560 éve koronázták Hunyadi Mátyást, az utolsó teljes értékű magyar királyt

1464. március 29-én, Fehérváron a Nagyboldogasszony bazilikában Szécsi Dénes esztergomi érsek, Nagycsütörtök napján megkoronázta Hunyadi Mátyást. Ez volt történelmünk utolsó olyan koronázási szertartása, amikor minden feltétel alapján teljesült az ország uralkodójának szabályos beiktatása. 

1458. január 24-én Hunyadi Mátyást királlyá válaszották, azonban koronázására nem kerülhetett sor a Szent Korona hiánya miatt, amelyet 1440-ben elloptak és III. Frigyes német-római császár bitorolt. Az ifjú Mátyás legfontosabb teendői közé a koronánk visszaszerzése tartozott, amelyért akár kész volt hadat is viselni a császár ellen. Hosszas tárgyalások után végül 1463. július 19-én Bécsújhelyen megszületett a végleges megállapodás. A tárgyaló- és közvetítő felek között kiemelten szerepelt II. Pius pápa és Vitéz János, a zágrábi vármegye kormányzója, a leendő esztergomi érsek. III. Frigyes igen magas árban szabta meg a korona visszaszolgáltatását, miután 40 ezer arany forintra taksálta, amelyet a magyar fél elfogadott, azonban a tényleges kiváltáskor már 80 ezret követelt.

Részlet a III. Frigyessel kötött szerződésből (forrás: Bariska István: II. Pius és az 1463. évi békeszerződés)

Ezen követelésének is eleget tettek, azonban a császár Mátyástól egy záradékot is kicsikart, amely értelmében, amennyiben utód nélkül hunyna el, úgy a másik örököse jogosult annak trónjára. Mátyás nemcsak a kényszerűség miatt ment bele az alkuba, hanem biztos volt abban, hogy hosszútávon meglehetősen gyümölcsöző érdemeket tud szerezni a hazának egy roppant vonzó jövőképet kiaknázva. Egyrészt sokkal fiatalabb volt Frigyesnél, így életkorából adódóan hatalmas előnyben érezhette magát, de ami máris kézzel fogható adu volt a kezében, hogy felesége, Podjebrád Katalin cseh királyi hercegnő már áldott állapotban volt és várták közös fiuk érkezését. Mátyásnak pedig alkalma nyílhatott volna a német-római császári címre, amellyel egész Európa békés jövőjét és töretlen fejlődését biztosíthatná. Amit viszont a korona visszaszerzése mellett Mátyás máris elért, hogy a korábbiakban Frigyeshez került több magyar települést, köztük is kiemelten Sopron városát sikeresen visszaszerezte. A korona átadásra július 24-én került sor, majd hazautaztatása közepette három napra Sopronban közszemlére helyezték, két napra rá pedig szerencsésen megérkezett Budára.

A megváltott Szent Korona végre ismét magyar tulajdonba került, ám Mátyás mégsem azonnal koronáztatta meg magát, holott immár hatodik éve volt választott király. Ennek oka, hogy Mátyás komolyan és felelősséggel viseltetett ősei hagyományai és a Szent Korona misztériuma iránt. Ugyanis csak akkor válhat igazán a magyar király teljes uralkodóvá, ha az ország területe sérthetetlen, s teljes. Az ország peremvidékei közül többet is megnyírbáltak és idegen megszállás alá kerültek, amelyeket Mátyás előbb vissza akart szerezni, helyreállítva az eredeti Szent István korában kijelölt, véglegesített országhatárokat. Miután mindezt sikeresen véghezvitte, került sor a koronázásra.

Országunk Szent István-kori határa (forrás: slideplayer.hu)

Az elmúlt évben, ugyancsak Mátyás emlékéve tiszteletére készült cikkemben kiemeltem a koronázással kapcsolatos ismérveket, amit itt újra megjelenítek. A  magyar király szabályos koronázása szigorú feltételekhez volt kötve, amelyek a következők voltak:

