1991 májusában a dorogi labdarúgócsapat a németországi Pünkösd Kupán vett részt több illusztris klub társaságában, ahol nem kis meglepetésre az akkor másodosztályban szereplő Dorogi Bányász tornagyőztes lett (Az 5 évvel ezelőtti cikkem frissített, bővített változata).
Az 1991-ben megrendezett Pünkösd Kupa már évtizedes hagyományokra tekintett vissza, s a XX. század utolsó évtizedének első évében éppen negyedszázados jubileumát ünnepelte. Nagy megtiszteltetés volt, hogy a dorogiak meghívást kaptak, ugyanakkor kemény próbatétel elé is kerültek a piros–feketék. Nemcsak a nemzetközi megmérettetés miatt, hanem a meglehetősen zsúfolt tavaszi versenynaptár okán is. A bajnoki küzdelmek mellett érdekeltek voltak a Magyar Kupában is, amelyben a legjobb nyolc közé jutást követően a negyeddöntő két találkozója is ezekre a napokra esett.
Illerzell-i városkép
A nemzetközi torna helyszíne Illerzell volt, Vöhringen mellett, Ulmtól alig 15 kilométerre délre, a viadal házigazdája pedig az SV Illerzell egyesülete. A kupaküzdelmek május 17. és 20. között zajlottak.
A dorogi csapat tavasszal mind a bajnokságban, mind a hazai kupában ígéretesen szerepelt, a májusi hónap pedig különösen jól alakult. A hónap elején Szombathelyen a kiváló erőkből álló Sabariát verték 1–0-ra, majd rá egy héttel hazai pályán ragyogó játékkal a Sopront 3 : 0 arányban, amellyel az ötödik helyre lépett előre a bányász gárda a tabellán.
A dorogi csapat 1990 őszén. Felső sor balról: Szépvölgyi Zoltán, Mózner János, Szedlacsek István, Varga János, Harmat József, Schuttovits László. Középső sor: Bohner Zoltán, Honti József pályaedző, dr. Pák Gábor sportorvos, Matyók László társadalmi elnök, Reszeli-Soós István vezetőedző, Wágner Ferenc szakosztályvezető, Csuha András klubelnök, Holdampf Sándor gyúró-sportmasszőr, Belányi István. Első sor: Csapó Károly, Tóth Ferenc, Guba Péter, Borsos Zsolt, Ignácz János, Romfa Károly, Marosvölgyi József.
A két bajnoki találkozó között, hét közben került sor a Vác elleni Magyar Kupa-negyeddöntő első mérkőzésére, amely 1–1-es döntetlennel zárult. A csapat a németországi kupaszereplés miatt előrehozott bajnokin lépett pályára Pakson 15-én, szerdán, ráadásul a jó szériában lévő, egyben tabellaszomszéd Paksi Atom ellen.
A kiegyenlített játékot hozó első félidő gól nélkül zárult, majd a térfélcserét követően kétszer is vezettek a dorogiak. Úgy tűnt, folytatódik a győzelmi széria, ám a védelem tízperces rövidzárlatának következtében a hajrá előtt fordítottak a hazaiak. Itt ütött vissza Schuttovics László hiánya is, aki húzódás miatt nem vállalhatta a játékot, így kiesett a védelem tengelyéből. Ezt a rést a végére nem tudták kompenzálni a dorogiak, és bár a hajrában még gólváltás történt, végül 4–3-as vereség lett a vége.
Nem a legjobban sikerült tehát a főpróba — de amint a mondás tartja: ha a főpróba nem sikerül, a premier annál fényesebb lesz.
A kupa helyszínének környéke
A csapat a paksi mérkőzés másnapján elutazott Németországba, és május 17-én már pályára is lépett.
A csoportkör első felvonásán a helyi, ősi alapítású Dietenheim ellen magabiztos kétgólos győzelmet arattak Reszeli edző tanítványai.
Másnap az Európa-klasszis holland Feyenoord ellen nemcsak bátran futballoztak, hanem kiváló helyzetkihasználással meglepően fölényes győzelmet arattak.
Pünkösd vasárnapján újfent egy nagynevű ellenfél, a Kaiserslautern következett, amely ellen szoros mérkőzésen sikerült kicsikarni a győzelmet. Ez pedig már azt jelentette, hogy másnap a dorogiak a kupagyőzelemért léphetnek pályára.
Pünkösd hétfőjén, május 20-án a csehszlovák élvonalbeli FC Chomutov elleni mérkőzés jelentette a mindent eldöntő találkozót, ahol a dorogiak ismét nyerni tudtak, így hibátlan teljesítménnyel, kapott gól nélkül hódították el a kupát, egyben a torna legjobb kapusa címét is.
Az egyre tetszetősebb és tudatosabb futballt játszó dorogiak az 1991-es évben a helyzetkihasználás terén is nagyot léptek előre. A vérbeli támadók mellett szinte valamennyi mezőnyjátékos gólképes volt, a csapat egyik fő erénye pedig a rendkívüli fizikai állóképesség és a csapatszellem. Nem véletlen, hogy ekkoriban merészebb terveket is kezdtek szőni Dorogon.
A gárda húsz nap leforgása alatt nyolc tétmérkőzést játszott, nem is akármilyen ellenfelek ellen, és mindössze egy döntetlen, valamint egyetlen vereség csúszott a sorozatba. Mindezt 15 : 5-ös gólarány mellett. Ehhez valóban nemcsak jól felkészített csapat, hanem kivételes fizikai kondíció is kellett.
A megnyert 25. Pünkösd Kupa a Dorogi Sportmúzeumban
Történetének immár harmadik jeles nemzetközi trófeáját nyerte a Dorog, amely ismét tovább öregbítette az egyesület jó hírnevét, s nagy közönségsikert aratott bajor földön is. A német fél elismerése mellett rögtön meghívást ajánlott a következő évi tornára. A kupaküzdelmek befejezése után a házigazdák bankettre invitálták a győztes csapatot és az őket kísérő dorogi önkormányzati képviselők delegacióját. Közben a dorogiak gondolatai ekkor már a két nappal későbbi Magyar Kupa-visszavágó körül jártak. Ez azonban már egy másik történet.
Az ünnepi banketten dr. Dávid Anna polgármester együtt örült a játékosokkal. A megörökített felvételen éppen Belányi István és Borsos Zsolt társaságában
A tornán részt vett dorogi csapat: Ágoston Zoltán, Belányi István, Bohner Zoltán, Borsos Zsolt, Burkodi István, Csapó Károly, Guba Péter, Harmat József, Ignácz János, Kilián Géza, Orosz Ferenc, Papp Tibor, Schuttovits László, Szedlacsek István, Szenczi Gábor, Szépvölgyi Zoltán, Tóth Ferenc, Varga János.
Vezetőedző: Reszeli-Soós István
Pályaedző: Honti József
Masszőr-gyúró: Holdampf Sándor
Elnök: Csuha András
Szintén a csapattal utazott az év elején súlyosan megsérült Romfa Károly is, akinek lábát a Tatabánya elleni edzőmérkőzésen törték el. Sokáig úgy tűnt, a tehetséges dorogi labdarúgó többé nem is játszhat, ennek ellenére a klub magával vitte Németországba is.
Borítókép: A település névadója, az Iller folyó tavaszi pompában, a város határában húzódó Auwald zöldterületével, valamint a házigazda egyesület klubcímerével és Vöhringen címerével.
Szabó Gyula
