Balla András Balogh Rudolf-díjas esztergomi fotográfus, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja kapta meg a Magyar Fotóművészek Szövetségének életműdíját. A kitüntetést alkotómunkájával, s az Esztergomi Fotográfiai Biennálé megteremtésével, mai napig tartó szervezésével egyaránt kiérdemelte – írja a Magyar Művészeti Akadémia a honlapján.
Balla András 1945. november 18-án született a bajorországi Pocking-ban, édesapja Balla András, édesanyja Illés Júlia volt. Gyermekkorában Szarvason élt, ahol édesapja a szarvasi arborétum igazgatója volt. Általános iskolába Szarvason és Balatonbozsokon járt, középiskolai tanulmányait Veszprémben, vegyipari technikumban végezte, majd 1965 és 1970 között a budapesti Kertészeti Egyetem Kertépítészeti és Kertművészeti Karán tanult, ahol kertépítészi diplomát szerzett. 1977-1978-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen környezetvédelmi szakmérnöki tanulmányokat végzett, ahol 1984-ben vezető tervezői diplomát szerzett.
1970-ben megházasodott, Gergely András fia 1974-ben, Ádám Balázs fia 1976-ban született.
Már középfokú tanulmányai során is az építészettel foglalkozott, rajzolt és festett, majd a kerttervezői munkájával összefüggésben kezdett fotózással foglalkozni. 1984-ben lezárta kerttervezői munkásságát – utolsó ebbéli munkája az esztergomi Várhegy kertészeti rekonstrukciós és parkosítási tervezése volt –, és kizárólagosan a fotóra koncentrált.
Korai fotóművészeti munkássága elsősorban művészetszociológiai indíttatású volt: műtárgyfotó-sorozatot készített és a fényképezni tilos-táblák, a kocsmakerékpárok, a szocreál emlékművek körét dolgozta fel, majd 1975 és 1988 között csaknem ezer képet készített a remete Borostyán Imréről. Később, az 1980-as évektől napjainkig történelmi kerteket fotózott: több száz felvételen örökítette meg a külföldi – elsősorban olaszországi és franciaországi – és a magyar kertművészet legjelentősebb emlékeit. Törekvései a későbbiekben a műfajok, tematikát széles körét, a technikai megvalósítások számos válfaját átfogták
Az 1970-es évek óta Esztergomban él, a város és Komárom-Esztergom megye művészeti életének is aktív résztvevője és szervezője. 1973-ban megalapítója és résztvevője volt az esztergomi STB-csoportnak (Sipeki Gyula, Tamási Péter, Balla András), amely éles társadalomkritikai hangvétellel árnyalt kiállításokat, fotó-akciókat szervezett és rendezett. Megalapítója, majd vezetője az Esztergomi Fotóklubnak (Esztergomi Art Fotográfiai Stúdiónak), majd 1976-ban megalapítója volt a napjainkban is működő Esztergomi Fotóbiennálénak (Esztergomi Fotográfiai Biennálénak), amelyet az experimentális fotó fórumának létrehozása, a kísérletezés igénye hívott életre (intermediális műfajok, fotogram, szekvencia, színezett fotó, stb.) Az esztergomi fotóművészeti hagyományokra alapozva rendkívül tevékeny szervezőmunkát fejt ki a helyi kiállítások, biennálék szervezésében, az alkotói feltételek megteremtésében, kiadványok közreadásában. Számos fotóművészeti kiadvány szerkesztője, írója, munkáit több tematikus kötetbe rendezve adta közre.
Az 1970-es évek közepe óta rendkívül aktív résztvevője a magyar fotográfiának: önálló kiállítások sorát rendezte és rendezi idehaza és külföldön, csoportos kiállítások állandó résztvevője, számos díjat és elismerést kap, ösztöndíjak sorozatának elnyerője, ezt gyümölcsöztetve sokat utazik, külföldi kapcsolatokat köt és ápol.
Az életrajzot öszeállította: Wehner Tibor
Legutóbbi cikkek