• A trónra lépő király személyének alkalmassága, amelynek egyik tétele, hogy a nyelvújítás és történelemtorzítás során bevezetett új nomenklatura szerint, az Árpád-ház (a korabeli magyar és egyetemes krónikák megnevezésében a Turul nemzetség, vagy Atilla király nemzetsége) egyenesági leszármazottja kell, hogy legyen. III. András királyunk halálával 1301-ben a Turul nemzetség férfi ágon kihunyt, így a rendek határozata alapján úgy módosult, hogy az öröklés anyai ágon menjen tovább.
• A király megválasztását a rendek háromszori egybehangzó közfelkiáltással erősítik meg.
• A koronázási szertartást nyilvános ünnepség és szent mise keretén belül az ország főurai és a köznép jelenlétében kell megtartani.
• Kizárólag csakis a Szent Koronával történhet.
• A koronázást az esztergomi érseknek kell végeznie.
• A koronázásnak Fehérváron kell történnie.
• A koronázást jeles egyházi ünnepen kell tartani.
• A koronázás során a megkoronázandót Szent István palástjába, harisnyájába és sarujába kell öltöztetni.
• Miután az érsek a király fejére helyezi a Szent Koronát, a megkoronázottnak esküt kell tennie, lóraszállni, majd a koronázási dombra felhajtani, s ott lovát kétlábra állítva kardjával mind a négy égtáj felé suhintania.
• Ezen felül volt még egy kitélel, miszerint a magyar király bármelyik trónra meghívható, azonban magyar király egyetlen más ország élén lévő idegen uralkodó sem lehet.

Buda látképe Mátyás király uralkodása idején (forrás: Dr. Lux Kálmán: A budai várpalota Mátyás király korában)

A koronázást Nagycsütörtökre tűzték ki, amely abban az évben március 29. napjára esett. A lehető legnagyobb boldogság köszöntött Mátyásra, hiszen február végén megszületett fia. Azonban rögvest gyászosra fordultak a dolgok, mert az újszülött hamarosan elhalálozott és Katalin március 8-án, éppen három héttel a koronázási ceremónia előtt a szülési szövődményekben ugyancsak elhunyt. Érthető módon a hirtelen megözvegyült király részére felajánlották a koronázás elhalasztását, Mátyás azonban mély gyásza ellenére is tartotta magát az eredeti időponthoz. Döntésében valószínűsíthető az önként vállalt sorsküldetés, ugyanis őseink, kiemelten vezetőink élet- és világszemléletét a szakralitás erősen átszőtte. Azzal, hogy Mátyás felvállalta a nagycsütörtöki koronázást, komoly és igen mély lelkiség tudatában kellett lennie, amely nem egyéni, hanem nemzeti, sőt mondhatni egyetemes érdeknek tételeződött az üdvtörténeti keretek mentén.

A Szent Korona legkorábbi ábrázolása 1555-ből,  65 évvel Mátyás halálát követően (forrás: Wikimedia Commons)

Jézus életének kiemelt állomásai és a középkori magyar királyság időszaka között egyfajta párhuzam bontakozik ki. A számos hasonlóság aligha írható a véletlen számlájára, kölönösen úgy, hogy királyaink világnézetét a szakralitás jellemezte. Magát, a Szent Koronát is isteni adományként tételezték. Első apostol királyunkat, Szent Istvánt Karácsonykor koronáztak, míg az utolsót, Mátyást pedig Nagycsütörtökön, pontosan Jézus életének nyitó és zárópontjának megfelelően. Mátyás életmenetét szorosan átszőtték a misztikus elemek, amelyek közül már a neve jelentéséből fakadó mátyásság tökéletes testetöltése is szembeötlő. Ebben pedig alaptétel az igazságosság. További ismérvként ugyancsak kiemelendő az idő visszazökkentése a valós és teljes medrében. Ezt tartja és nevezi az ősi hagyomány Mátyás ugrásának. Mint ismeretes, minden év 365 napjához egy negyed nap értékével azonos plusz óraszám is tartozik, amely négyévenként ad ki egy teljes napot. A keletkezett időtöbbletnek viszont illeszkednie kell a naptári év menetében, ezért az úgynevezett szökőévek során egy nappal hosszabb az év. A betoldásra pedig éppen február 23. és 24. között, Mátyás napján kerül sor. Így a szökőévben február 24. lesz a betoldott, azaz, Szökőnap, míg Mátyás napja február 25-re fog esni. Vallástörténeti szempontból ugyancsak jelentős a mátyásság, tekintve, Júdás árulása miatt az apostolok száma tizenegyre csökkent és hogy újra teljessé váljék, sorsolással Jézus követőinek közvetlen köréhez tartozó Mátyást választották tizenkettedik apostolnak.

