezelhető, a helyi hagyomány szempontjából azonban különösen érdekes, hiszen így a mondai emlékezet Dorog nevének eredetét is a hun király korához kapcsolja.
A település nevének eredetéről fennmaradt mondai hagyományból az 1960-as években megjelent cikk a megyei Dolgozók Lapjában
A későbbi korszakokból már kézzelfoghatóbb bizonyítékok is rendelkezésünkre állnak. Régészeti leletek tanúskodnak arról, hogy a római kort követő avar időszakban, majd Árpádék bevonulása és az államalapítást követően is lakott volt a mai Dorog térsége. Szent István király korára tehető annak a templomnak a létezése is, amelynek maradványait a Kálvária mögötti területen tárták fel. Az egykori templom alapjait később a kőbánya meddőhányói temették maguk alá. A korai település jelentőségét mutatja az is, hogy a hagyomány szerint királynéi szakácsok, egyben a királynéi testőrséghez tartozó személyek is éltek itt.
Töredékrészlet a III. Béla király által kibocsájtott Dorogot érintő birtokadományozási oklevélből (forrás: Dorog – városismertető prospektus, 1993)
Dorog kialakulásának pontos időpontját azonban ma sem lehet egyetlen évszámhoz kötni. Az 1181-es esztendő kétségkívül fontos mérföldkő a település történetében, hiszen ekkor született III. Béla király birtokadományozó oklevele, amelyben Dorog neve már szerepel. Ez azonban nem Dorog alapításának vagy első létezésének dátuma, hanem az első ismert írásos emlékek egyik legfontosabbika, amely kétségbevonhatatlanul bizonyítja a település középkori jelenlétét.
III. Béla portréja (forrás: Wikimedia Commons)
A kettős jubileum másik fontos évfordulója a dorogi bányászat történetéhez kapcsolódott. A Dorogi-medencében a rendszeres szénbányászat kezdete 1781-re tehető, jóllehet a környék szénlelőhelyeit már jóval korábban ismerték, és a római korból is vannak arra utaló adatok, hogy a szenet bizonyos mértékben felhasználták. 1981 tehát valóban két jeles történelmi évfordulót kínált Dorog számára: a település első ismert írásos emlékének 800., valamint a szervezett helyi szénbányászat megindulásának 200. évfordulóját.
Nagyméretű kerámiadísz a bányászati évfordulóra
A város vezetése – élén dr. Csuha József tanácselnökkel – méltó módon kívánta megünnepelni a kettős jubileumot. Az egész esztendőt ünnepi évvé nyilvánították, amelynek során egymást követték a rendezvények, megemlékezések és fejlesztések. Az ünnepségsorozat méltó csúcspontját a központi jubileumi rendezvény jelentette, amelyre stílszerűen Dorog egyik legfontosabb hagyományos ünnepén, a Bányásznapon került sor. Ekkor avatták fel az egész jubileumi program legnagyobb beruházását, a Jubileum teret is.
A Jubileum tér az 1980-as évek elején
Négy és fél évtizeddel később éppen ezért adja magát a lehetőség, hogy az 1981-es eseményeket ismét a Bányásznaphoz kapcsolódva idézzük fel – nem csupán egy régi ünnepség történeteként, hanem annak bemutatásával is, hogyan formálta át az akkori jubileum Dorog arculatát és közösségi életét.
A Jubileum tér kialakításának története tulajdonképpen már jóval az 1981-es ünnepségek előtt elkezdődött. Dorog korábbi közkedvelt közösségi tere, a Szénoltár tér az évtizedek során erősen leromlott állapotba került. A terület arculatát különösen meghatározta az egykor itt álló, a térnek is nevet adó Szénoltár emlékmű pusztulása. Az ideológiai indíttatású rombolás áldozatává vált monumentális alkotást az 1950-es évek végén – a helyi emlékezet szerint politikai bosszú részeként – felrobbantották. Romjai még mintegy két évtizeden át emlékeztettek a tér korábbi történetére.
