1981. július 26-án a Dorogi AC hazai pályán fogadta a romániai Unirea Dej együttesét. A felkészülési mérkőzés azonban jóval több volt egy nyári edzőmeccsnél: ezen az alkalmon búcsúzott az aktív labdarúgástól a közel egy évtizeden át Dorogon szereplő, a szurkolók körében rendkívül népszerű Engelbrecht József, vagy ahogy mindenki ismerte: Engi (Az öt évvel ezelőtti cikkem frissített, bővített változata).
Az ünnepi mérkőzés előzménye néhány hónappal korábbra nyúlt vissza. A dorogiak 1981 februárjában tíznapos erdélyi edzőtáborban vettek részt, ahol négy felkészülési mérkőzést játszottak három helyi együttessel. A vendéglátók között szerepelt az Unirea Dej is, amelynek vezetőivel kiváló kapcsolat alakult ki. A nyári találkozó ennek a sportbarátságnak a viszonzása volt, miközben mindkét csapat számára fontos állomást jelentett az 1981–1982-es bajnoki idényre való felkészülésben.
Dés egy 1902-es képeslapon (forrás: Wikimédia)
Az ellenfél városa önmagában is figyelemre méltó történelmi múlttal rendelkezik. Dés Erdélyben, Kolozs vármegyében, Kolozsvártól mintegy 60 kilométerre északkeletre, a Kis- és a Nagy-Szamos találkozásánál fekszik. Már az Árpád-korban jelentős település volt, II. András uralkodása idején pedig sóbányászati központtá fejlődött, ekkor épült fel vára is. Története során több nevezetes ütközet helyszíne volt: az 1437-es erdélyi parasztfelkelés egyik csatája, Bethlen Gábor 1616-os hadjárata, valamint az 1848–1849-es szabadságharc három fontos összecsapása is ide kötődik. A trianoni békediktátum után Romániához került, a második bécsi döntést követően rövid időre visszatért Magyarországhoz, majd 1947-ben ismét Románia része lett.
A város első számú labdarúgócsapata, az Unirea Dej 1921-ben alakult. Fennállása során többnyire a román másod- és harmadosztályban szerepelt, 1981-ben pedig bronzérmet szerzett a harmadik ligában. Stadionja a Szamos partján épült, mintegy hatezer néző befogadására alkalmas. Itt játszott a Dorogi AC 1981. február 14-én, amikor Laczkó István, Marosvölgyi József és Engelbrecht Zoltán góljaival 3–1-es győzelmet aratott.
Az Unirea stadionja Désen (forrás: Stadionwelt)
A dési csapat a megállapodásnak megfelelően július harmadik hetében érkezett Dorogra. A találkozó azonban nem csupán a két klub barátságáról szólt: egy korszak lezárását is jelentette.
Az 1980–1981-es bajnoki idény végén Engelbrecht József jelezte a klub vezetésének, hogy befejezi aktív pályafutását. A szurkolók által egyszerűen csak Enginek becézett védő tanulmányaira kívánt nagyobb hangsúlyt fektetni. Már 1979-ben diplomát szerzett a Nehézipari Műszaki Egyetemen, később pedig a Budapesti Műszaki Egyetemen, valamint a Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen is végzettséget szerzett. Nemcsak kiváló labdarúgóként, hanem a dorogi futball művelt, diplomás sportolóinak egyik példaképeként is emlékezhetünk rá.
Engi (jobbról, sötét mezben) a Debrecen elleni bajnoki mérkőzésen 1976-ban. A háttérben Bartalos József és Major Ferenc látható (forrás: Képes Sport)
Engelbrecht József 1951. augusztus 23-án született Esztergomban. Labdarúgó-pályafutását az Esztergomi Vasasnál kezdte, majd 1974-ben igazolt Dorogra. Első bajnoki mérkőzését 1974. október 20-án Szegeden játszotta a Dorog színeiben.
A következő években meghatározó játékosává vált a csapatnak. Részese volt az 1975–1976-os NB II-es bajnoki címnek és az NB I-be jutásnak, majd az élvonalban az 1976–77-es idény valamennyi bajnoki mérkőzésén pályára lépett. Péntek Sándor és Peszeki Jenő mellett azon kevés dorogi játékos közé tartozott, akik az évad mind a 34 első osztályú találkozón szerepeltek.
1981-es visszavonulásáig összesen 221 bajnoki mérkőzésen viselte a Dorog mezét, emellett számos kupamérkőzésen is szerepelt, köztük az 1976–1977-es MNK kupasorozat negyeddöntőjében.
