A dorogi tekesport máig legkimagaslóbb sikere történt három évtizeddel ezelőtt. A másodosztályban szereplő férfi tekéseink nagyszerű évadot zárva, megnyerték a bajnokságot és feljutottak az első osztályba. Ezzel újabb versenysportág vált NB I-es szintűvé a dorogi sporttörténelem során.
1992 nyarán éppencsak megmenekült a csapat a kieséstől, azonban Bíró László vezetésével már az új szezont tervezték. Nem szerettek volna hasonló nehéz időszakot átélni, ezért hatványozott figyelemmel készültek a további megmérettetésre. Dorogon a teke is igen nagy népszerűségnek örvendett és a drukkerek, szimpatizánsok kitartása és bizalma változatlanul megmaradt a csapat irányában.
Az 1992-1993-as évad során az NB II mezőnyében a Dorogi Bányász SC mellett többek között Bp. Postás, a Kecskemét, a Szekszárd, a Bp. Hungária, a Dréher Sörgyár, a Szentlőrinc, a Bp. Chinoin és két dunaújvárosi együttes, a Dunaújvárosi Építők és a Dunaújvárosi VSK sorakozott. A bajnoki küzdelmek 1992. október közepén indultak, mégpedig hazai pályán a Kecskemét elleni mérkőzéssel. Remek teljesítménnyel magabiztos 7 : 1 arányú dorogi siker született, majd hasonlóan jó folytatással a Dréher csapatát is legyőzték a piros-feketét. Ezzel villámrajtot vettek és a tabella élére álltak.
Az ősz folyamán becsúszott néhány vereség, azonban hazai környezetben nem tudott botlani a társaság, így reményteljesen várhatták a tavaszi folytatást, amelynek elején már felmerült az esetleges feljutás reménye, de a tekések nem rugaszkodtak el és nem kezdtek ábrándokat kergetni. Sokkal inkább a kemény és kitartó tréninget választották, hogy minél jobban szerepelhessenek. A hazai pályát továbbra is jól használta ki a csapat, azonban idegenben is egyre magabiztosabbá váltak.
A Kecskemét és a Dréher gárdáit sikerül oda-vissza legyőzniük és hatalmas löketet jelentett az akkori éllovas Hungária felett aratott diadaljuk is. Két fordulóval a befejezés előtt ki-ki meccset játszhattak a Dunaújvárosi Építők ellen, amely valóban igazi bajnoki döntőnek is ígérkezett. A dorogiak nemcsak győztesen kerültek ki, de nagy fölénnyel kerekedtek felül vetélytársukon. A zárófordulóban Szekszárda már bajnokként utazhattak.
A dorogi tekések ezzel sporttörténelmet írtak és hihetetlen örömet, s elismerést szereztek a dorogi tekesport szerelmesei számára. A kiváló játék mellett sokat jelentett a szurkolók odaadó buzdítása meccsről-meccsre. Dorogon rendre teltházas mérkőzések voltak fantasztikus hangulattal, amely az utolsó haza találkozón csúcsosodott ki. Számos korábbi szép és reményteljes siker után a csapat elérte a legnagyobb magasságot, az első osztályt.
A dorogi bajnokcsapat tagja:
Bíró László, Csuha András, Honvéd László, Jurásek Károly, Kinka Gábor, Magyaros Sándor, Novák Vilmos, Péter Vilmos, Tertsch Miklós. A csapat vezető trénere játékos-edzőként Bíró László volt és külön érdekesség, egyben egyfajta kurriózum, hogy csapat tagjai közül Csuha András a Dorogi Bányász Sport Club elnöke is volt egyben.
Minden játékost és vezetőt dícséret illeti és valamennyien nagyban járultak hozzá a rendkívüli sikerhez. A legeredményesebb, legkiemelkedőbb játékos Magyaros Sándor volt.
Végezetül zárja a sort a Bíró Lászlóval készült cikk, amely első kézből, így a leghitelesebben állít emléket ennek a csodálatos 30 évvel ezelőtti sikernek.
Borítókép: A Dorogi Bányász SC férfi teke bajnokcsapatának tablója (forrás: Hrubi Mátyás gyűjteményéből)
Fotómellékletek: A cikkben szereplő és felhasznált képek a Komárom-Esztergom Megyei 24 Óra napilap 1992-1993 évi számaiból származnak.
Szabó Gyula
