Augusztus 2-án, szerdán beszédekkel és koszorúzással emlékeztek a roma holokauszt áldozataira az esztergom-kertvárosi Szent István-király templom kertjében található emlékműnél.
A rendezvényen a meghívott vendégek köszöntése és a cigány himnusz után elsőként Góman János, az Esztergomi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke történelmi áttekintést adott, majd megjegyezte: ha körbenézünk, láthatjuk, hogy 78 évvel a második világháború befejezése után még vannak néhányan, akik saját emlékeikben őrzik, mi történt azokban a sötét esztendőkben.
Steindl Balázs, Esztergom alpolgármestere elmondta: történelmünk tele van szégyenfoltokkal, tragikus, értelmetlen és alávaló cselekedetekkel, amelyek minden épelméjű és ép lelkületű embert elborzaszt és elszomorít, ami emberek millióinak értelmetlen halálát eredményezte. Minden évben augusztus 2-án megállunk egy pillanatra, hogy megálljunk és emlékezzünk arra a több százezer roma férfit, nőt és gyermeket, akiket a második világháborúban meggyilkoltak.
Erős Gábor, a térség országgyűlési képviselője hangsúlyozta: 1942-ben Heinrich Himmler utasítására a gettóba zárt romákat haláltáborokba deportálták, majd elérkezett 1944. augusztus 2-a, amikor egyetlen éjszaka alatt több ezer roma foglyot öltek meg az auschwitzi koncentrációs táborban. Véleménye szerint a múltat ismernünk kell és törekednünk kell arra, hogy ilyen szörnyűség soha többet ne fordulhasson elő.
Dr. Horváth János Sztojka Attila roma kapcsolatokért felelős kormánybiztos megbízásából mondott emlékező beszédet, melyben kiemelte: az áldozatok halálában nincsen semmi hősiesség, sem büszkeség, pusztán egy keserű emlék, az egész emberiség közös emléke ez, amely a történelem egyik legsötétebb időszakában történt meg az emberekkel.
Baranya István, az esztergom-kertvárosi Meszlényi Zoltán Katolikus Általános Iskola igazgatója többek között arról beszélt, hogy leginkább kutatott területe a világnak a gondolkodás, mégis oly keveset tudunk róla. Nincs két egyforma ujjlenyomat, személyiség, de még gondolkodás sem, csak hasonló dolgok vannak. Az mindig kérdés marad, hogy az egyik ember miért gondolkodik és cselekszik így, a másik pedig úgy. Kijelentette: a történelem tele van olyan problémákkal és kudarcokkal, tragédiákkal, melyeket az ember ugyan megjegyez, de keveset tanulunk belőlük.
A beszédek után megkoszorúzták az emlékművet majd a jelenlévők virágokat helyeztek a tartókba és főhajtással tisztelegtek az elhunytak előtt.
