Rövidülnek a nappalok, és az éjszakák is egyre hűvösebbek. Habár a megszokottnál melegebb volt az ősz, a természet elkezdett felkészülni a tél közeledtére. A virágos évelők magot érlelnek, a díszfüvek kalászokat bontanak. A fák levelei is színesednek és lassan lehullnak, a termést hozó fák és cserjék is beérlelik bogyóikat. A kert továbbra is kínál teendőket, de már egyre kevesebbet. Melyek a legfontosabb teendők ebben az időszakban?
Bár a gyep lassabban nő, a fűnyírást folytatni kell egészen a fagyok megérkezéséig, november végéig. Fontos, hogy ne hagyjuk túl magasra nőni, mert így elkerülhetjük, hogy a fűszálak a fagyos időben elfeküdjenek és befülledjenek. A fű tápozását ilyenkor csak visszafogottan, kevés nitrogént tartalmazó organikus táppal ajánlott elvégezni. A magasabb kálium és foszfor tartalmú tápok viszont a gyökérrendszer megerősítését és a levélzet ellenállóbbá tételét segítik. Az utolsó huminsavas kezelés is javasolt, de vigyázzunk, hogy ne használjuk fehér fal vagy világos térkő mellett, mert a fekete színű huminsav foltokat hagyhat. A magasnyomású tisztítóval ugyan le lehet mosni, de az ilyen területeken legyünk inkább elővigyázatosak, vagy kerüljük a használatát.
A térkövezett felületeken, járdákon és autóbeállókon szétszórt leveleket érdemes az ágyásokba vagy a komposztládába tenni, hogy ne tegye csúszásveszélyessé a burkolatot a csapadékos időjárásban. A lehulló levelek amúgy is ideálisak a komposztáláshoz, és tavaszra gazdag, szerves anyaggal teli komposztot készíthetünk belőlük. Több növényfaj lehulló termése megfestheti a térkövet, különösen a berkenyék, somok, díszalmák, tűztövisek bogyói, ezért nem ajánlatos ezeket a fajokat a térköves részek mellett ültetni. Világos színű burkolatoknál (mint a bézs) ha mégis ráhullik a termés, azt naponta érdemes lesöpörni, összegyűjteni róla, de érdemes impregnálószerrel is kezelni a burkolatot, és így megkímélhetjük magunkat sok kellemetlenségtől. A fagyos, csúszós időben a burkolatokon porított zeolit szórása javasolt, és a sózás pedig kerülendő, mivel károsíthatja a növényeket, a talajt és a térkövet is. A zeolit a fagy után egyszerűen besöpörhető az ágyásokba, hiszen még talajjavító hatással is rendelkezik.
A metszés jelenleg felesleges. Az örökzöldeket legfeljebb szeptember végéig szabad metszeni, később már veszélyes lehet, mert ha a november enyhébb, az elvágott részeken új hajtások indulhatnak, és azok nem lesznek elég erősek a télre, és lefagynak. Az évelők visszametszése tavasszal elegendő, mivel az elnyílt virágok, termések is díszítenek, táplálékot nyújtanak az állatoknak, és védelmet nyújtanak a gyökérzetnek a kemény fagyok ellen.
Két fa esetében viszont most aktuális a metszés, tavasszal pedig tilos. Ezek a nyírfa és a diófa, melyeket augusztus végétől decemberig lehet metszeni. Ennek oka a gyökérnyomás erőssége, és télen az enyhe napokon az ágakban felgyülemlett víz és a szénhidrátok felfelé történő mozgása. Ha tavasszal metszük meg őket, a fákon a metszés helyén folyhat a víz, és „elvérezhetnek”.
A mediterrán növényeket a komolyabb fagyok előtt vigyük világos, fagymentes helyre. Az örökzöld fajokat (leander, olajfa) ritkábban, de alaposan öntözzük be a téli időszakban, ha magas páratartalmú, hűvös és sötét helyen teleltetjük – mint amilyen a pince is -, akár öntözés nélkül is áttelelnek.
Azokat a kerti szerszámokat, amelyeket nem használunk a tél folyamán, tisztítsuk le, és tegyük el száraz helyre. A rozsdától könnyen megvédhetjük, ha természetes olajjal átkenjük. Erre tökéletes lehet a lenolaj, de még a sütésből visszamaradt napraforgó olaj is. Az öntöző tömlő, a szórófej és a kanna is jobb helyen van fagymentes helyen.
A rövidülő napokat is érdemes szabadban tölteni, és élvezni az utolsó napsugarak melegét. Míg a kert pedig fokozatosan pihenésre tér, mi már összpontosíthatunk a tavaszi ültetési tervekre, fejleszthetjük tudásunkat a növényismeretek terén, és megnézhetünk számtalan jó példát, és fenntartható kertépítészeti megoldást, kertstílust, amelyet néhány hónap múlva már meg is valósíthatunk.