Hírek

Vármegyei értékek: A dömösi prépostság altemploma

A „Vármegyei értékek” sorozatunkban a Komárom-Esztergom Vármegyei Értéktárban szereplő térségi értékeinket mutatjuk be. A dömösi prépostság altemploma 2022. június 20-án nyert felvételt az értéktárba.

A dömösi prépostság altemploma igen jelentős és ritka emléke az Árpád-kori építőművészetünknek, egyedülálló elhelyezkedése és kulturális értéke miatt.

Dömös hajdani jelentősége vitathatatlan a magyar királyság egyik legmozgalmasabb időszakából. A 11. századi királyaink egyik kedvelt tartózkodási helyeként és birtokközpontjaként tartjuk számon, amit krónikáink is megörökítettek. Elsőként 1063-ban tűnik fel a királyi udvarház említése, mikor I. Bélát egy igen furcsa és nehezen értelmezhető baleset érte egy, a németek ellen készülő hadjárat országos tanácskozásán. Összeomló trónja zúzta szét a király testét, amely hamarosan a halálát is okozta. Béla király fiainak, I. Géza és I. László Dömösön való tartózkodásáról is maradtak fenn írásos említések, dokumentumok.

A 11. század végén ez a királyi központ hercegi tulajdonba került. Álmos herceg – Könyves Kálmán fivére – a korábbi palota mellett egy templom építtetésébe kezdett és monostort alapított. 1107 környékén történik a templom felszentelése antiochiai Szent Margit tiszteletére. Kálmán király és Álmos herceg nem túl felhőtlen testvéri viszonyát és viszályait részletesen taglalják a krónikák. 1113-ban Kálmán megvakíttatja Álmost és annak kisfiát, Bélát, a későbbi II. (Vak) Béla királyt. A vak herceg, Álmos, az általa alapított dömösi monostorban élt egy ideig. A templom bővítése és a prépostság építésének befejezése már II. (Vak) Béla uralkodási idejében történik meg. 1138-ban a dömösi prépostságot gazdagadományokkal látja el, amelyet egy királyi okmányban rögzít.

A prépostság a 15. század első felében megszűnik, azonban több próbálkozás is történt, hogy kolostorként tovább működhessen. Pusztulása a török időkre tehető. A 18. század elejére már csak romjai állnak, amit a lakosság építkezésekhez kezd el széthordani, de az új plébániatemplom felépítése is ezekből a kövekből történt. A romok területén álló falcsonk volt hosszú ideig a hajdani prépostság egyetlen falmaradványa. Régészeti feltárása 1977-ben kezdődött Gerevits László vezetésével. Az ásatások során megtalálták a 11. századi királyi kúria falmaradványait, a prépostsági templom alapfalait, a templomtorony alapozását, körítőfal maradványokat, későbbi századok átépítéseinek pincerészleteit. A falakon kívül pedig téglaégető kemencéket. Legjelentősebb maradványa azonban ennek a korai templomnak az altemploma. A szürke kváderkövekből épített félköríves szentélyű altemplom boltozatát két sorban elhelyezkedő oszlopok tartották. A középső oszlopsornak csak talpazatai maradtak meg. A fal oszlopok és lábazataik jórészt megmaradtak, valamint a felsőtemplomból az altemplomba levezető lépcsősor is. 1989-ben készült el az altemplom rekonstrukciója.

Az altemplom több mint három évnyi zárva tartása után a Magyarországi Szabad Ökumenikus Közösség gondozásába került. A Közösség visszaadta az altemplom hitéleti funkcióját, amelynek keretében ökumenikus istentiszteletek, hajnali és éjszakai áhítatok alkalmával felekezetfüggetlenül bárki megélheti egységét Istennel.

Az altemplom hitéleti alkalmak mellett a prépostságba ellátogató érdeklődők részére, a hiteles történelmi bemutatáson és tárlatvezetéseken túl, olyan kulturális és egyéb gyerekprogramoknak nyújt helyszínt, amelyek közösségépítő és megtartó szerepük mellett jelentős szemléletformáló hatással is bírnak. A kinyitást követő hét hónap alatt közel háromezer látogatót fogadott a közösség programjain és tárlatvezetésein, valamint a prépostság Facebook oldalán keresztül havonta, több mint 40 ezer érdeklődőt ért el.

Borítókép, forrás: kemertektar.hu