Ma ünnepli 70. születésnapját a Dorog, a Ferencváros és a Zalaegerszegi TE egykori kiváló labdarúgója, Major Ferenc, aki pályafutása során a válogatott keretbe és az utánpótlás-válogatottba is meghívást kapott. E jeles alkalomból pályafutását felidéző írással köszöntjük.
Major Ferenc 1956. augusztus 9-én született Mosonmagyaróváron. Labdarúgó-pályafutását szülővárosában, a MOTIM TE csapatában kezdte, ahol még ifjú játékosként felfigyeltek rá a dorogi klub megfigyelői. A tehetséges védő szerződtetéséről hamar megszületett a megállapodás, így 1975 nyarán az akkor NB II-ben szereplő Dorog játékosa lett.
Posztját tekintve védő volt, ám játékát jóval több jellemezte a puszta védekezésnél. Kiváló helyezkedése, gyorsasága és határozottsága mellett technikai képzettsége is kiemelkedőnek számított. Magabiztosan látta el hátvédi feladatait, ugyanakkor rendszeresen bekapcsolódott a támadásokba is, s a gólszerzés sem állt távol tőle.
Az NB I-es Dorog játékosaként az alsó sor közepén (forrás: Képes Sport magazin)
Dorogi pályafutása már az első idényében rendkívül sikeresen alakult. Az 1975–1976-os bajnokság végén a csapat ezüstérmet szerzett az NB II-ben, amellyel kivívta a feljutást az élvonalba. A bajnoki menetelés mellett a kupaszereplés is emlékezetesre sikerült. A Felszabadulási Kupában egészen a negyeddöntőig jutottak, útjuk során pedig a nyolcaddöntőben 3–0-ra legyőzték az aktuális bajnok Ferencvárost, ami a korszak egyik legnagyobb dorogi kupabravúrjának számított.
A feljutást követő nyáron a Dorog meghívást kapott az élvonalbeli csapatok számára kiírt Tisza Kupára is, ahol a Békéscsaba, a Szegedi EOL, a Diósgyőr és a Salgótarján ellen mérhette össze erejét. Már ez is jól jelezte, hogy a frissen feljutott együttesre komoly ellenfélként tekintettek.
NB I-es mérkőzésen Dorogon. Major jobbról a harmadik (forrás: Képes Sport magazin)
Az 1976–1977-es NB I-es idényben Major Ferenc a csapat egyik meghatározó játékosává vált. Bár a szezon végén a dorogiak búcsúzni kényszerültek az élvonaltól, több emlékezetes mérkőzést is játszottak, és számos bravúros eredményt értek el. A legnagyobb visszhangot kétségkívül a bajnoki címre pályázó Újpesti Dózsa legyőzése váltotta ki, amellyel gyakorlatilag elvették a lila-fehérektől az aranyérem megszerzésének lehetőségét. Ezzel egyúttal a Vasasnak is nagy szolgálatot tettek, amely végül megszerezte fennállásának legutóbbi bajnoki címét.
Az Újpesti Dózsa elleni mérkőzésen a Megyeri úton a csapatok bevonulása során Schnitzer Imre és Pásztor Sándor játékostársai között. Az előtérben Fazekas László, az Újpest csapatkapitánya (forrás: Major Ferenc albumából)
Major Ferenc kiváló teljesítménye országos visszhangot is kiváltott. Még a bajnoki idény során meghívást kapott Baróti Lajos szövetségi kapitány válogatott keretébe, ami egyértelmű visszaigazolása volt annak, hogy Dorogon élvonalbeli játékossá érett. A dorogi csapat színeiben 56 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, vezetőedzője Ivancis Tibor volt. A szakmai stábban olyan egykori dorogi legendák keze alatt dolgozott, mint Csóri László, Ilku István és Buzánszky Jenő.
Itt még a leendő csapata, a Ferencváros ellenfeleként veszélyezteti a fővárosiak kapuját. Későbbi csapattársai; Hajdú József kapus és Bálint László közös erővel mentenek előle az FTC – Dorog bajnoki mérkőzésen az Üllői úton (forrás: Képes Sport magazin)
1977 nyarán több NB I-es klub is szerette volna megszerezni, végül a Ferencvároshoz igazolt. Első idényében rögtön jelentős sikert ünnepelhetett: az FTC megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát (MNK), amellyel kivívta a Kupagyőztesek Európa-kupájában való indulás jogát.
A KEK első fordulója különösen emlékezetes maradt számára. A svéd Kalmar FF elleni hazai mérkőzésen Nyilasi Tibor mellett ő is betalált, a Ferencváros pedig 2–0-s győzelmet aratott. A zöld-fehérek végül 4–2-es összesítéssel jutottak tovább. A következő fordulóban az 1. FC Magdeburg ellen már nem sikerült a továbbjutás. A két mérkőzés összesítése 2–2 lett, ám a keletnémet együttes az idegenben szerzett gólnak köszönhetően folytathatta szereplését.
