50 éve történt: A Fradi legyőzése a bajnoki nyitányon, majd a CSZKA Moszkva vendégszereplése Dorogon

Kerek fél évszázada különösen jó volt doroginak, Dorog-szurkolónak lenni. A csapat hét év után visszajutott az NB I-be és mindjárt a nyitófordulóban, 1973. augusztus 19-én a Ferencvárost fogadhatta hazai pályán, ahol a dorogi győzelem mellett, egyben minden idők legnagyobb nézőcsúcsát is hozta a dorogi stadionban. Egy héttel később pedig az Európa-klasszis CSZKA Moszkva látogatott Dorogora, ahol a piros-feketékkel egy barátságos mérkőzés keretei között mérték össze tudásukat.

1973 nyarán a dorogi csapatról szóltak a hírek országszerte. Hét évet követően sikeresen kiharcolták a feljutást az első osztályba és izgatottan várta mindenki a bajnoki rajtot. A sorosolás alapján mindjárt a Ferencvárost kapták a nyitányon, mégpedig hazai pályán. A nyári felkészülés alatt a dorogi stadiont is felújították. A sokak számára kedves és szépséges sporttelep minden eleme új festést kapott az állóhely felső sorait meredekebb lejtésűre alakították, ahol pedig szükséges volt, a korlátot, kerítést is kicserélték. Ezen felül elkészült az új eredményjelző a nagyórával, amelyet a régihez hasonlóan, a Déli kapun helyeztek el.

Az NB I-re készülő keretet gyakorlatilag az elmúlt évadban szerepelt játékosok tették ki, s a várhatóan erőltetett és kemény évadhoz elengedhetetlen rotálást elősegítve, főleg a középpályára érkeztek új igazolások. Köztük Gubán László a Vasastól, Kácsor Attila a Videotontól,  Zigó Zoltán a vonzásunkhoz tartozó Lábatlantól került Dorogra, továbbá a korábbiakban Diósgyőrben és Nyíregyházán is megfordult csatár, Abuczky Béla a Komlói Bányásztól, míg Kecskés Imre saját nevelésű játékosként jött fel a helyi utánpótlás csapatból. Valamennyi frissen érkezett labdarúgót ha kellett, a védelemben is be lehetett vetni, illetve a támadó Abuczkyt visszavonni a középpályára. Ezen felül ugyancsak Dorogra került a Komló korábbi kiválósága, a görög származású Lazaridisz Szokratesz, aki közvetlenül a baranyai bányász együttesből érkezett, ahol közel egy teljes évtizeden át meghatározó játékos volt a komlói védelemben. Végül az első csapatban nem került éles bevetésre és nem sokkal később edzősködni kezdett több magyar, majd görög csapatnál.

Hat olyan korábbi játékos is a csapat tagja volt, akik még az 1966-os kiesést megelőzően végig az NB I-es Dorog erősségei voltak és hét év után újra az első osztályban szerepelhettek. Nevezetesen Bartalos József, Csóri László, Horváth Péter, Takács Tibor, Tóth Gyula és Virág Pál. A dorogi legénységet pedig továbbra is az 1968 óta vezetőedzőként munkálkodott, ugyancsak a bányászvárosiak egykori legendája, Varga János vezette. A felfokozott érdeklődésnek megfelelően teltházra számítottak, azonban a mérkőzés napjához közelítve egyre határozattabban látszódott, hogy a 15 ezer befogadó képességű dorogi stadion kapacitása nem is lesz elegendő. Az élelmes helyiek idejében igyekeztek gondoskodni arról, hogy senki se maradjon le a meccs élőben történő élvezetéről. Többek között a pályával egyvonalban betoltak egy hosszú vasúti szerelvényt és annak a tetejét is megtöltötték a drukkerek. A hősidőkben nem volt ritka, hogy teltház előtt játszottak a csapatok, de ekkor minden korábbi nézőcsúcs megdölt. A stadion lelátóit és a játkteret körülfutó széles korzót egy hatalmas összeolvadt embertömeg töltötte meg, míg a sporttelepet övező kerítést, valamint a házak és fák tetejét is ellepték az érdeklődők. Már a tartalék csapatok előmérkőzését is 10 ezren tekintették meg.

A találkozóra személyesen Szepesi György érkezett közvetíteni, aki a rá jellemző elragadtatással méltatta a látottakat. Bevezetőjében külön kitért a szépen felújított sportlétesítményre és nem fukarkodott a dorogiak dícséretét illetően sem. Rengetegen érkeztek a fővárosból is és a kivonuló csapatokat elképesztő hangpárbaj fogadta. Az FTC szereplése mindig nagy érdeklődéssel kísért esemény, ráadásul a fővárosi zöld-fehérek az előző évad ezüstérmesei voltak, a bajnok Újpest mögött 5 pontnyira végeztek a dobogó második fokán, s mindössze eggyel többször kaptak ki, mint a bajnokcsapat. Szám szerint csak hatszor hagyta el vesztesen a pályát a Fradi a 30 bajnoki során, s mellette hét alkalommal osztozott a pontokon az ellenfeleivel, míg az összes többi meccsét megnyerte.