A Békéscsaba elleni mérkőzésen Schnitzer kapusnak biztosít (forrás: Képes Sport)
Játékát megbízhatóság, fegyelmezettség és elegancia jellemezte. Határozott védő volt, ugyanakkor mindig a sportszerűség határain belül futballozott. Kiállítás csak ritkán fordult elő pályafutása során. Az egyik legismertebb eset 1975-ben, Szolnokon történt, amikor a rendkívül kemény mérkőzésen több dorogi játékos is megsérült, mégis Engelbrechtet küldte le a játékvezető egy vitatható ítélet után. Az emiatt kiszabott kétmérkőzéses eltiltás következtében éppen a feljutás szempontjából sorsdöntő Budafok elleni rangadóról maradt le.
Az NB I-es csapat tagjaként a középső sorban jobbról a második (forrás: Képes Sport, 1976 augusztus)
Pályafutásának különleges érdekessége volt testvérével, Engelbrecht Zoltánnal való sportkapcsolata. Előbb ellenfélként találkoztak a pályán – többek között az 1976-os Dorog–Ferencváros kupamérkőzésen, majd az 1977-es Dunaújváros–Dorog NB I-es bajnokin –, később azonban már együtt öltötték magukra a dorogi piros-fekete mezt. Szimbolikus, hogy József utolsó tétmérkőzésén is testvére oldalán lépett pályára.
Engi (csíkos mezben) és Nyilasi Tibor a Dorog–Ferencváros NB I-es mérkőzésen (forrás: Képes Sport)
A búcsúmérkőzésre közel ezer néző látogatott ki a dorogi stadionba. A találkozó előtt megható ünnepség keretében köszöntötték Engit, akit a szurkolók hosszan tartó tapssal búcsúztattak.
A Dorogi AC nagy lendülettel kezdte a mérkőzést, és már a nyitó percekben megszerezte a vezetést Engelbrecht Zoltán góljával. A hazai fölény a félidő során tovább nőtt, Laczkó István látványos fejesével pedig kétgólos előnnyel vonulhattak pihenőre.
A dorogiak hazai NB I-es bajnokijuk előtt. Engelbrecht balról a negyedik (forrás: Képes Sport, 1976. augusztus)
A második játékrészben a vendégek felzárkóztak, de Schalk Károly bombagólja ismét megnyugtatta a hazai közönséget. Közben Szabó kapus egy 11-est is hárított. A hajrára mindkét csapat több cserével frissített, amikor elérkezett a nap legmeghatóbb pillanata: Engelbrecht József vastaps közepette hagyta el utoljára játékosként a pályát. A mérkőzés végül 4–2-es dorogi győzelemmel zárult, Laczkó második találata pedig méltó keretet adott a búcsúünnepségnek.
A két klub között a későbbiekben is megmaradt a jó viszony. Kereken egy évtizeddel később, ismét náluk vendégeskedtek a dorogiak, s a változatosság kedvéért akkor a nyári felkészülés során töltöttek Désen egy teljes hetet.
Újságcikk-részlet a mérkőzésről (forrás: Dolgozók Lapja, 1981. július 28. szám)
Engelbrecht József a visszavonulását követően sem szakadt el a dorogi labdarúgástól. Rendszeresen részt vesz a Dorogi Labdarúgó Ikonok nosztalgiatalálkozóin, valamint jelen volt a klub utolsó NB I-be jutásának jubileumi ünnepségén is. A Dés és Dorog között kialakult sportbarátság szintén tovább élt: tíz évvel később a dorogiak ismét egyhetes edzőtáborban vendégeskedtek Erdélyben.
Az Engelbrecht-fivérek. Balról a sorkatonai szolgálatát töltő József, mellette Zoltán civilben (forrás: Engelbrecht József albumából)
Engelbrecht József pályafutása jól példázza, hogy a megbízhatóság, a sportszerűség és a tudás maradandó értékeket képvisel a sportban. Több mint négy évtized telt el búcsúmérkőzése óta, neve mégis ma is ott szerepel a dorogi labdarúgás megbecsült alakjai között. Nem csupán kiváló futballistaként, hanem emberségével és példamutatásával is maradandó nyomot hagyott a klub történetében. Közelgő 75. születésnapja alkalmából ezúton is szeretettel köszöntjük!
Borítókép: Engelbrecht József az 1970-es években – forrás: Engelbrecht József albumából
Külön köszönet Engelbrecht József részére a megjelőlt fotómelléklet megosztásáért.
Szabó Gyula