Mátyás király Budája (forrás: Dr. Lux Kálmán: A budai várpalota Mátyás király korában)

Mátyás meglehetősen viharos és veszélyes időszakban vette át egy szétesőfélben lévő Magyarországot, amely minden irányból ellenséges támadásoknak volt kitéve, számos területét idegenek tapodták. A máskor legtöbbször mellettünk álló lengyelekkel is kiélezett viszonyba kerültük, s a kaotikus állapotokat tetézvén, a Szent Koronánk is idegen kézben volt. A súlyos bel- és külpolitikai krízis közepette az ország kincstára is alaposan megcsappant. Ilyen viszonyok közepette került a trónra Mátyás, akinek az uralkodása során az ország nemcsak talpra állt, de Nagy Lajos idejében jellemző erejét, gazdagságát és fényét visszanyerte, sőt bizonyos fokig túl is szárnyalta azt. Ha életében a koronánk visszaszerzése lett volna az egyetlen jótéteménye, akkor is örök hálával tartozna érte az utókor. Erőfeszítései egyfajta értékmentéssel társultak, amellyel a nemzet jövőjét tekintve pótolhatatlan kincset kapott az ország. Ez nagyban járult hozzá ahhoz, hogy az embertpróbáló vészterhes időszakokat túlélhesse és fennmaradhasson a jövő nemzedéke. Mindez a nagycsütörtöki koronázás egyik fontos üzenetéhez illeszkedik. A misztikus életút tételei között egy sor metafizikai összefüggés rajzolódik ki. Mátyás a 33. királyunk a sorban és uralkodásának 33. esztendejében hagyta el az árnyékvilágot. Koronája viselésének kezdete és a vége egyaránt a húsvéti liturgia idejére esett. Mátyásunk 1490. Virágvasárnapján kezdte meg hosszas haláltusáját és kínok kínjával való szenvedést követően, harmadnap, április 6-án Nagykedden, Bécsben adta vissza lelkét a Teremtőnek.

Mátyás pecsétje és kézjegye (forrás: Wikimedia Commons)

Noha a korabeli feljegyzések említést tesznek a király romló egészségi állapotáról, amelyben köszvényt és egy néhány évvel korábbi enyhébb lefolyású szélütést is megörökítettek, azonban nem zárható ki a mérgezéses merénylet sem. További különös összecsengés a jézusi úttal, hogy az Istenfiú a Jeruzsálemben történt virágvasárnapi dicsőséges bevonulásának idején megéhezett és éppen az útjába került fügefáról kívánta fügével csillapítani éhségét. A fa azonban nem termett, csak levelek voltak ágain. A mindig oly szelíd és békés Jézus erre dühössé vált és Nagyhétfőn megátkozta a fügefát. Innen eredeztetik a „Gyümölcséről lehet megismerni a fát” mondás. Mátyás életében a fentírtak kísértetiesen ismétlődtek. Virágvasárnap a liturgia keretében hosszúranyúló ünnepségen vett részt, ahol éljenezték és köszöntötték a királyt. Mátyás nagyon megéhezett, azonban felesége még végigjárta Bécs templomait, s meghagyta, hogy majd visszatértekor együtt üljenek étkezni az asztalhoz. A király, hogy rettentő éhségét addig is csillapítsa, fügét rendelt a szolgálóitól, azonban amint beleharapott, dühösen kiköpte a falatot és égtelen haragra gerjedt, holott Mátyás türelme és szelídsége messze földön híres és ismert volt. Nem sokkal később rosszul lett, majd állapota rohamosan romlott és beszédkészségét is elvesztette. Három napig nyomta az ágyat és az amúgy oly erős, a legnagyobb fájdalmakat is igen jól tűrő uralkodó égtelenül bömbölt és szenvedett.