A Hétfői Hírek hetilap 1973. augusztus 22. számából (forrás: Laczkó István gyűjteményéből)

A két gárda a következő összeállításban lépett pályára

Dorog: Schnitzer Imre – Aspirány Ferenc, Tóth Gyula, Kácsor Attila, Kiss Rudolf, Horváth Péter, Gubán László, Peszeki Jenő, Virág Pál, Laczkó István, Bartalos József. Vezetőedző: Varga János.

Ferencváros: Géczi István – Martos Győző, Bálint László, Vépi Péter, Megyesi István, Juhász István, Albert Flórián, Mucha József, Szőke István, Máté János, Engelbrecht Zoltán. Vezetőedző: Csanádi Ferenc.

Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a Fradi soraiban az egykori dorogi, Mucha József is szerepelt, akit a fővárosiak 1970-ben közvetlenül Dorogról igazolták a soraikban és mindvégig meghatározó játékos volt, aki idővel a válogatottban is szerepelt. Engelbrecht Zoltán pedig a szomszédos Esztergom szülötte és onnan is indult a pályfutása, majd 1972-ben igazolta le az FTC. Később játszott Dunaújvárosban is, majd Dorogon, ahol testvérével, Engelbrecht Józseffel csapattársak voltak. A zöld-fehérek soraiban szinte kivétel nélkül mindenki válogatott labdarúgó is volt, külön kiemelve a legnagyobb legendát, magát a Császárt, Albert Flóriánt. Az összecsapás Bíróczky János játékvezető sípjelére indult.

A vendégek lendületesen kezdtek, de a házigazdák is felvették a ritmust. Mindkét kapu előtt adódott egy-egy kecsegtetőbb helyzet is, majd az első negyedórától fokozatosan a Dorog került fölénybe és veszélyes helyzeteket teremtett Géczi kapuja előtt. Élvezetes, lüktető játék közepette nem esett váratlanul a hazaiak vezető gólja sem. Alig félórányi játékot követően Virág mintaszerű beadását a berobbanó Laczkó bombafejessel zúdította a Fradi kapujába. A félidő hajrájában két-három nagy helyzetet is megúszott a Fradi. Laczkó könnyedén növelhette volna az előnyt, ám ziccerben lövésébe Géczi ujjheggyel bele tudott érni, így a játékszer a kapufát is érintve hagyta el a játékteret. Ezekben a percekben meg is fogyatkozhattak volna a vendégek, ugyanis egy korszerű ellentámadásnál Bartalos lépett ki faképnél hagyva a védőket, ám Szőke kíméletlenül felvágta. A mérkőzést közvetítő Szepesi is felszisszent az esetnél és biztosra vette, hogy a játékvezető kiállítja a Fradi védőjét. Végül megkegyelmezett, de nagyon határozottan figyelmeztette, hogy legközelebb azonnal leküldi a pályáról.

Laczkó elől Géczi húzza le a labdát (forrás: Népsport, 1973. augusztus 22. szám címlap)

A második félidőben FTC rohamokra készült mindenki, s noha időnkénti mezőfölényt harcoltak ki, meglehetősen meddőnek bizonyult, s amennyiben már a dorogi védelem nem tudott mégsem beavatkozni, akkor Schnitzer bravúrjaira lehetett számítani. Közben a fürge dorogi támadók pedig rendre életveszélyes kontrákat vezettek. Különösen Bartalos volt elemében, akit egyszerűen nem tudtak tartani a zöld-fehér védők. Gyorsaságának és magasszintű technikai megoldásainak nem lelték az ellenszerét. Mindkét oldalon egy-egy cserével igyekeztek frissíteni a félidő derekán. Előbb Gubánt Gabala Ferenc váltotta a dorogiak részéről, míg néhány perccel később a vendégeknél Engelbrecht helyére érkezett a kiváló Ebedli Zoltán. Ahogy telt az idő, úgy halkult a Fradi-tábor, viszont a hazai drukkerek felettébb harsogtak. Lengtek a piros-fekete zászlók, zúgtak a kereplők és folyamatos hangorkánban úszott az aréna. Bár a fővárosiak mindent megpróbáltak a pontmentésért, az utolsó percekben is inkább a dorogiak szerezhettek volna további gólokat. Végül maradt az egy gólos előny és a mindent elsöprő örömünnep a pályán és a nézőtéren egyaránt. Megérdemelt hazai sikerrel zárult a nyitány, ahol a piros-feketék akár nagyobb arányban is nyerhettek volna.

