Lieber Tamás „Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében most egy kirándulás történetével ismerkedhetünk meg.
Az elmúlt évtizedben több alkalommal megfordultunk az erdélyi Bihar-hegységben, annak is középső részén található Padisi-karsztfennsík régiójában. Sorozatomban, két cikkben is megemlékeztem már ezekről a kirándulásokról, amelyekről itt és itt olvashatnak.
Szálláshelyünk minden alkalommal a Bulz-patak partjára települt Boga üdülőfaluban lévő, a nagyváradi házaspár, Zsuzsa néni és Pista bácsi „Harmónia panziója” volt. Az idős tanár-mérnök házaspár kedvessége, vendégszeretete, na és persze a mesés házikó rendre visszacsalogatja ide a vendégeket; velünk is így tett számos alkalommal.
A Boga-völgyben fekvő hasonló nevű falu már önmagában túrára csábít. A patak csobogása, a közeli vízesések zúgása, bükkösök, fenyvesek látványa is felettébb vonzó, de mindezt a patakot szegélyező tavaszi, kora-nyári virágtenger képe még fokozni tudja.
Az első napon könnyed sétával melegítettünk be a következő napok, komolyabb túráira, ekkor készült jelen cikkem témáját adó fotó is. Számtalan növény, illetve az azokon tanyázó rovar késztetett rövidebb-hosszabb fotós megállókra. Készült is vagy száz felvétel ezekről, amiket azután már itthon határozgattam.
Fotózáskor fel sem tűnt, hogy a Teleki virág, és a rajta virágport gyűjtő méh összességében egy mosolygó arcot formáz. Utólag szembesültem ezzel, és az egyik kedvenc fotóm lett.
Lieber Tamás
A sorozathoz kapcsolódó további cikkek ide kattintva érhetők el!