A számos hivatalos szóróanyag közül egy plakát (forrás: Gáthy Zoltán könyvtár helytörténeti gyűjteményéből)
A jubileumi év közeledtével a település vezetése ezért nem csupán az ünnepség méltó helyszínét kívánta megteremteni, hanem a korábban elhanyagolt terület teljes megújítását is elhatározta. A Szénoltár helyén új emlékmű felállítását tervezték, amely a közelgő évfordulóhoz illeszkedve a Jubileumi emlékmű nevet kapta. Kialakításánál felhasználták a régi Szénoltár megmaradt halmát is, amelyet díszkivilágítással láttak el, így az új alkotás egyszerre kapcsolódott a tér múltjához és az új jubileumi korszak kezdetéhez.
Dorogi relikviák: jubileumi bányász dísztál és emlékérem, középen Dorog ősi pecsétje
Az új emlékmű Bakos Géza építész és Árvai Ferenc szobrász alkotása volt. A koncepció már 1978-ban lényegében elkészült; a tervezési munkában Bakos Géza mellett Horváth Ferenc üzemmérnök és Priegl István technikus is részt vett, míg a tér rendezési tervének kidolgozásába Puchner Ferenc építészmérnök is bekapcsolódott. A korai tervből néhány év alatt valóság lett, s az új tér nem egyszerűen egy ünnepi emlékhely, hanem a dorogiak mindennapi közösségi életének is új színtere kívánt lenni.
A leendő Jubileum tér korábbi rendezési tervrajza (forrás: A Magyar Nemzeti Levéltár archívumából)
A tér kialakításának első ütemében a Bányászkörönd és a Honvéd utca közötti területen egy nagyméretű, a maga idejében különlegesnek számító játszótér létesült. Megvalósítását széles körű társadalmi összefogás segítette, amelyből különösen a gyógyszergyár dolgozói vették ki részüket. A játszótér története azonban még korábbra nyúlt vissza. A Kolóniában, a sporttelep közelében ugyanis már korábban is működött egy nagyobb, különleges játszótér, amelynek jellegzetes kék színe miatt a helyi gyerekek egyszerűen „Kék játszinak” nevezték.
Árvai Ferenc alkotása a városközpontban elhelyezett emléktáblán
Amikor megszületett a döntés a Kolónia helyén felépítendő Zsigmondy Vilmos lakótelepről, a bontási munkálatok egyik első lépéseként a játszóteret is átköltöztették. 1979-ben a „Kék játszi” új otthonra talált a készülő Jubileum téren. Az eredeti hinták, mászókák és forgóhinták új helyükön is megmaradtak, a játszóteret pedig további játékokkal bővítették, és egy szabványméretű, aszfaltos kézilabdapályával is kiegészítették.
A régi „Kék játsziból” így lett a dorogi gyerekek szóhasználatában az „Új játszi”. A meghatározó kék szín továbbra is megmaradt, ám az új környezet már valóban színes, rendezett és korszerű közösségi teret kínált. Vidám színű kerítés övezte, két főbejáratát oszlopok hangsúlyozták, a Honvéd utca felőli bejárat mellett pedig magas oszlopokra rögzített nagyméretű tábla hirdette a korabeli közösségi összefogás jelszavát: DOROGIAK DOROGÉRT – MINDENT A GYEREKEKÉRT!
A Jubileum tér kialakításának terveit 1978-ban már egy korabeli újságcikk is bemutatta: a későbbi tér rendezési koncepciója ekkor még szakdolgozatként bemutatott terv formájában létezett (forrás: Bakos Géza gyűjteményéből)
1981-re a tér másik fele is teljesen új arculatot kapott. Elkészült a jubileumi emlékmű és az alakulótér, a parkot pedig szabályos, kőszegéllyel határolt ágyások tagolták. Ezekbe elsősorban díszcserjéket és bokrokat ültettek, a köztes területeket pedig füvesítették. Több, finom kőzúzalékkal borított sétány szelte át a parkot, az emlékmű és az alakulótér között húzódó keresztirányú főút pedig aszfaltburkolatot kapott. A korábbi Szénoltár tér megmaradt fái harmonikusan illeszkedtek az új környezetbe. A magasra nőtt nyárfák terebélyes lombkoronája nemcsak természetes szépségével gazdagította a parkot, hanem kellemes árnyékot is adott a sétálóknak. A sétányok mentén korszerű formájú padokat, díszkandelábereket és korabeli viszonylatban is igényes, egyedi szeméttárolókat helyeztek el. Az egykori Szénoltár térből így fokozatosan rendezett, parkosított és többfunkciós közösségi tér született.