Egyébként az FTC ezután az egész bajnokság során csak ötször szenvedett vereséget. A csapatból mindenki megtette a magáét, azonban Virág, Laczkó és Bartalos mindenkin túl tett, s utóbbi a egyben a mezőny legjobbja volt. A remek teljesítménynek köszönhetően többen is bekerültek a forduló válogatottjába.

Csak azok számára volt meglepetés az eredményt, akik a hírekből értesültek róla. Hatalmas öröm söpört végig az egész térségen és napokig a mérkőzés volt a fő beszédtéma az emberek között. Igencsak jól sikerült a visszatérés a legjobbak mezőnyébe. Mindössze öt nap múlva következett az újabb erőpróba, s a változatosság kedvéért, ezúttal a bajnok Újpest otthonában, amely a nyitányon három gólt szerezve Szombathelyen győzte le a Haladás csapatát. Eredetileg a hétvégére kiírt fordulót át kellett szervezni, ugyanis vasárnapra tűzték ki a nagyhírű CSZK Moszkva dorogi fellépését. A szovjet csapat hazánkban tartózkodott, miután a Bp. Honvéd vendégeként volt egy lekötött találkozójuk és megállapodás született egy mérkőzésről Dorogon is.

Így aztán a Fradi elleni meccs után igen zsúfolttá vált a program, hiszen egy hét alatt háromszor is pályára lépett a gárda, s nem akármilyen ellenfelekkel szemben. Az Újpest elleni mérkőzés igen rendhagyóra sikeredett, hiszen egyrészt pénteken rendezték, ráadásul villanyfényes találkozóként. A Megyeri úti stadionban 15 ezren voltak kíváncsiak a Dorog vendégszereplésére. A csapat nem ijedt meg a bajnoktól sem, sőt meglehetősen bátran játszott. Ugyan a lila-fehérek Nagy László és Bene Ferenc találataival elhúztak két góllal a félidő derekára, azonban Laczkó és Peszeki lévén kiegyenlítettek. Bene újabb góljával a Dózsa ismét előnybe került, viszont Peszeki újfent egalizált és 3–3-as állással vonultak pihenőre a csapatok. A második félidőben sehogy sem bírtak a hazaiak a szervezetten, szívósan és roppant lelkesen játszó piros-feketék ellen. Végül a játékvezető döntötte el a mérkőzést. A hajrá perceihez közeledve Bene senkitől sem zavartan, bőven a 16-oson kívül elesett. Hatalmas meglepetésre Mohácsi Lajos 11-est ítélt, amelyet Tóth András értékesített. Ugyanakkor a túloldalon meglehetősen nagyvonalú volt a sípmester.

Az első félidőben Laczkót a 16-os vonalán felvágták, de továbbot intett, akárcsak az utolsó percekben, amikor Szentmihályi kapus egy labdát kiejtett, amelyre Peszeki csapott le és mielőtt a hálóba lőhetett volna, Nagy László fellökte az ötösön. Azonban elmaradt az egyértelmű büntető. A letaglózott dorogiak innen már nem tudtak felkelni, s a végére még Horváth József is beköszönt, beállítva az 5 : 3-as végeredményt. Ezzel viszont még nem volt vége az összecsapásnak, ugyanis a két szurkolótábor összeverekedett. A találkozó során szorványosan heccelte egymást a két B-közép, amely egymás melletti szektorban helyezkedett el, mindössze egy kerítés választotta el őket egymástól. Sokáig a verbális sértegetésekkel ki is merült az inzultus, azonban a megítélt jogtalan 11-es után a hazai drukkerek élcelődésénél elszakadt a cérna. Bertók Sándor, a dorogiak egyik vezérdrukkere az őket hergelő dózsások felé indult, majd átnyúlva a kerítésen, a nagy dobot az egyik újpesti fejébe húzta úgy, hogy drukker feje átszakította a dob bőrét. Innen aztán megindult a dobálás, majd a meccset követően a hazaiak elégtételt kívánva venni, a stadion közelébe rárontottak a dorogiakra és hatalmas tömegverekedés kerekedett, amely később a metró aluljáróban is folytatódott.

Két nappal később pedig már a félelmetes hírű moszkvai csapat vendégszereplésére került sor Dorogon. Nem akármilyen csemegének ígérkezett a találkozó, hiszen a dorogiak ellenfele a hatszoros bajnok és négyszeres szovjet kupagyőztes gárda volt, amelyre maga a szovjet válogatott is épült. A CSZKA három évvel idősebb egyesület a doroginál, színe piros-kék. A dorogi gárda eredeti nyári felkészülési programjának része lett volna egy jugoszláviai turné augusztus első hetében, de végül ez nem valósult meg. Viszont mégsem maradt nemzetközi meccs nélkül a piros-fekete legénység, ráadásul a nagynevű ellenfelet a dorogi szurkolók is láthatták.