A kupagyőztes csapat tagjaként érmekkel a kezében a felső sorban a negyedik (forrás: Tempó Fradi! online)
Második ferencvárosi idényében bajnoki ezüstérmet szerzett csapatával. Az FTC mindössze öt vereséget szenvedett a bajnokság során, hazai pályán pedig veretlen maradt. Az ezüstérem UEFA-kupa-szereplést ért, ahol azonban a Lokomotiv Szófia jelentette a végállomást. A bolgárok hazai pályán 3–0-ra győztek, így a budapesti 2–0-s ferencvárosi siker már nem volt elegendő a továbbjutáshoz.
A Magyar Népköztársasági Kupával (forrás: Tempó Fradi! online)
Az 1979–1980-as bajnokságban a Ferencváros a hatodik helyen végzett, ám a következő idényben ismét a magyar labdarúgás csúcsára ért. Az 1980–1981-es szezonban mindössze négy vereséget szenvedve megszerezte a bajnoki címet.
1980 januárjában Major Ferenc a Ferencváros játékosaira épülő magyar ligaválogatott tagjaként vett részt egy közel negyvennapos dél-amerikai túrán, amely pályafutásának egyik legkülönlegesebb nemzetközi élményét jelentette. A védő a mérkőzések döntő többségén pályára lépett, és végig meghatározó szerepet töltött be a csapatban.
A Ferencváros bajnokcsapata 1981-ben. Major Ferenc a középső sorban balról a legelső (forrás: Képes Sport magazin)
A túra első állomása Kolumbia volt, ahol a magyar együttes a Triangular de Oro elnevezésű tornán szerepelt. Bogotában előbb 2–2-es döntetlent játszott a román válogatottal, majd ugyancsak a fővárosban 1–1-re végzett a kolumbiai olimpiai válogatott ellen.
Ezt követően Argentínába utazott a küldöttség, ahol Mar del Platában a Copa de Oro tornán mérte össze erejét az argentin futball meghatározó együtteseivel. A magyar csapat a River Plate és a Boca Juniors ellen egyaránt 1–1-es döntetlent ért el, míg a Racing Club ellen emlékezetes, 3–2-es győzelmet aratott. Ez utóbbi találkozó Major Ferenc pályafutásának egyik legszebb nemzetközi emléke maradt. A fordulatos mérkőzésen az argentinok szerezték meg a vezetést, amelyet a magyar csapat 2–1-re fordított, majd a Racing egyenlített. Major csereként lépett pályára, és a 84. percben szerzett fejesgóljával állította be a 3–2-es végeredményt, megszerezve ezzel a győztes találatot. A tornán egyedül az Independiente bizonyult jobbnak, amely 2–0-ra győzött a magyarok ellen. A ligaválogatott így is előkelő második helyen zárta a rangos viadalt.
Szokolai László és Eszterházy Márton között (forrás: Tempó Fradi! online)
Buenos Airesben a Vélez Sarsfield stadionjában az Argentinos Juniors ellen léptek pályára. A 2–2-es döntetlennel végződő mérkőzés különlegessége volt, hogy az argentin együttes mindkét gólját a későbbi világbajnok Diego Maradona szerezte, aki a két gólja mellett egy 11-est is kihagyott, illetve a magyar kapus, Kakas László hárította. Ugyancsak az argentin fővárosban mérkőztek meg a San Lorenzo csapata ellen, amelytől 4–1-s vereséget szenvedtek. Az argentínai vendégszereplés Rosario városában ért véget, ahol a Lionel Messi nevelőegyesületeként ismert Newell’s Old Boys 4–1-re legyőzte a magyar csapatot.
Majd jött az újabb színhely, Bolívia. Előbb Santa Cruzban az Oriente Petrolero csapata ellen gól nélküli döntetlen, majd a La Pazban a The Strongest nevű helyi csapat ellen 4–1-es vereség következett. A tekintélyes túra záróhelyszíne Mexikó volt, amely során az Azték stadionban a mexikói utánpótlás-válogatott 2 : 0 arányban győzőtt a magyar féllel szemben. A túra valamennyi mérkőzését rendkívüli érdeklődés övezte: több alkalommal telt ház fogadta a résztvevőket, a találkozók közül pedig számosat a televízió is élőben közvetített.
