Kerek egy évtizede, 2014. július 25-én, életének 86. évében hunyt el Bakonyi István, a dorogi labdarúgás ikonikus alakja, Dorog város közéletének jeles személyisége. Élete végéig aktívan szolgálta a dorogi labdarúgó klubot. Hosszú, tartalmas és sikeres életutat járt be, miközben az emberek osztatlan szeretetét és megbecsülését is kivívta. 10 éves égi születésnapján tisztelgünk emléke és személye előtt.
Bakonyi István 1928. december 12-én Dorogon született. Kisgyerekként kezdte sportpályafutását a Dorogi AC kölyök csapatában. A sok reményteljes és ambiciózus lurkó között is az egyik legnagyobb tehetségnek tartották. Az akkori időszak rutinos dorogi felnőtt játékosai közül többen is felfigyeltek rá, közülük Szloboda Rezső pedig egyenesen a pártfogásába is vette. Már a negyvenes évek első felében is többször meghívták a felnőtt kerethez. Végül 1948-ban vált végleges és oszlopos tagjává a felnőtt gárdának. Pályafutása gyorsan ívelt felfelé. Kétévadnyi másodosztályú bajnoki szereplést követően sikeresen jutottak fel az NB I-be, ahol hosszú éveken át meghatározó játékosa volt csapatának. Társai és szerettei Baksinak becézték.
Az 1954-ben készült csapattablón a második sorban jobbról a harmadik
Több poszton is kiválóan bevethetőnek bizonyult, de kezdetekben a fő területe a jobbszélső szerepkör volt. Legelső hivatalos bajnoki mérkőzésére 1948. március 7-én, hazai pályán közel 5 ezer néző előtt, a bajnok Tatabánya ellen került sor. A dorogiak leiskolázták a leendő listavezetőt és biztosan nyertek 3 : 0 arányban. A frissen debütált Bakonyi rögtön két gólt is szerzett, míg a harmadikat az örökös gólzsák, Molnár József ragasztotta a megyeszékhely csapatának kapujába. A szezonban 12 alkalommal kapott lehetőséget, amelyen 8 gólt ért el, közte a Székesfehérvári MÁV ellen is duplázott. Ugyanakkor a Pécsi VSK elleni mérkőzésen kiállították, de csapata emberhátrányban is nyerni tudott.
A Népstadionban 1955-ben a dorogi csapattal, balról az ötödik
Első évében előbb NB II-es bajnoki ezüstérmet nyert, mindössze két ponttal végeztek a bajnok Tatabánya mögött a második helyen, majd néhány hónappal később pedig a Bányász Kupát, amelynek döntőjében a Tatabányát verték 3–1-re. Egy évre rá bajnoki címet szerzett csapatával a másodosztályban, közvetlenül utána ráadásként az NB II-es bajnokok tornáját megnyerve, a Bajnokok bajnoka címet is elhódították. Klubján kívül is nagy figyelem kísérte és igen fiatalon meghívták az ifjúsági válogatottba, ahol a különböző korosztályos csapatok állandó tagja lett. Ugyancsak meghatározó játékos lett a Bányász-válogatottban is. A válogatott-szereplések alkalmán rengetek országba jutott el, ahol kivétel nélkül meglehetősen sikeresen szerepeltek.
A Honvéd elleni hazai mérkőzésen, balról az ötödik
A dorogi csapattal a klub legnagyobb sikereinek volt szerves szereplője. Négyszer nyerték a Vidék Legjobbja címet, 1952-ben pedig Magyar Kupadöntősök voltak. Közben mindvégig ott állt a felnőtt válogatottság küszöbén és nem sokon múlott, hogy személyében öt dorogi is a legendás Aranycsapat tagja lehessen. Az, hogy ez még sem teljesedhetett be, annak egyszerű oka, hogy posztján Lantos Mihály volt a legnagyobb vetélytársa, akinek helyét viszont nem lehetett megkérdőjelezni a nemzeti tizenegynél. Bakonyi éveken át posztja egyik legjobbja maradt, egyben a magyar B-válogatott kiválósága. A nemzeti tartalék csapattal is számos országban vendégszerepelt.
