A fenti címmel 2020 nyarán indítottam egy 50 részes sorozatot a Dorogi-medence portálon, amellyel hetente találkozhattak az olvasók a hasonló nevű Facebook-oldalon is.
A COVID-világjárvány idején, így ha fizikailag nem is, de lélekben azért némi lehetőség adódott a kalandozásra. Majd négyévnyi szünet után arra gondoltam, hogy a sorozatomat újraindítom, hiszen számos téma azóta is megtalált, amelyeket nemcsak előadásaimon, de ilyen formában is szívesen osztok meg az érdeklődőkkel.
A témák véletlenszerűek, semmiféle logikai sorrendet nem tükröznek, azonban egy dologban következetesek, mégpedig abban, hogy egyetlen képet, és a hozzá tartozó történetet mutatják be.
Az első részben, vagy ha úgy tetszik, az ötvenegyedikben ezúttal Afganisztán, Pakisztán és Tádzsikisztán határvidékét, a hirhedt Wakhan Corridort járjuk be.
Lieber Tamás
(51. rész) WAKHAN-FOLYOSÓ
A Belső-Ázsiában található, hazánknál másfélszer nagyobb Tádzsikisztán a volt Szovjetunió egykori tagköztársaságainak napjainkban legszegényebb állama, lakói a perzsa nyelv helyi változatát beszélő tádzsikok. Az ország keleti felét a Pamír hegység uralja, amely egyúttal a Hegyi Badahsán Autonóm régió területét teszi ki, itt él az ország 9,5 milliós lakosságának alig 3%-a.
A Badahsán-tartomány déli részén futó Pandzs-folyó (Amu darja egyik forrásága) Tádzsikisztán és a napjainkban politikailag instabil Afganisztánnal közös határvonalat jelöli ki.
Ez a határvidék, különösen Afganisztán térképére pillantva furcsa, féregszerű nyúlványként ábrázolódik. A 300 kilométer hosszú, s nagyjából 20 kilométer széles sáv funkcióját a 19. század végén határozták meg az egymással szemben álló Orosz és Brit Birodalom harcászati döntnökei. A két fél között egyfajta átmeneti vagy ha úgy tetszik ütközőzóna jött itt létre afgán részvétellel.
A Birodalmak felbomlásával a politika Afganisztánnak ezt a részét idővel Tádzsikisztán és Pakisztán közé sodorta. És ez a helyzet napjainkban is.
A Wakhan-folyosó kapujában látható néhai Khakha-erőd maradványait mutatja be felvételünk.
De a Krisztus utáni 4. században épült, 750 méter hosszú és 250 méter széles támaszpontnál sokkal érdekesebb az itt elénk táruló látvány. A felvételt a Pamírban állva, a tádzsik oldalról készítettem.
A kép hátterében látható a határfolyó, míg a szemlélődő annak jobb oldalán már Afganisztánt látja.
A fotó jobb felében mutatkozó hegyvonulat már a Hindukus, a havas 5-6000 méteres csúcsok pedig az afganisztáni-pakisztáni határt jelképezik.
A fotót 2023 júliusában készítettem. Ekkor már túl voltunk a tádzsikisztáni Fann-hegységben töltött 4 napos sátorozáson, és éppen megérkeztünk a Pamír világába, ahol az ezt követő napokban megközelítőleg 1000 kilométert autóztunk a híres Pamír Highway-en, az egykori Selyemút egy szakaszán. A nappali hőmérséklet nagyon meleg volt, néha megközelítette a 35 Celsius-fokot is, míg az éjszakára jócskán lehűlt a levegő, különösen a 2500 méter feletti régióban.
Lieber Tamás