A diadalmas Mátyás – Benczúr Gyula festménye (forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Csak annyit tudott kinyögni, hogy Jézus! Jézus! Szemtanúk szerint olybá tűnt, mintha a király a hazánkra zúduló és jövőbeli pusztulását okozó sötét démonokkal küzdött volna és a magyarokra csatákban, harctéri rohamokban jellemző Jézus! Jézus! kiáltással hadakozik valahol túl az e világi síktól. A rettentő haláltusa során többször kimerülve vesztette eszméletét, miközben Beatrix királyné nem egyszer valami löttyöt öntött a szájába egy kis üvegcséből. A tehetetlen király száját erővel feszítette szét, hogy a szert belétuszkolja. Mátyás április 6-án, Nagykedden hunyt el, amely a nagyheti liturgia során olyan elemekkel átszőtt cselekmények napja, mint többek között Jézus megjövendöli, hogy tanítványai közül Júdás elárulja, Péter pedig megtagadja. Mátyást is elárulták és megtagadták közvetlen hívei közül olyanok, akik pedig szent esküt tettek a királynak, hogy annak fia Corvin János lesz az örököse a magyar trónon. Amikor Jézus földi élete bevégeztetett a kereszten, elsötétült az ég és a templomban a függöny kettéhasadt. Mátyás halálakor a Budai várban lévő oroszlánjai elpusztultak és a hollók nagy csapatokban Fehérváron, a királyi temetkezőhely körül verődtek össze.

Mátyás tudósai és művészei körében  – Lotz Károly falfestménye (forrás: Magyar Tudományos Akadémia)

Elgondolkodtató tétel, ahogy jelképesen a turul holló képében folytatja létét, hogy átrepülhessen a sötétségen, a halálon, hogy örök életre vezessen. A hollóra jellemző egyedi tulajdonság, hogyha kalitkába zárják, addig nem nyughat, míg ki nem szabadul fogságából. Amennyiben több, egyéb madár is hasonlóan kalitkában van elzárva, azokat is kiszabadítja. A turul a sólyom mitológiai megjelenítési formája, amely a magyar királyi család szimbóluma. A sólyom különleges sajátossága, hogy nem épít fészket, hanem fiókáit a holló fészkében költi. Nemcsak a Hunyadiak címerállata volt fekete holló, hanem a magyar pálos rendnek is, amellyel Mátyás különösen bensőséges kapcsolatban állt. Koronázási évfordulója idén ugyanúgy a Nagyhétre esik, mégpedig Nagypéntekre. Ezen felül idén szökőév is van. Talán reménykedhetünk, hogy ezzel növekszik az esély arra, hogy megveszett, szenvedésekkel teli világunk menete jobbra forduljon, az igazság visszazökkenjék a szabályos medrébe. Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden Kedves Olvasónak Áldott, Békés, Örömteli Húsvétot!

Visegrád Mátyás király idején. Az uralkodó egyik kedvenc helye, egyben itt őrizték a Szent Koronát (forrás: Képcsarnok Hungarica)

Mátyás királyról még ellenségei is magasztosan vélekedtek. A török szultán, aki mindenek fölött állónak tartotta magát és vetélytársait leginkább mélyen megvetette, egyedüliként Mátyást ismerte el magával egyenrangúnak. Számos kiváló elődünk közül álljék itt Bajcsi-Zsilinszky Endre idézete:

„Mátyás király… Különös, rejtelmes és mégis: derűsen és édesen zengő visszhangja van ennek a két szónak a magyar ember lelkivilágában. Mintha még ma is inkább a népmese Hunyadi Mátyása élne bennünk, mint a „történelemé”. De csak kevesen tudják, hogy a népmese Mátyása az igazi.”

Borítókép: Mátyás megkoronázása (forrás: Tornyai Tibor festménye)

Források, felhasznált irodalom

• Szántai Lajos: Mátyás király és az igazság fénye – Nimród királytól a Szent Koronáig, előadás-sorozat, 2022.
• Zrínyi Miklós: Mátyás király életéről való elmélkedések, 1656. – Magyar Bibliofil Társaság, 1990.
• Szántai Lajos: Mátyás és a Pálosok – Docplayer.hu, 2016.
• Dr. Varga Tibor: Mátyás király igazsága – www.MagyarVagyok.com, 2011.
• Dr. Pap Gábor: Hollós Mátyás az üdvtörténet időrendjében – KM. Kristály Média, 2019.
• Marcio Galeotto: Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv – Magyar Helikon, 1977. (Kardos József fordításában), ISBN 9632070364

Szabó Gyula