100 éve történt: A DAC labdarúgóinak sikere a Húsvéti gálán neves csapatok ellen Dorogon
Kerek egy évszázada húsvéti focicsemegében volt része a dorogi sportbarátoknak. A Dorogi AC az ország akkori legnevesebb élvonalbeli csapatai közül a BTC és a Vívó és Atlétikai Club együtteseit, valamint feltörekvő és hamarosan profi klubbá váló Drougista IE gárdáját látta vendégül az ünnep alkalmán. A jeles eseményt a dorogiak kitűnő szereplése koronázta meg, amellyel emlékezetes, örömteli Húsvéttal ajándékozta meg híveit.
Számos országhoz hasonlóan, hazánkban is a labdarúgó bajnokság mellett már a legkorábbi időszakokban megjelentek a különböző kupa- és tornarendezvények, amelyek közül is az elsők egyikének, egyben a legnépszerűbb ilyen rendezvénynek a Húsvéti Serleg mérkőzések számítottak. Hamarosan nemzetközi szintű eseményekké is emelkedtek és főleg az ország élcsapatai részvételeivel zajlott. 1924-ben a fővárosban megrendezésre kerülő Húsvéti Serlegért az MTK, az Újpest és a Ferencváros mellett a belga bajnok, a Union Saint Gilloise alkotta a mezőnyt, amelynek soraiban öt válogatott játékost is tudhatott. Húsvétvasárnap 20 ezer néző előtt előbb az MTK 2 : 1-re verte a belgákat, majd az Újpest követte hasonlóan őket a Fradi ellen, ezúttal 3 : 1 arányban. Húsvéthétfőn 15 ezer néző jelenlétében a belga gárda 2–1 győzött az Újpest ellen, míg az MTK valósággal kiütötte az FTC-t, az 5 : 0-ra végződött találkozón.
A rendezvény beharangozója az Esztergom és VIdéke folyóirat 1924 évi április 20. számában
Minden bizonnyal a futball dorogi hívei is merítettek ötletet a húsvéti derbihez, viszont az ünnep fényesebbé tétele mellett egyfajta erőfelmérésre is kíváncsiak voltak. A csapat immár az ötödik évadot töltötte a szervezett országos bajnokságban, ahol az elmúlt év során a harmadosztályban bajnoki címet nyert és az 1923–1924-es bajnoki idényt már a második vonalban játszhatta. A magasabb osztályban sem okozott csalódást a gárda, ahol a 7. helyen állt, s talán ez is bátorította az illetékeseket, élén a klub vezetőit, hogy igazán nagy halak ellen is megmérettessék magukat. Így született a terv, hogy Húsvétra időzítve egyfajta villámtornát hozzanak tető alá, ahová rögtön az ország két nagynevű fővárosi csapatát is meghívták. A választás a Budapesti TC-re és Vívó és Atlétikai Clubra, azaz a V.A.C.-ra esett, továbbá az ugyancsak budapesti Drougistákra. Az első osztályú gárdák méltónak találták a dorogiak kihívását, így igent mondtak a részvételre, amelynek sikeréhez az is hozzájárult, hogy az élvonalbeli bajnokság éppen egy héttel korábban, április 13-án már befejeződött.
A Budapesti TC egykori kiváló csapata (forrás: Magyar Futball.hu)
Az első ütközetre hazánk legelső futballcsapata, a BTC ellen került sor a Nagyhéten, szerdán. A fővárosi klub az ország legrégebbi sportegyesülete, amely 1885-ben alakult. Igaz, akkor még labdarúgó szakosztállyal nem rendelkezett, arra csak bő egy évtizeddel később, 1897-ben került sor. Azonban ezzel együtt is a BTC rendelkezett a legelső magyar futballcsapattal, egyben a Magyarországon rendezett legelső hivatalos futballmérkőzését is a BTC jegyzi, ahol a keretéből kialakított két csapat játszott egymás ellen nem sokkal a megalakulását követően, majd ugyan ebben az évben, 1897. május 9-én lejátszotta legelső nemzetközi meccsét is, mégpedig az osztrák Vienna Cricket and Football Club ellen. Az 1901-ben indult magyar bajnokság első osztályának tagja volt és az első két évben mindjárt bajnok is lett. 1902-ben a Challenge Kupában döntőt játszott a fent említett Vienna Cricket FC ellen, ahol 2 : 1 arányban maradt alul. Soraiban összesen 24 válogatott játékos szerepelt. Legismertebb tagja Hajós Alfréd volt, de érdemes kiemelni Borsányi Ferenc, Kertész Géza, Kőszegi Rezső, Sipos-Sellő Ernő, Szendrő Oszkár, vagy a Winkler testvérek – József és Róbert – nevét, valamint az osztrák válogatott Rudolf Wagnert.