A Jubileumi aknatorony a Kálvaria tetején
Az 1981-es jubileumhoz kapcsolódó másik jelentős beruházás a Kálvária tetején felállított aknatorony volt. A helyszínnek azonban ennél jóval régebbi és egészen más jellegű története volt. A Kálvária koronája egykor egy gyönyörű kápolna volt, amely a tizennégy stáció és a feszület két oldalán álló szent szobrai fölött mintegy keretbe foglalta a kegyhelyet. A második világháború során súlyosan megrongálódott épületet ezt követően magára hagyták, állapota fokozatosan romlott, megmentésének pedig az akkori ideológiai környezet sem kedvezett.
Várostörténeti kiadvány (forrás: Antikvárium.hu)
A jubileumi év közeledtével a Kálvária rendezése is napirendre került, ám a megoldás egy ma már nehezen visszafordítható döntést eredményezett: a kápolna megmaradt részeit elbontották, illetve felrobbantották, helyére pedig felállították az aknatornyot. Ezzel egy sajátos módon összekapcsolódott Dorog két meghatározó öröksége: a település vallási múltja és évszázadokon át meghatározó bányászati öröksége – igaz, az egyiknek ekkor már csak az emléke maradt meg.
Kerámia korsó a jubileumi emblémával
Utólag különösen érdekes belegondolni, milyen más képet mutathatna ma a Kálvária, ha a közeli egykori VIII-as akna tornyát őrizték volna meg ipartörténeti emlékként, miközben a kápolna és a stációk helyreállítására is sor kerül. A Kálvária így egyszerre őrizhette volna Dorog vallási és bányászati múltjának emlékeit. Ez azonban már egy olyan történelmi lehetőség, amelyet az 1981-es döntések lezártak.
Számos bányatörténeti és bányászati kiadvány közül az egyik (forrás: Antikvárium.hu)
A kettős jubileum egyik további maradandó alkotása a Jubileumi emlékkő volt, amely Árvai Ferenc szobrász- és grafikusművész munkája. A vésett feliratot egy rézplakett domborműve egészítette ki. A pecsétszerű, kettős tagolású kompozíció egyik részében a középkori települést jelképező épületek kontúrjai, a másikban pedig a dorogi bányászatot szimbolizáló aknatorony kapott helyet. Az alkotás így egyetlen képi világban kapcsolta össze a település két meghatározó történelmi örökségét: a több évszázados településtörténetet és a bányászatot.
Az emlékkövet eredetileg a mai Hősök terén, az 1956-os emlékkő feletti részen helyezték el, kissé megemelve, kisebb lábakon álló formában. Később, a belvárosi épületegyüttes kialakításakor az emlékkő a keleti szárny alapjába került, és azóta is ott őrzi a jubileum emlékét. Az ünnepi évhez kapcsolódóan a Művelődési Központ épületét is felújították, miközben elkészült az Ella közben, a Pilis Áruház szomszédságában felépítendő új épület terve is, amely a következő esztendőben valósult meg.
Gink Károly képes könyvének borítója
A jubileumi esztendő azonban nem csupán köztéri alkotásokkal és beruházásokkal gazdagította Dorogot. Számos helytörténeti és kulturális kiadvány is napvilágot látott, amelyek közül kiemelkedik a már 1980-ban elkészült, korszakos jelentőségű Dorog című képes album. A Balázs Béla-díjas fotóművész, Gink Károly művészi igényességgel örökítette meg a település arculatát, s képein keresztül nem egyszerűen dokumentálta Dorogot, hanem sajátos hangulatát és karakterét is megmutatta. A kötet ezért ma már nemcsak az ünnepi év egyik fontos kiadványa, hanem egy letűnt dorogi korszak különleges vizuális kordokumentuma is.
