A néhány nappal ezelőtt megjelent cikkemben a Dorogi Bányász 1991 májusában aratott németországi nemzetközi kupagyőzelmének évfordulójáról emlékeztünk meg. Ezzel azonban korántsem értek véget a mozgalmas események, ugyanis a dorogiak ugyanebben az időszakban a Magyar Kupa küzdelmeiben is figyelemre méltó sorozatot tudhattak maguk mögött, és végül úgy búcsúztak a negyeddöntőt követően, hogy egyszer sem szenvedtek vereséget (Az 5 évvel ezelőtti cikkem frissített, bővített változata).
1991 májusában a dorogi csapat sikeres szerepléseivel a honi sajtó érdeklődésének középpontjába került, s a városban is érezhető volt a futball-láz. A piros-fekete legénység három fronton is kiválóan helytállt: a bajnokságban felkapaszkodott az ötödik helyre, megnyerte a nívós németországi nemzetközi kupát, s emellett sorra verte ellenfeleit a Magyar Kupában, ahol egészen a negyeddöntőig jutott.
Igaz, nem volt példa nélküli a remek kupa-szereplés, hiszen a Magyar Kupa történetében korábban is akadt negyeddöntős dorogi csapat, sőt az 1943–44-es kiírásban az elődöntőig, az 1951–52-es szezonban pedig egészen a döntőig menetelt a Dorog.
Az 1990–1991-es időszak két oszlopos tagja, Ignácz János (balról) és Borsos Zsolt, akik egyenletesen kiváló teljesítménnyel és gólokkal járultak hozzá a csapat sikereihez (forrás: Borsos Zsolt albumából)
1991-ben immár hatodszor játszott negyeddöntőt a bányászcsapat. Míg 1944-ben és 1952-ben sikerrel vették ezt az akadályt, addig 1955-ben az MTK, 1964-ben pedig a Rába ETO búcsúztatta a dorogiakat. Az 1976–77-es kiírásban különleges lebonyolítás szerint csoportmérkőzéseket kellett vívni a Vasas, a Bp. Honvéd, a Csepel és a Zalaegerszeg ellen, ahonnan csak a csoportelső juthatott a legjobb négy közé. A korábbi nagy menetelések idején – az 1944-es kivételével – a Dorog NB I-es csapatként szerepelt, 1991-ben azonban másodosztályú együttesként jutott ilyen messzire, ami külön értéket ad a teljesítménynek.
Út a negyeddöntőig
1990. augusztus 4-én, a közelgő bajnoki nyitányra és egyben a kuparajtra hangolva villanyfényes mérkőzésen lépett pályára a Dorog a Bp. Honvéd ellen a Bozsik Stadionban. A Mezey György vezette hazaiakat ragyogó játékkal, Ignácz János és Borsos Zsolt góljaival 2–1-re legyőzték, a bajnokcsapat egyetlen gólját Gregor József szerezte büntetőből.
A kupaküzdelmek 1990 augusztusában kezdődtek. Elsőként a fővárosban léptek pályára az NB III-as vetélytárs ellen, augusztus 12-én. A csapat a Belányi – Szépvölgyi – Schuttovits – Harmat – Borsos – Gódor – Szenczi – Ignácz – Guba – Mózner – Romfa összeállításban kezdett, a második félidőben pedig a Gubát váltó Marosvölgyi is szóhoz jutott.
Még ugyanennek a hónapnak a végén jött a következő forduló, ahol a bajnokságban gyengén rajtoló dorogiakra (Dorog–Haladás 1 : 2; Oroszlány–Dorog 1 : 0) a Pest megyei másodosztályban szereplő maglódiak vártak.
A csapat a bajnokságban továbbra is gyengélkedett, öt forduló után egyetlen ponttal sereghajtó volt. Szeptember 12-én következett a kupa harmadik fordulója, ahol a Budapest II. osztályban szereplő fővárosi gárda volt az ellenfél. E mérkőzésről sajnos az időponton és az eredményen kívül más részletek nem maradtak fenn.
Változatlanul tartott a példátlanul gyenge bajnoki szereplés, így nem a legjobb előjelekkel készültek a harminckettő közé jutásért esedékes találkozóra, az NB III-as listavezető Ajka otthonába, amely végül bajnokként fel is jutott az NB II-be.
Szeptember 26-án a mieink a következő összeállításban léptek pályára: Belányi – Szabados – Varga – Schuttovits – Borsos – Csorba – Ignácz – Tóth – Szenczi – Mózner – Szedlacsek. Csereként lehetőséget kapott Guba és Spáth.
