Dorog

115 éve került sor az ország legelső hivatalos rendezésű síversenyére a Dorog és Csolnok közötti szakaszon

1908. január 19-én sporttörténeti pillanat született, miután a frissen megalakult Magyar Sí Club a Magyar Turista Egyesület segítségével megrendezte hazánkban az ország legelső hivatalos síversenyét, amelyet a Dorog–Tokod–Csolnok kiszögelés által határolt terepen, a Nagy-Gete lábánál bonyolítottak le.

1908. január 9-én 31 tag részvételével megalakult a Magyar Sí Club, melynek alapítói dr. Jordán Károly, Déry József, dr. Schvicker Richárd, dr. Metzler Jenő, Ritter Nándor, Plökl Antal és Serényi Jenő voltak. Az egyesület tisztikara: Igazgató Grüner Tivadar, művezetők: dr. Schvicker Richárd és dr. Metzler Jenő, pénztáros: dr. Jordán Károly, gazda: Péteri Ferenc. A hivatalos ceremóniát követően máris egy versennyel szerették volna megkoronázni az ünnepi aktust. A lebonylításban segítkezett és részt vállalt a Magyar Turista Egyesület Egyetemi Osztálya is. A verseny helyszíneként a Dorog melletti Gete-hegyet tartották a legalkalmasabbnak, így ott jelölték ki a mintegy 12 km-nyi teljesítendő távot, míg dátumként január 19-ét, vasárnapot.

A megmérettetésre nyolc versenyző – Barcza Imre, Berán János, Büttel János, Fodor Károly, Hruby Ede, Madaras Jenő, dr. Serényi Jenő és Vigyázó János – nevezett. Eredetileg két versenyszámot kívántak megrendezni, azonban a mostoha időjárás miatt kialakult kedvezőtlenné vált terepkörülmények következtében a sílesiklást törölték a műsorszámból. A nevezett versenyzők, bírák és egyeb hivatalos személyekből álló delegáció vonattal érkeztek a fővárosból Dorogra, akik a dorogi vasútállomásról vonultak a verseny színhelyére.

A verseny térképvázlata

A bírói és felügyelő feladatok vezetésére dr. Jordán Károlyt, a nemzetközi hírű matematikust és egyetemi tanárt jelölték ki, aki rendkívüli sokoldalúságát igazolva neves hegymászó és barlangkutató is volt. Személyében gyakorlott szakembert tudhattak soraikban, tekintve a jeles hegymászói minőségében egyben a magyar alpesi síelés atyja is lett. A korábbiakban éveken keresztül vezetett sítúrákat a Kárpátok és a Tátra csúcsaira. A honi síelés szerelmesei és legkorábbi képviselői legelsőként a mármarosi hegyekbe képezték magukat, majd 1906-ban áttették székhelyüket a Pilisbe. Azon évben egy karácsonyi sítúrát rendeztek, amely Piliscsaba-Klotildligetről indult, onnan Dobogókőn át, majd Esztergom határának érintésvel végül Dorogon záródott a remekre sikerült program. Minden bizonnyal ekkor fedezték fel maguknak Dorogot és vonzáskörzetéhez tartozó terepet, amely végül az első verseny helyszínének választottak. Az említett túrák szerves és lelkes résztvevője volt a fentebb említett dr. Jordán Károly is. Mellette pedig az ugyancsak sokoldalú és elismert személyt, dr. Zsitvay Tibor ügyvédet jelölték szintén versenybírói szerepre, aki többek között igazságügy-miniszter, valamint a nemzetgyűlés elnöke is volt, de jeles költőként is számon tartották. Ezen felül a Magyar Sí Club tagjai is személyesen jelen voltak, akik megfigyelőként működtek közre.