Az 1924-ben szerepelt csapat tagjai Palcsek Frigyes, Orbán Béla, Gruber Nándor, Borsányi Ferenc, Zsin Géza, Schweng, Hajdú Sándor, Horváth I. Antal, Kirschenbaum, Horváth II. László, Bitter Pál, Brauchler József, Geschlecht József, Tichovszky Dezső, Pócz-Nagy Árpád, Horváth III., Zilizy József és Rauchmaul Ervin voltak. Ez a gárda érkezett Dorogra. Noha a dorogiaknak nem lehettek vérmes reményei az élvonalbeli csapatokkal vívandó összecsapások tekintetében, hiszen ezek a gárdák ellen bármelyik élcsapat is könnyedén fennakadt volna. Azonban az nem volt kétséges, hogy a nagynevű vendégek elleni részvétel önmagában is örömteli esemény, amely a helyi csapat fejlődésére, önbecsülésére, továbbá a futball további népszerűsítésére feltétlen jótékony hatásúnak ígérkezett. Aztán az április 16-án lejátszott BTC elleni mérkőzésen alaposan borult a papírforma, ugyanis a dorogi legénység élvezetes és aggilis játékkal 2–0-ra verte jeles vetélytársát. Sajnos a találkozóról nem maradt fenn részletes összefoglaló, így a gólszerzők kilétét is jótékony homály fedi, de ettől függetlenül is óriási fegyvertényként maradt meg az emlékezetben.
Húsvétvasárnapra, április 20-án valóságos futball-láz uralkodott Dorogon, amely legalább annyira tartotta izgalomban a hazai híveket, mint maga Húsvét szent ünnepe. Tódult is a tömeg a sporttelepre, hogy ezúttal a másik fajsúlyos gárda vendégszereplését láthassa és űzze-hajtsa kedvenceit. Az 1906-ban alapított VAC együttese az első osztály 5. helyezettje volt ekkor és a legeredményesebb korszakát élte. A fővárosi klub az ország első zsidó alapítású egyesülete, amelynek egyik vezéralakja Dömény Lajos volt. A XIX. és a XX. százan fordulóján felerősödő cionista eszmék nagy hatással voltak a zsidóságra, amelynek mentén megnőtt az izraelita sportklubok létrehozási szándéka számos országban. A Vívó és Atlétikai Club név választásában vélhetően az is szerepet játszott, hogy a kezdőbetűk felhasználásával címerükben sikeresen meg lehetett jeleníteni a mogendovid jelképet, azaz a Dávid-csillag alakzatát. A fővárosi gárda már a korábbi években is előkelő helyezéseket ért el az első osztályban, az akkor zajlott 1923–1924-es évadban megszerzett 5. hely pedig a klub történetének legnagyobb sikere volt. Az akkori keretben szerepelt játékosok Boros Endre, Fischer Lajos, Grósz Dezső, Breuer Árpád, Grünblatt Mátyás, Hermann Imre, Ivanovszky Dezső, Singer Miklós, Haár Móric, Lébi Jenő, Weisz, Grósz II., Engel Vilmos, Havas, Engel II., Klopfer, Gangl és Jocke. Nem sokon múlott az újabb vaskos meglepetés. A dorogiak ezúttal is tetszetősen játszottak és Dóra első félidőben szerzett góljával egészen a második játékrész közepéig vezettek, amikor Jocke lévén egyenlített a fővárosi csapat. Az elért döntetlen így is felért egy győzelemmel. A mérkőzést Hortoványi doktor szövetségi bíró vezette.
