Az Északdunántúli Vízmű Zrt. csatornahasználati útmutatóban hívta fel a figyelmet arra, hogy a lefolyóba vagy a WC-be kerülő hulladékok súlyos dugulásokat, üzemzavarokat és környezeti károkat okozhatnak. A szolgáltató hangsúlyozza: a szennyvízcsatorna nem alkalmas a háztartási hulladékok eltüntetésére.
Sokan gondolják úgy, hogy ami egyszer lefolyt a WC-n vagy a mosogatón keresztül, attól végleg megszabadultak. A szennyvíztisztító telepek azonban csak bizonyos határokon belül képesek kezelni a bekerülő anyagokat, működésük pedig nagyrészt élő mikroorganizmusokon alapul. A mérgező, nehezen lebomló vagy szilárd hulladékok ezért komoly problémákat idézhetnek elő.
Ezeket szigorúan tilos a csatornába juttatni
A szennyvízhálózatba nem kerülhetnek olyan anyagok, amelyek károsíthatják a tisztításban részt vevő mikroorganizmusokat, veszélyeztethetik az élővizeket, vagy tűz- és robbanásveszélyt okozhatnak.
Ilyenek többek között:
- a mérgek;
- a gyógyszerek és növényvédő szerek;
- a nehézfémtartalmú folyadékok;
- a benzin, a hígító és a festék;
- valamint azok az anyagok, amelyek lebomlásuk során mérgezővé vagy tűzveszélyessé válhatnak.
A nedves törlőkendő sem való a WC-be
A csatornahálózat nem használható szilárd hulladékok eltüntetésére. Ezek elzárhatják a víz útját, dugulást okozhatnak, valamint tönkretehetik a szennyvízátemelők szivattyúit.
Nem szabad a WC-be vagy a lefolyóba dobni például fadarabokat, köveket, csontokat, műanyag és üvegpalackokat, fémkupakokat, építési törmeléket, homokot vagy kavicsot. Ugyancsak komoly problémát okozhat a macskaalom – még akkor is, ha természetbarátként árusítják –, valamint a vatta, a tampon, a nedves törlőkendő és a popsitörlő.
A textíliák, növényi maradványok, gyümölcsmagok, tollak és az állati szőr szintén a hulladékgyűjtőbe, nem pedig a csatornába valók.
Az ételmaradék és az állati hulladék is túlterheli a rendszert
A szennyvíztisztító telepeket a normál életvitellel járó szennyvíz megtisztítására tervezték. Jelentősen megterhelheti a rendszert az állattartásból származó hígtrágya, a háztartási ételmaradék – még akkor is, ha azt konyhamalaccal felaprították –, valamint az állatfeldolgozásból származó hulladék, például a halfej vagy a belsőségek.
Nem kerülhetnek a csatornába elpusztult kisállatok tetemei, illetve a szolgáltató engedélye nélkül emésztőkből kiszippantott, nagy agresszivitású szennyvíz sem.
A használt olaj komoly dugulást okozhat
A lefolyóba öntött zsírok és olajok a csatornában kihűlnek, majd a szennyvíz más összetevőivel reakcióba lépve kemény, szappanszerű lerakódást képeznek. Emiatt a vezeték előbb leszűkülhet, később pedig teljesen eldugulhat.
A folyamat során keletkező kénessav a házi és a közüzemi csatornacsöveket egyaránt megtámadhatja. A rendkívüli duguláselhárítás és a hálózat javítása jelentős többletköltséggel jár, ami végső soron a csatornadíj emelkedéséhez is hozzájárulhat.
Ezért lehet kellemetlen szag a házban
A házi szennyvízcsatornából több okból is kellemetlen szag áramolhat vissza. Problémát okozhat, ha az átadási aknát leföldelik, vagy az udvari tisztítóaknák nyílásait légmentesen lezárják. Szintén gondot jelenthet, ha nem építik meg, esetleg üzemen kívül helyezik az épület szennyvízrendszerének szellőzőjét.
A ritkán használt lefolyók és padlóösszefolyók bűzelzáróiból idővel elpárologhat a víz. Ilyenkor a csatornagáz akadálytalanul juthat vissza a lakótérbe, ezért ezek rendszeres ellenőrzése és vízzel való feltöltése is fontos.
Az esővíz sem vezethető a szennyvízcsatornába
A szennyvízcsatorna-hálózatot alapvetően kizárólag a szennyvíz elvezetésére tervezték. A csapadékvíz, a belvíz és a talajvíz szabálytalan bevezetése túlterhelheti a hálózatot és a szennyvíztisztító telepet.
A túlterhelés következtében a csatorna kiönthet, a szennyvíz pedig akár lakóingatlanokba is visszaáramolhat. A többletvíz elvezetése emellett jelentős költségekkel járhat.
A telken belüli vezetékekért a tulajdonos felel
A házi szennyvízhálózat és az épületen belüli szennyvízvezetékek működtetése, tisztítása és karbantartása az ingatlan tulajdonosának, illetve használójának feladata. A közüzemi hálózatot – beleértve a bekötővezetéket is – a szolgáltató üzemelteti.
Ha egy csatornára kötött helyiség padlója a szolgáltatási pont terepszintje alatt található, nagyobb esőzés vagy dugulás esetén fennállhat a szennyvíz visszaáramlásának veszélye. Ilyen esetben visszacsapó szelep vagy – a legbiztonságosabb megoldásként – házi szennyvízátemelő kialakítására lehet szükség.
Az ÉDV Zrt. arra is kéri a lakosságot, hogy a közüzemi hálózaton észlelt rongálást vagy meghibásodást haladéktalanul jelezzék az üzemeltetőnek. Egy hiányzó aknafedlap például közvetlen életveszélyt jelenthet.
Forrás: Északdunántúli Vízmű Zrt.
Borítókép: illusztráció (ChatGPT – AI)