A két versenybíró, Jordán Károly (balra) és Zsitvay Tibor (forrás: Wikimédia Commons)

A versenyzőket két kategóriába osztották: 3 haladó síző, valamint 5 elszánt kezdő sportoló mérte össze a tudását. A rajthely a Dorog melletti Körtelesi-majorság területén volt, a Kis Kőszikla lábánál. Innen indult reggel 9 órakor az immár történelminek számító viadal. A versenyzők és a hivatalos személyeken kívül népes és lelkes csapat verbuválódott a helyi lakosok közül is, akik a nem mindennapi rendezvényt testközelből is látni kívánták és buzdították a versenyzőket. Ők is gyalogosan követték mindvégig a pálya teljes szakaszát, amely önmagában sem volt egyszerű terep, hátmég a téli időszakban, amikor az egész tájat hó- és jégtakaró borított. A versenyzőknek fel kellett kapaszkodniuk a Getére, majd onnan leereszkedve végül a dorogi bánya Auguszta-telepén kijelölt célponthoz érni.

A rajt pillanatának megörökítése

A versenyt végül Fodor Károly 1 óra 28 perc 4 másodperccel nyerte, míg Serényi Jenő 2 másodperccel lemaradva másodikként ért célba. A lelkes amatörök közül a Berán János és Büttel János kettős bizonyult a legjobbnak. Berán mindössze 7 perccel maradt le a haladó kategóriában versenyző Fodortól, míg Büttel a ködben eltévedt és 15 perces kitérőt tett a csúcs közelében. Végül összesítve negyedikként, kategóriájában másodikként 1 óra 55 perces idővel teljesítette a versenyt. A többi résztvevő viszont kénytelen volt feladni a futamot. Mindez azonban nem von le semmit az érdemeikből és a kiváló hangulatot sem rontotta el, sőt! Ha már a másik számot az időjárás miatt el is kellett szalasztaniuk, a korabeli feljegyzések szerint egy önfeledt szánkózással folytatódott a napi program. A népes csoport végül Auguszta-telepről tért vissza a dorogi vasútállomásra, majd onnan utaztak Budapestre este 10-kor, ahol kitörő fogadtatásban részesültek már a pályaudvarra érkezéskor.

Verseny közben

A versenyben maga is aktívan résztvevő dr. Serényi Jenő vetette papírra a nap eseményeit és tapasztalatait. Az eseményről az országos sajtó is beszámolt, mégpedig a Magyar Hírlap 1908. január 22-i száma. Számos forrásnak hála, némi kiegészítő feljegyzés is fennmaradt a versenyzőkről, amelyet változtatás nélkül az alábbiakban teszek közzé.

A győztes Fodor Károly további sorsáról nem sokat tudunk, annyi biztos, hogy még ugyanabban az évben, június 28-án Horn Károly Lajossal megjárták a Magas-Tátrában található Nagy-Tarpataki-völgyet. 1909. február 28-án 3 versenyszámmal rendezték meg a Normafánál a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület és a Magyar Sí Klub együttes síversenyeit, amelyen szintén kiváló formában vett részt. 1910 és 1911 között a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Kirándulási Bizottságának tagjaként tevékenykedett.

A résztvevők csoportja

Dr. Serényi Jenő tragikus sorsa széles körben ismert. Az egyesületnél betöltött főtitkári és jegyzői pozíciói mellett tátrai túrákat szervezett. 1909-ben társaival kivált a Magyar Turista Egyesületből, és megalakították a BETE-t. A Turistaság és Alpinizmus folyóirat egyik elindítója volt, valamint az első modern turistakalauz is az ő nevéhez fűződik. 1906-tól kezdődően rendszeresen publikált újságokban és magazinokban a sísporttal kapcsolatban. 1912-ben megjelent a könyve „A sísport gyakorlati kézikönyve” címmel. 1914-ben a „Nagy Háború” véres hadszínterén, Doberdón hősi halált halt.
Dr. Serényi Jenő portréja
Barcza Imre több évtizeden keresztül a sísport világában maradt, a Turisták Lapja magazinban folyamatosan publikált túrázással és a síeléssel kapcsolatban is. Az 1909. február 28-i Normafai síversenyen a zsűri tagjaként vett részt. Több éven keresztül az egyik legaktívabb magyar hegymászó volt, több csúcsot elsőként mászott meg. 1938. május 16, Balatonfüreden hunyt el.