Húsvéthétfőn, április 21-én került sor a zárómérkőzésre, ahol az ellenfél a szintén fővárosi Drougista Ifjúsági Egyesület csapata volt. A klub 1912-ben alakult és rögtön el is indult a hivatalos bajnokságban, mégpedig az ötödosztályban. Igen fejlődő- és ütőképes gárdát sikerült építeniük, hiszen minden évben osztályt ugrottak, s 1915-ben már a másodosztályig küzdötték fel magukat. Előkelő besorolásukat meg is őrizték olyannyira, hogy négy egymást követő évadban is biztos tagjai voltak a második liga mezőnyének. Az I. világháború utolsó éve annyira rosszul érintette az egyesületet, hogy jópár évig kénytelenek voltak a versenysportot felfüggeszteni és csak 1921-ben tudtak újra nevezni. Addigra elveszítették a korábbi előkelő pozíciójukat és értelemszerűen a Szövetség visszasorolta őket a bajnoki rendszerben, mégpedig a negyedosztályba, Itt csak egy évet vesztegeltek, majd a harmadosztályban folytathatták és 1924-ben újfent egyre jobban lábrakaptak. Nem sok idő elteltével pedig profi klub lettek és onnantól kezdve a Droguisták FC nevet vették fel. Elsősorban az ifjabb generáció kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a klub neve a gyógyszerészekre utal, a korabeli időkben idegen kifejezéssel így nevezték e szakterület képviselőit. Később egyszerűsítve szimplán Drogistáknak hívták és írták őket, egyben elterjedt gúnynevük is volt, nevezetesen; a „Szagosak”. A házigazdák nemcsak szuflával bírták jól a sorozatban játszott meccseket, s tartották jó formájukat, de még rá is tettek egy lapáttal és ragyogó játékkal magabiztos győzelmet arattak, amellyel komoly elismerést vívtak ki szakmai körökben is. A hazai közönségről nem beszélve, amely igazi hősként ünnepelte kedvenceiket. A dorogi gólokról ezúttal Tonnhauser duplája és Szolák gondoskodott. Akár már ekkor zenghették volna a dorogi hívek az 1986-ban született mondókát, miszerint; „Itt a Húsvét, itt a nyúl, DAC–Droguisták három–null!”
A dorogi húsvéti torna summázata az Esztergom és Vidéke 1924. évi május 4. számából
A dorogi gárda mondhatni legelső tornaszereplése igazán jól sikerült és az idők folyamán még jópár megmérettetésben lehetett része a húsvéti rendezvények jegyében. Ékes bizonyságot nyert, hogy a bányásztelepülés csapata a legnagyobb klubok ellen is bátran kiállhat és eredményesen szerepelhet. Ez pedig a további önbizalom és önbecsülés terén is sokat számított. Külön erőssége volt a csapatnak a formás, stílusos játék. A labdarúgás már régen csatát nyert Dorogon, viszont ez a húsvéti rendezvény is alátámasztani igyekezett, hogy ennek a klubnak nemcsak létjogosultsága van a sportágban, de meglehetősen fényes jövőt is ígért, ami hamarosan be is igazolódott. A rendezés és a körítés is mind együttesen járult hozzá, hogy a mérkőzések valóban ünnepszámba menjenek Dorogon. A remek sportlétesítmény tényén kívül szinte elválaszthatatlan résztvevő volt a Dorogi Bányász Zenekar, amely a meccs előtt és a szünetben szórakoztatta a nagyérdeműt. A közeljövőben további élcsapatokkal is megmérkőztek a mieink, mint az MTK, az Újpest, a TTC, vagy éppen a Szolnoki MÁV.
Húsvéti képeslap 1924-ből (forrás: Galéria Savaria Archív Katalógus)
Minden elismerést megérdemelnek a vendégcsapatok is, akik részvételükkel emelték a rendezvény nívóját és fényét. Valamennyien sportszerűen és nagy becsvággyal játszottak. Egyben cikkünkkel emléket is állítunk nekik, ugyanis az idők során azóta mindhárom klub megszűnt. A húsvéti mérkőzések és kupák még sokáig meghatározó és közkedvelt eseményei voltak mind a honi, mind a nemzetközi viszonylatokban, azonban a hatvanas évek közepén a menetközben megalapított több komoly kupa-sorozatok okán már kiszorultak a zsúfolttá vált versenynaptárból. Az utolsó Húsvéti kupát 1964-ben rendezték.
Borítókép: A Dorogi AC csapata 1924-ben. Balról: Szita, Szolák, Kálos, Novák, Sternberg, Bukor, Dóra, Malomszegi, Frend, Kenderka, Bárdos, Nagy Sándor intéző és edző, Lakatos György edző (forrás: Szánthó Barna – Hajrá Dorog! A Dorogi Bányász SC 50. Jubileumi Évkönyve, 1964.).
Megjegyzés: Sajnos a korabeli forrásokból számos labdarúgó teljes nevét nem lehet megtudni, ezért csak olyan esetekben szerepel keresztnév is az adott játékosnál, amelyet biztos dokumentum támaszt alá.
Szabó Gyula