Így jutott biztosan a csapat a kupa harminckettes mezőnyébe, a folytatásra azonban már a következő esztendőben került sor. Közben a bajnokságban is egyenesbe került a gárda. A Dunaújváros elleni káprázatos 3–0-s győzelem jelentette az első bajnoki sikert a hetedik fordulóban, s ettől kezdve szorgosan gyűjtötték a pontokat, és az őszi zárásra az utolsó helyről a tizedikig kapaszkodtak fel.
Viharos tél, reményteljes tavasz
Úgy festett, hogy a dorogiak biztató tavasz elé nézhetnek. A téli szünet azonban nem várt csapásokat hozott. Egy országos visszhangot kiváltó esemény különösen mély nyomot hagyott. A hagyományoknak megfelelően a Tatabánya és a Dorog egymás elleni edzőmérkőzéssel kezdte a felkészülést. A dorogiak mindkét első találkozót megnyerték, mire újabb visszavágót kértek a megyeszékhelyiek. A harmadik összecsapás azonban indokolatlanul keménnyé vált, és ennek során brutális belépő után az ifjú Romfa Károly lábtörést szenvedett.
Korabeli újságcikk a győriek elleni előzetes és Romfa sérülése következtében kirobbant botrány (forrás: 24 Óra – 1991. február 27. szám)
Az első orvosi vélemény lesújtó volt: úgy tűnt, pályafutása véget érhet. Kórház, műtétek és hosszú szenvedés várt rá. Pedig kiváló tehetségnek tartották: gyors, cseles, fizikálisan erős csatár volt, komoly jövővel. Nem ez volt az első ilyen tragikus eset a két klub történetében. Néhány évvel korábban, a Dorogi Bányász 75 éves jubileumi tornáján Mózner János lábát törték el a tatabányai védők, s bár később visszatért, már nem volt a régi.
Mindehhez társult Mózner távozása, valamint Marosvölgyi József eligazolása is, így három meghatározó, ráadásul igen gólerős labdarúgóval lett szegényebb a csapat. Igaz, érkezett a fiatal Orosz Ferenc, aki ekkor még csiszolatlan gyémántnak számított.
NB I-es skalpok sora
A tavaszi bajnoki rajt előtt máris kupaforduló következett. A legjobb tizenhat közé jutásért NB I-es ellenfelet, a Győrt sorsolták a dorogiaknak. A találkozót a pálya kímélése miatt Tokodaltárón rendezték 1991. március 2-án.
Legjobb tizenhat közé jutásért
A folytatásban újabb NB I-es ellenfél következett, immár oda-visszavágós rendszerben: a Veszprém.
Nyolcaddöntő, első mérkőzés
A visszavágón Borsos Zsolt hiányát is elbírta a csapat. A dorogi védelem remekül zárt, és a második félidőben több gólhelyzetet is kialakított, mint élvonalbeli ellenfele. A döntetlen győzelemmel ért fel: a Dorog továbbjutott.
Nyolcaddöntő, visszavágó
A negyeddöntőben az NB I dobogóján álló Váci Izzó következett. A dorogiak szervezetten és bátran futballoztak, a második félidőben helyzetekben ellenfelük fölé nőttek, s csak egy késői szöglet után egyenlített a Vác.
Negyeddöntő, első mérkőzés
A visszavágó előtt a csapat szinte többet tartózkodott a pályán, mint azon kívül. Két bajnoki, a németországi nemzetközi kupagyőzelem négy mérkőzése, utazások, regeneráció — bő egy hét alatt hat tétmérkőzés terhe nehezedett a játékosokra. A csapat egyenesen Németországból esett be a mérkőzés kezdetére. Útközben Győrben álltak meg egy átmozgató edzésre, amelyre az ETO stadionban került sor. Május 22-én hatezres, egyes források szerint hétezres közönség előtt, hangorkánban, Vágner László játékvezető sípjelére kezdődött a visszavágó.
A dorogiak frissebbnek tűntek, mint vendégeik, és egy kiállítás miatt a Vác hosszú időn át emberhátrányban játszott. A piros-feketék szinte minden támadása veszélyt hordozott. Mégis a vendégek szereztek vezetést, mégpedig az egykori dorogi; Füle Antal fejesével, de Orosz még az első félidőben egyenlített.