Tóth Tibor bányatörténeti könyve
A bányászathoz kapcsolódóan szintén több kiadvány született. Ezek közül különösen jelentős volt az akkori bányaigazgató, dr. Tóth Tibor nevéhez fűződő, gazdag képanyaggal illusztrált, vaskos szakmai kötet, amely a dorogi szénbányászat történetének és eredményeinek állított emléket.
Az egész 1981-es esztendőt áthatotta az ünnepi készülődés és a megemlékezés hangulata. A kulturális programok sorában a helyi iskolákban helytörténeti vetélkedőket és megemlékezéseket rendeztek, miközben a város kulturális életének más jelentős eseményei is bekapcsolódtak a jubileumi év programjába. Ezek között kapott helyet a korábban már külön is méltatott Dorogi Rockfesztivál. A jubileumi esztendő így nem egyetlen kiemelt rendezvényről szólt: egész éven át tartó, sokakat megmozgató közös ünneppé vált, amelyben a dorogiak saját városuk múltjára, jelenére és jövőjére is egyszerre tekintettek.
Több emlék- és ajándéktárgy készült a jubileum alkalmából, közte az egykori népszerű bevásárlótáska, amelynek másik oldalán az aknatorony volt nyomtatva
A jubileumi esztendő sporttörténeti különlegességeket is tartogatott. 1981. augusztus 20-án és 21-én két afrikai, illetve közel-keleti válogatott is Dorogon vendégeskedett: a líbiai és a kuvaiti nemzeti együttes. A dorogi labdarúgás erejét jól mutatja, hogy a hazaiak mindkét válogatottat két vállra fektették. A két mérkőzés így nemcsak a kettős jubileum eseménysorozatának, hanem a Dorogi AC sporttörténetének is különleges fejezetévé vált.
A jubileumi év csúcspontját jelentő Bányásznaphoz a dorogi sport a továbbiekban is méltó módon kapcsolódott. Miközben a város az ünnepi események sorát élte, a Dorogi AC labdarúgócsapata a bajnokság élmezőnyében tanyázva a listavezető Kecskemétet fogadta 1981. szeptember 6-án. A rangadó iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg: hatezer néző gyűlt össze, akik izgalmas, színvonalas mérkőzésnek lehettek tanúi. A találkozó jelentőségét jól érzékelteti, hogy a mérkőzésről a Népsport és a Labdarúgás magazin is kiemelt tudósítást közölt. A dorogiak végül Engelbrecht Zoltán góljával győzelemmel tették teljessé az ünnepet. Ezzel a Dorog a listavezetővé előlépett MTK VM csapatával pontazonosságban állva a 2. helyet foglalta el a tabellán.
Pillanatkép a Dorog–Kecskemét NB II-es bajnoki mérkőzésen, ahol éppen a gólszerző Engelbrechtet állítja meg szabálytalanul a vendégek védelme (forrás: Labdarúgás magazin, 1981. októberi szám)
A múlt tisztelete, a tradíciók őrzése és továbbörökítése mellett a jubileumi év egyben a jövőbe vetett bizalmat is kifejezte. Egyre erősebb és határozottabb igényként fogalmazódott meg Dorog városi címének elnyerése, amely alig három esztendővel később sikeresen meg is valósult. A településben rejlő értékek, adottságok és lehetőségek már ekkor is jól érzékelhetők voltak, s az elmúlt évtizedekben ezek folyamatos kiaknázása és továbbgyarapítása formálta tovább Dorog arculatát.
Borítókép: Árvai Ferenc által készített Jubileumi emlékkő a Hősök terén
Külön köszönet Bakos Géza részére, a cikkben megjelent fotóillusztráció hozzájárulásáért.
Szabó Gyula