A dél-amerikai túra 40 éves évfordulója alkalmából megjelentették az eredeti cikket (forrás: Nemzeti Sport – Major Ferenc gyűjteményéből)
A zöld-fehéreknél 59 bajnokin szerepelt és négy gólt szerzett tétmérkőzésen. A Fradinál három egykori dorogi labdaúgóval is szolgált együtt. Közülük aktív játékostársa volt Mucha József, aki 1970-ben érkezett Dorogról, valamint a szakmai stáb tagjai közül Szűcs Lajos és Monostori Tivadar pedig pályaedzőként. Vezetőedzői a fővárosi csapatban sorrendben Dalnoki Jenő, Friedmanszky Zoltán és Novák Dezső voltak. 1981 nyarán, négy eredményes ferencvárosi idényt követően búcsút vett az Üllői úttól, és az ugyancsak NB I-es Zalaegerszegi TE csapatához szerződött. A zalai egyesületet három éven át erősítette, majd egy szezonra a Veszprémi Bakony Vegyész játékosa lett. Aktív labdarúgó-pályafutását végül Szentgotthárdon zárta le, mögötte közel másfél évtizednyi élvonalbeli és másodosztályú szerepléssel, valamint számos emlékezetes mérkőzéssel és jelentős sportsikerrel. A foci mellett a tekében is kipróbálta magát, amelyben ugyancsak sikeres volt. Csapatával a nyolcvanas évek második felében megnyerték a szentgotthárdi városi bajnokságot.
65 évesen a Ferencváros stadionjában látogatóban. Névre szóló FTC mezt visel, a hátoldalán Major 65 felirattal (forrás: Major Ferenc albumából).
Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy mielőtt a Ferencvároshoz igazolt volna, a Dorog játékosként alig egy év leforgása alatt három tétmérkőzésen is pályára lépett leendő klubja ellen. Későbbi egyesülete, a Zalaegerszegi TE pedig különleges módon kapcsolódott a dorogi csapat történetéhez is: a Dorog az 1976–1977-es élvonalbeli bajnokságot éppen Zalaegerszeg ellen kezdte, és a zalai gárda ellen is játszotta az idény utolsó mérkőzését is. Nem mellesleg, így a ZTE ellen vívta a Dorog máig utolsó élvonalbeli bajnoki találkozóját.
Néhány éve egy vakáción (forrás: Major Ferenc albumából)
A kerek hetvenedik születésnapján újabb érdekes egybeesés kínálkozik: egykori két klubja, a Dorog és a Veszprém éppen egymással mérkőzik meg a bajnokságban. Szülővárosa és nevelőegyesülete, a Mosonmagyaróvári TE pedig jelenleg szintén a dorogiak csoporttársa az NB III-as bajnokságban, akárcsak a Zalaegerszeg II, a ZTE tartalék együttese. Mintha a labdarúgás ezúttal is finoman összekötné életének fontos állomásait. Sportpályafutása során a Fradiban játszott éveitől kezdve Penge becenéven volt ismeretes, előtte Dorogon pedig a Gizi becenevet ragasztották rá.
A közelmúltban egy nosztalgia találkozón Dorogon, az egykori helyi csapat játékosaival. Köztük több volt csapattársa, mint Kiss Rudolf, Csapó Zsigmond. Morecz László, Farszki Tibor és Bartalos József. Major Ferenc az első sorban jobbról a hetedik (zöld lábbeliben).
Az aktív labdarúgást követően a civil életében magánvállalkozóként fuvarozással foglalkozott, később ételfutárként dolgozott. Nyugdíjasként sem vonult teljesen vissza a munkától: jelenleg is egy étterem futáraként dolgozik. Továbbra is Mosonmagyaróváron él. Három gyermek édesapja: lánya 1981-ben, első fia 1985-ben született. Később házassága véget ért, majd 2000-től élettársi kapcsolatban élt, amelyből 2005-ben újabb fia született. Családja azóta két unokával is gyarapodott: első unokája öt évvel ezelőtt, második unokája két évvel ezelőtt született, mindketten kislányok. A futball világát jelenleg is lelkesen követi. Fő kedvence a spanyol foci, azon belül is a Barcelona csapata, míg kedvenc labdarúgói; a brazil Ronaldinho és az argentin Lionel Messi.
Születésnapját megelőző kora este szülővárosa csapata, a Mosonmagyaróvári TE 3–2-re legyőzte a szombathelyi Király SE együttesét, míg a Dorog 6 : 0 arányú, fölényes győzelmet aratott a Veszprém felett az aktuális bajnoki fordulóban. Külön érdekesség, hogy a két egyesület jelenleg az NB III-as tabella első két helyén áll: az élen a Dorog, mögötte pedig Mosonmagyaróvár. A két győzelmet ezúttal akár az ünnepelt tiszteletére is ajánlhatjuk. Sőt, egy igazi futballcsemege is jutott erre a napra: Major Ferenc másik egykori klubja, a Ferencváros nemzetközi barátságos mérkőzésen a Real Madridot fogadta a Groupama Arénában. A zöld-fehérek tisztes helytállást mutattak a világhírű ellenféllel szemben, végül azonban 2–1-es vendéggyőzelem született.
Isten éltesse 70. születésnapján Major Ferencet, és kívánjuk, hogy a pályán szerzett emlékekhez még sok-sok boldog, egészségben és szeretetben eltöltött esztendő társuljon!
Borítókép: Major Ferenc 20 éves a Dorog játékosaként – forrás: Major Ferenc albumából
Külön köszönet Major Ferenc részére a cikkben felhasznált adatok és fotók megosztásáért.
Szabó Gyula