A második játékrészben is mezőnyfölényben játszott a Dorog. Guba nagy helyzete után újból váratlanul a Vác került előnybe, majd a 80. percben Szenczi beadását Csapó ragyogó fejessel juttatta a jobb felső sarokba. A hajrában teljesen beszorult a Vác. Három perccel a vége előtt márcsak a kapussal szemben álló Oroszt ziccerben hátulról felborították, a nyilvánvaló büntető azonban elmaradt. A mérkőzést közvetítő Knézy Jenő csak annyit mondott az esetnél: „A Vác megköszönheti a játékvezetőnek…”
Negyeddöntő, visszavágó
Így veretlenül, mégis búcsúzni kényszerült a kupából a Dorog, amely meccsenként és összességében is rászolgált volna a továbbjutásra. A kupasorozatban kilenc mérkőzést játszott a csapat: hat győzelem, három döntetlen, huszonkét rúgott és mindössze öt kapott gól. A negyeddöntőig csupán kétszer rezdült meg a dorogi háló. Az eredmény értékét növeli, hogy saját pályán csak egyszer játszott a csapat — éppen utolsó mérkőzésén.
Az élet kevéssé kedveli a „mi lett volna, ha” kezdetű feltételes módot, mégis nehéz nem eljátszani a gondolattal: a továbbjutó Dorogra az elődöntőben Kazincbarcika várt volna, s akár a döntőig is eljuthattak volna, ahol a Ferencváros várt volna rájuk. A Diósgyőrben megrendezett döntőt végül a Fradi a Vác ellen vívta, amely finoman fogalmazva is igen felejtős finálére sikeredett. Az mindenképpen jelzésértékű, hogy a szezon végén a Vác két dorogit; Orsozt és Szedlacseket is leigazolta. Elöbbi játékos meglehetősen eredményes pályát futott be: Négyszeres magyar bajnok, kétszeres magyar kupagyőztes és egy alkalommal az NB I gólkirálya lett, továbbá 17-szeres válogatott labdarúgó. Több vb- és EB-selejtezőn is szerepelt, míg utóbbi labdarúgó szintén büszkélkedhet első osztályú bajnoki címmel, valamint többször pályára lépett nemzetközi kupamérkőzéseken, egy alkalommal a Benfica ellen idegenben gólszerző is volt.
A Dorog második gólja utáni pillanat a Vác elleni emlékezetes kupavisszavágón (forrás: Borsos Zsolt albumából)
Több volt, mint kupaszereplés
A két 1991-es nagy menetelés — a németországi tornagyőzelem és a Magyar Kupa-sorozat — egymást erősítve mutatta meg, milyen kivételes tavaszt futott a csapat. A piros-feketék húsz nap alatt nyolc tétmérkőzést vívtak, miközben bajnoki helyezésük is meredeken javult. Fizikai állóképesség, csapatszellem és tudatos játék egyszerre volt jelen. A maga történelmi közegében ez a kupamenetelés a klub egyik legszebb sorozatai közé tartozik. Az azóta eltelt időben Dorog csak ritkán jutott hasonló magasságba, és bár újabb szép kupamenetelésre is akadt példa, az 1991-es út nehézsége és ellenfeleinek súlya különleges értéket képvisel.
Orosz Ferenc, a tavasz nagy felfedezettje, aki meghívást kapott a magyar válogatott keretébe. Kiválóan illeszkedett be a csapatba és futószalagon szállította a gólokat (forrás: Magyarfutball.hu – online).
Tiszteletadás
E visszaemlékezést egyúttal a cikkben szereplő, azóta sajnos már elhunyt résztvevők – Reszeli-Soós István vezetőedző, Mózner János labdarúgó, Csuha András klubelnök, Füle Antal labdarúgó, valamint a mérkőzésekről tudósító egykori játékos-újságíró Péntek Sándor és a Dorog–Vác mérkőzést közvetítő Knézy Jenő – emlékének és tiszteletének is ajánlom. Az ő munkájuk, játékuk és emlékeik is részei ennek a történetnek.
Végezetül néhány újságcikk-töredék, köztük három jeles ellenfél neves edzőinek nyilatkozatai is felidézik, milyen elismerést váltott ki akkoriban a dorogiak szereplése.
Borítókép: A Vác elleni visszavágó újságcikk beharangozójának fejléce – Forrás: Komárom-Esztergom Megyei 24 Óra, 1991. május 22. szám.
Külön köszönet egykori labdarúgónk, Borsos Zsolt részére az általa rendelkezésre bocsájtott képekért.
Szabó Gyula
