Dorog

Két kategóriában is díjazták a Buda & Pest regényt

Tizenhat – köztük három térségi – író alkotta meg a Buda & Pest Egy város zivataros századaiból című művet, amely történelmi regény kategóriában és borító kategóriában is az Év Könyve lett 2023-ban. A regénnyel kapcsolatban, Cselenyák Imrével, a Dorogon élő íróval beszélgettünk.

− Röviden bemutatnád miről szól a könyv?

− Fővárosunk közel nyolcszáz éves históriáját igyekeztünk két család kalandos történetén keresztül láttatni, felvillantva jelentős történelmi fordulópontokat, de korántsem a teljesség szándékával. A Révész és a Farkas család évszázadokon átívelő kalandos életén keresztül igyekeztünk élővé, hihetővé és lüktetővé tenni a Duna két partján született, fejlődött, s végül világvárossá nőtt települést. A mi imádott Budapestünket. Emellett még rendre megjelenik benne egy titokzatos kulcs, amely nyit valamit, és a regényt állandó forrponton tartja.

− Milyen neves írók alkották meg a regényt, illetve közülük kik köthetők térségünkhöz?

− A Buda & Pest regény alkotói a Történelmiregény-írók Társaságából kerültek ki, akik ebben a műben abszolút egyenértékűek, mindnyájan több kötetes szerzők, vagyis sok száz könyvet jegyzünk így tizenhatan. Elismeréseinket, díjainkat, a különféle írószervezetekhez való tartozásukat hosszú lenne felsorolni. Helyette álljanak itt a nevek: Bakóczy Sára, Bányai D. Ilona, Cselenyák Imre, Fábián Janka, Gál Vilmos, Gáspár Ferenc, Hacsek Zsófia, Izolde Johannsen, Jezsó Ákos, Kapa Mátyás, Nemere István, Novák Andor, Schmöltz Margit, Soós Tibor, Szélesi Sándor, Trux Béla. Magam dorogi vagyok, azonban tizenhét évet éltem Budapesten, s a közelmúltig lakást tartottam fenn. Tehát a fővárost jól ismerem, most is rengeteg minden odaköt. Schmöltz Margit és Soós Tibor írótársaim pedig Esztergom város művészi életét gazdagítják.

A regény írói

− Milyen koncepció alapján választották ki a könyvhöz az írókat? Illetve kinek az ötlete volt a közös munka?

− A szó szoros értelmében „aki kapja marja” alapon, nagyjából figyelembe véve a kedvenc korszakainkat. Legtöbbünknek sikerült, néhányan kompromisszumra kényszerültek. A TRT-nek több, mint harminc tagja van, és hellyel-közzel a fent említett tizenhat író vállalta el a feladatot, amellyel alá is vetette magát egy közös akaratnak. Az ötlet Kapa Mátyás elnökünk fejéből pattant ki, aki ugyancsak kiváló író, és az első rész mindjárt az ő kvalitását mutatja.

− Hogyan zajlott a közös munka? Kinek milyen feladata volt?

− Legelső feladatként valamennyien kifundáltuk a tulajdon fejezetünket. Aztán ennek lejegyeztük a szinopszisát (tartalmát), amelyet elküldtük a közülünk kiválasztott két szerkesztő részére, jelesül Kapa Matyinak, Soós Tibinek. Ők ezt összeillesztgették, ésszerűen átformázták, logikai egységbe öntötték és megírták a nagy szinopszist, amelyhez aztán mindnyájunknak alkalmazkodni illett. Ez menet közben sok kis apró morgással járt, súrlódásokhoz vezetett, de végtére is erősebb volt bennünk az egymás iránti szeretet, mint az egoizmus. A végeredmény önmagáért beszél.

− Nem utolsó sorban, hogyan fogadtátok az Év Könyve díjat?

− Őszintén szólva minden nagyon gyorsan történt, alig bírtuk követni az eseményeket. Eleve szeptember vége felé jelent meg a „kis dagi”, vagyis a vaskos Buda & Pest regény, és mire föleszméltünk, a Könyvfesztiválon mind egy szálig elfogyott. Gyorsan után kellett nyomtatni, hogy a könyvek kikerülhessenek az üzletekbe. De már nyakunkon volt az Év Könyve kiírás, és bevallom nem is tudom, ilyen későn hogyan kerültünk be a jelöltek közé. Nos, ha már benevezett bennünket valaki, legkevesebb, amit tehettünk, hogy megkértük az olvasóinkat, szavazzanak ránk. És megtették, és megnyertük! Én a magam részéről nem számítottam rá. Egészen meglepett, hogy győztünk, ráadásul két kategóriában is. Tudniillik Novák Andor szerzőtársunk a könyvborítóért érdemelte ki a jeles elismerést. Ez a könyv a szerelem és tolerancia regénye. Eleddig példátlan módon tizenhat író alkotta meg. Azóta sem térünk magunkhoz, hogy mennyire imádják az olvasók! A mi dolgunk már csak annyi, hogy örüljünk és koccintsunk rá még nagyon sokszor.