A Bányász-válogatottban pont középen
Kerek egy évtizednyi felnőtt játékosi pályafutása során 214 alkalommal lépett pályára bajnoki mérkőzésen a Dorog-színeiben és 18 gólt szerzett. Legutolsó bajnoki meccsén 1958. szeptember 3-án Szombathelyen, a Haladás ellen 2 : 1 arányú vereséget szenvedtek. Az 1958–1959-es évad végén végleg búcsúzott az aktív játéktól. Ezt követően szakedzői képesítést szerzett és a dorogi korosztályos csapatoknál volt edző és nevelő. E feladatkörben is eredményesen és lelkiismeretesen munkálkodott. Rengeteg kiválóságot neveltek a felnőtt csapat számára. A honi bajnoki versenyeztetés mellett számtalan nemzetközi tornán és megmérettetésen vettek részt, ahol a dorogi utánpótlás gárdák mindig jól szerepeltek. Közte több nyugat-európai túrára is meghívást kaptak. Többek között a francia Montpellier által rendezett kiemelkedő utánpótlás seregszemlén, ahol a kontinens legkiválóbb klubjai közül is többen képviselték magukat, mint a holland Ajax. Ugyancsak meghívást kaptak a Barcelona által szervezett nemzetközi utánpótlás tornára a katalán fővárosba.
A dorogi ifistákkal Isztambulban, egy törökországi tornán az 1980-as évek végén, a felső sorban jobbról a második
A labdarúgás mellett a Dorogi Bányagépgyár megbecsült dolgozója is volt 1944 és 1963 között. Ezt követően egészen 1988-ban történő nyugdíjba vonulásáig a Dorogi Szénbányák Vállalat igazgatóságának munkatársaként tevékenykedett. Vérbeli dorogi lokálpatriótaként igyekezett gazdagítani, szépíteni szeretett szülővárosát. Számtalan társadalmi munkát is vállalt, közben beválaszották Dorog Tisztaságáért Környezetvédelmi Alapítvány és a Dorogi-Szénmedence Sportjáért Közalapítvány kurátori tagságába. Utóbbinak több cikluson át elnöke is volt. A dorogi labdarúgó klub elnökségi tagjaként szolgálta a helyi sportegyesületet, amelynek az ezredordulót követő években elnöke is lett. Ugyancsak segítette a megalakult Dorogi Diófa FC focióvóda munkáját, valamint támogatta a Dorogi Sportmúzeum létrehozását.
A dorogi labdarúgók nosztalgia találkozóján 2006-ban a Lóga-tón, Bakonyi István az állók közül balról a második.
Kiváló munkásságát számos kitüntetéssel is elismerték. A Bányász Szolgálati Érdemérem ezüst-, arany- és gyémánt-fokozata mellet, a Dorogi labdarúgásért végzett elévülhetetlen érdemeiért, majd a Dorogi FC Örökös Tagja kitüntetést vehette át. A legnagyobb elismerést számára az emberek önzetlen szeretete, megbecsülése jelentette, amelyet méltán vívott ki. Sok kiválóság mellett is az egyik legkiemelkedőbb, legmegbecsültebb közösségi emberré tudott válni. A sikeres és tartalmas közéleti tevékenységét segítette a biztos és szeretetteljes családi háttere is, élén a szintén nagy népszerűségnek és megbecsülésnek örvendett feleségével, Dodó nénivel, két fiával és unokáival. Zoltán fia házassága lévén rokonságba került a Dózsa iskola egykori elismert és köztiszteletben álló tanítónőjével, Nelhiebel Júliával, aki Zoltán sógornője lett. Egykori csapattársaival pályán kívül is sírigtartó barátságot ápolt. Buzánszky Jenővel a Dorogi Bányász kivételes és legendás jobb szárnyát alkották együtt, akivel kiválóan megértették egymást, egyben Dorogon a Sándor utcában szomszédok is voltak, s ugyancsak egy másik szomszédja volt a kiváló Solymár család is.
Feleségével, Zoltán fiával és Patrik unokájával (forrás: Bakonyi Zoltán)
2014 nyara Grosics Gyula és Ivanics Tibor után rövid időn belül Dorog harmadik nagy veszteségét jelentette Pista bácsi halála. Azonban egy ilyen példaértékű, teljes és hosszú életút végén könnyebb lélekkel engedjük el szerettünket az Örökkévalóság felé. Bakonyi István a dorogi labdarúgás legnagyobb ikonjainak egyike. A legendák amúgy is velünk maradnak és tovább élnek.
Három dorogi legenda, egyben jó barát együtt. Balról Buzánszky Jenő, Monostori Tivadar és Bakonyi István (forrás: Monostori család albumából).
Külön köszönet Bakonyi Zoltán és Monostoriné Margó részére a megjelölt fotók megosztásáért.
Szabó Gyula