Egy héttel korábban a bajnoki bronzérmes Honvéd vendégei voltak a szovjetek, akiket nagyon elkapott a magyar csapat. A kispestiek remek napot fogtak ki az enerváltnak tűnő moszkvaiak ellen, akik kíméletlenül használták ki az adódó helyzeteket és 6 : 0 arányban porolták el a testvércsapatukat. A kellemetlen fiaskót Dorogon igyekeztek feledtetni és meglehetősen komolyan vették az összecsapást. Az első csapatukkal álltak fel, köztük több válogatott játékost is felvonultatva, mint Volodimir Olekszandrovics Kaplicsnij, aki 62 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban és az előző, 1972-es évben olimpiai bronzérmet, valamint Európa-bajnoki ezüstérmet nyert hazája legjobbjaival. Ugyancsak játszott Dorogon a válogatott labdarúgók közül Vladimir Grigoryevich Fedotov, Boris Arkadyevich Kopeykin és Dmitri Kuznetsov. Közülük Fedotov Kaplicsnijhoz hasonlóan ugyancsak olimpiai- és Európa-bajnoki érmes volt.

A dorogi oldalon Varga edző gyakorlatilag a két nappal korábban Újpesten szerepelt kezdőt küldte pályára a moszkvaiak ellen is. Mindössze egy helyen változtatott, ugyanis a megsérült Horváth Pétert kímélendő, Takács Tibor kezdett. Így a Dorog összeállítása a következő volt: Schnitzer – Tóth, Aspirány, Kácsor, Kiss R., Peszeki, Gubán, Virág, Takács, Laczkó, Bartalos. A mérkőzést a nemzetközi tekintélyű és minősítésű Emsberger Gyula vezette, aki számos neves nemzetközi kupamérkőzést dirigált már a korábbiakban és bíráskodott az előző évi Európa-bajnokságon is. Nem volt nehéz dolga, ugyanis bár nagy becsvággyal küzdöttek a felek és férfias küzdelem jellemezte mindvégig a találkozót, azonban mindkét csapat sportszerűen játszott. A sokezer fős publikum kiválóan szórakozott, jó iramú, eseménydús meccset láthattak. A vendégek sem maradtak bíztatás nélkül, ugyanis a szomszédos kertvárosi szovjet laktanyából rengeteg sorkatona és tiszt jött ki a mérkőzésre, de más laktanyákból is érkeztek magasrangú szovjet előljárók, akik meglehetősen harsányan buzdították a moszkvaiakat. Mindkét oldalon akadtak helyzetek szép számmal és nem egyszer a kapusok bravúrjaira volt szükség. Már mindenki elkönyvelte a gól nélküli első félidőt, amikor az utolsó pillanatban vezetéshez jutottak a vendégek.

A CSZKA Moszkva csapata 1973-ban (forrás: Pinterest.com)

A mieink szinte egy teljes sort cseréltek a szünetben, ezzel is mindenki játéklehetőséghez jutott a keretből, illetve a tartalék csapatból. Schnitzert Horváth István váltotta a kapuban. Ennek ellenére is helytállt a Dorog, bár a II. félidőben az első játékrészre jellemző kiegyenlített küzdelem után immár a szovjetek harcoltak ki mezőfölényt és növelni is tudták vezetésüket. Az utolsó 10 perc egyértelműen a dorogiaké volt, akik minimum egy becsület gólt megérdemeltek volna. Összességében nem csak becsületesen helytálltak a hazaiak, de végig méltó és egyenrangú partnerei voltak a híres ellenfelüknek. A közönség vastapssal fejezte ki köszönetét a levonuló csapatok felé. A moszkvai gárda mind a mai napig megőrizte kiváló hazai és nemzetközi besorolását. Azóta további hét alkalommal szerzett bajnoki címet, nyolcszor hazai kupát, hatszor pedig Szuperkupát nyert. Ezen felül egy alkalommal még az UEFA-kupát is elhódította, amelynek értékét növeli, hogy a döntőben a portugál Sporting Lisszabont győzte le 3–1-re úgy, hogy a Sporting a saját stadionjában játszhatott. Ezen felül játszottak UEFA Szuperkupa döntőt, de ott a Liverpoollal szemben alulmaradtak.

Borítókép: Népsport, 1973. augusztus 21. számának fejléce

Fotómellékletek: A cikkben szereplő képes illusztációk a Népsport, a Komárom megyei Dolgozók Lapja, a Képes Sport és a Hétfő Hírek 1973. év augusztusi számaiból származnak. Külön köszönet Laczkó István részére a fentiekben megjelölt cikkrészlet megosztásáért.

Szabó Gyula