Különleges állati maradványokra bukkantak botanikai kutatás közben a Duna kiszáradó medrében. Az előzetes szakmai vélemény szerint a csontok vélhetően a jégkorszakban itt élt vadlovaktól származnak – számolt be a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a honlapján.
Az alacsony vízállás idején a folyó olyan részletei is láthatóvá válnak, amelyeket máskor víz borít. A szárazra kerülő mederben sziklaalakzatok, különleges kövek, források, régi eszközök maradványai és állatcsontok is előbukkanhatnak.
A most bemutatott csontokat a mederben megjelenő érdekes növényfajok keresése közben találták. Dr. Riezing Norbert augusztus 31-én megjelent írása szerint a leletek feltehetően jégkorszaki vadlovak maradványai, az azonosítás azonban egyelőre előzetes szakmai véleményen alapul.
A beszámoló arra is kitér, hogy a Kárpát-medencét a jégkorszak idején nem borította állandó hó és jég. Füves, cserjés és erdős területek váltakoztak, amelyek a vadlovak számára is megfelelő élőhelyet biztosítottak. Ezek az állatok a jégkorszak lezárultával sem tűntek el azonnal: még a bronzkorban is jelen voltak, későbbi eltűnésükben pedig feltehetően az embernek is szerepe volt.
A csontok folyómederbe kerülésére a Duna egykori működése ad magyarázatot. A folyószabályozások előtt hatalmas ártér tartozott hozzá, a jégkorszakban pedig a vízhozama is nagyobb volt. Az áradások elsodorhatták az állati maradványokat, majd kaviccsal és homokkal együtt lerakták azokat. A hordalék évezredeken át megőrizhette a csontokat, amelyeket a folyó áramlásai most ismét kimosnak.
Fotók, forrás: Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság – Dr. Riezing Norbert: Jégkorszaki vadló a Duna medréből