Berán János megnyerte a kezdők kategóriáját a Gete-hegyi síversenyen, későbbi sorsáról nincsenek információink.

Büttel János második lett a kezdő kategóriában. A verseny utáni életéről szintén nincsenek információink.
Dr. Vigyázó János több mint negyed évszázadon keresztül a Turistaság és Alpinizmus havi folyóirat szerkesztője volt. A jogász végzettségű Vigyázó János alapította 1922-ben a Tihany Fürdő- és Gyógytelep Részvénytársaságot. 1962. október 13-án hunyt el.
A szakkiadvány egyik szerzője, dr. Serényi Jenő

Dr. Hruby Ede az egyik budapesti egyetemen tanult, 1907-ig a Tátra, majd a Keleti-Alpok gyakori látogatója volt. Később túrázással és a túrasível foglalkozott. A Normafai lesikló versenyen első helyezést ért el (1909).

Madaras Jenő a budapesti piarista gimnáziumban tanult, egyetemre is a fővárosban járt. Jó barátja volt Serényi Jenő, akivel az érettségi után Orsovától Máramarosszigetig bejárta a Kárpátokat. A dorogi-csolnoki és a Normafai versenyen is együtt szerepeltek, utóbbin műfutás számban harmadik helyen végzett holtversenyben Hruby Edével, míg síugrásban szintén bronzérmet szerzett.

A Serényi-féle síoktató könyv lapjaiból

Ugyancsak megosztom a két neves versenybíróval kapcsolatos érdekes információkat. Érdemes végigolvasni életpályájuk összefoglaló summázatát a Wikipédia oldalán, amelyet az itt található link segítségével tehet meg a kedves olvasó és érdeklődő.

Jordán Károly: https://hu.wikipedia.org/wiki/Jord%C3%A1n_K%C3%A1roly_(matematikus)

Zsitvay Tibor: https://hu.wikipedia.org/wiki/Zsitvay_Tibor

A Gete és környékét még hosszú évekig használták a síelők, de az 1908-as verseny végül nem vált tradícióvá. Térségünkben élők is idővel inkább Dobogókőn, a Normafánál, vagy a Tátrában hódoltak szenvedélyüknek. A Dorogon régóta szép múltra visszatekintő téli sportokat űző közösség történetében az 1990-es évek végén létesített tansípálya mérföldkőnek bizonyult, amely mintegy negyedévszázadnyi fennállása óta is gyakorlatilag az ország egyetlen ilyen jellegű, működő pályája. Térségünk valóban vonzó és csodaszép természeti adottságainak megbecsülése mellett büszkék lehetünk annak történelmi gazdagságára is, amelyet e kivételes sporttörténeti emlék csak tovább fokoz.

Végül személyes kötődésemet is megemlíteném a témával kapcsolatban, ugyanis ebből az anyagból készült legelső közreműködésem a Dorogi-medence oldalain éppen 4 évvel ezelőtt.

Borítókép: A Gete vonulata az évszámmal. Forrás: Síelők surrantak végig a Gete-hegyen 110 éve – Dorog-Esztergom térségének időjárása.hu

Felhasznált irodalom és képanyag forrás

  • Síelők surrantak végig a Gete-hegyen 110 éve – Dorog-Esztergom térségének időjárása, 2018.
  • Történelmet írtak 110 éve az első magyarországi síverseny résztvevői – KEMMA Komárom-Esztergom Vármegyei Hírportál, 2018.
  • Turistaság és alpinizmus, 1932. márciusi szám
  • Wikimédia Commons

Szabó Gyula