1552. október 17-én a Dobó István várkapitány által vezetett magyar védők az egri várat több, mint egy hónapja ostromló elképesztő túlerőben lévő török sereget feltartóztatták, amely végül visszavonulni kényszerült. A hallatlan diadal emléknapjának kerek évfordulóján az elévülhetetlen hőstettet véghez vitt igaz hazafiak előtt tisztelgünk.
Buda 1541-ben történt eleste után Magyarország három részre szakadt és kezdetét vette az idegen uralom kiteljesedése az elszakított területeken. A nyugati országrészt a habsburgok, míg hazánk középső részét a törökök bitorolták, ékként fúródva Nyugat-Magyarország és a Felvidék, valamint a viszonylagos függetlenséget élvező Erdély közé. Szulejmán szultán folyamatos terjeszkedési tervei mellett, a magyarság vezetői, Fráter György vezetésével igyekeztek legalább bizonyos fokban a megmaradt területeket egyesíteni. Ezt a törökök részben az 1547-ben kötött Drinápolyi béke megsértéseként vették és ennek következtében újabb hódító hadjáratot eszközöltek 1552-ben, amelyet két szárny együttes megindulásával igyekezetek megvalósítani. Más kérdés, hogy a fent említett békét eleve csak 5 évre kötötték, amely éppen 1552-ben járt le. A hadjárat stratégiai fő vezetője Kara Ahmed pasa, a két hadtest szerdárja egyenesen Konstantinápolyból indult meg. A ruméliai csapatok parancsnoka Szokoli Mehmed beglerbég, míg a Budáról meginduló szárny vezére Hadim Ali pasa volt. Előbbi Erdélyre törve kezdte meg a hadjáratot, míg Ali Nógrád és Hont várai ellen vonult. Mindkét hadtest sorra foglalta el a kijelölt végeket és erődítményeket, amelyek sorában többek között Temesvár, Veszprém, Hollókő, Szécsény, Lippa, Buják, Karánsebes, Szolnok és Drégely is török kézre került. Közülük Drégely védelme egyenesen legendássá vált a maroknyi, ám hősiesen dacoló, Szondy György vezette védők bátor áldozatával. Ezen cikk keretén belül egyben Szondy és hős vitézei emléke előtt is tisztelgünk. Szolnok gyakorlatilag harc nélkül elesett, miután a többnyire idegen zsoldosokból álló várőrség Nyáry Lőrinc várkapitányt cserben hagyva, feladta a várat. A két török sereg Szolnoknál egyesült és onnan együtt indult Eger ellen. Helytörténeti kiegészítésként itt említeném, hogy Esztergom és vele együtt közvetlen vonzáskörnyéke Doroggal egyetemben nem sokkal Buda eleste és annak egyenes folytatásaként, 1543-ban került török uralom alá.
Az egri vár még a székesegyház teljes szépségének idejéből. A török veszedelem közeledtével díszes szentélyét hadicélok miatt elbontották és helyén ágyúállást alakítottak ki (forrás: pazirik.hu – Castle of Eger)
Eger a Szent István királyunk által alapított és kiépített független magyar egyházrendszer egyik jelentős püspöki székhelye, az Egri egyházmegye központja lett 1009-ben. Vára a XIII. század második felében épült, amelyet Szent János evangélistáról neveztek el. A váron belül állt a hatalmas és gyönyörű kéttornyú székesegyház is. A vár a Török hódoltság kezdetén a jeles koronaőr, Perényi Péter tulajdonába került, aki hozzá is látott megerősíteni a várat, majd a várkapitányként kinevezett Dobó István tervei alapján készítették fel a leendő ostromra. Az egyesített török sereg szeptember 10-13 között érkezett a vár alá, amellyel mintegy 2 ezer fős várvédő nézett farkasszemet. Napjainkra elterjedté vált azon nézet, hogy a korabeli krónikák a csaták során leírt ellenséges hadsereg létszámát messze túlbecsülték. Eger esetében 150 ezres seregről írnak, viszont a modernkori történészek jelentős többsége ezt is erős túlzásként értékeli és harmadára, negyedére tételezi a valós létszámot. A számokon való lovaglás alapjaiban nem változtat sokat és a várvédők érdemeit sem csorbítja, mert amennyiben “csak” 40 ezres sereget is vesznek alapul, a 2 ezernyi várvédő akkor is eltörpül mellette. Arról nem is beszélve, hogy amíg a hódítók reguláris hadtesteiben harcolók képzett, vérbeli katonák voltak, addig az egri védők többségében nem csak harci tapasztalatokkal nem rendelkezett, de mégcsak nem is katonaviselt ember volt. Az okoskodó és kozmetikázó történészeknek azonban azt is illene tudniuk, hogy egy 40 ezer fős hadsereg mekkora kiszolgáló személyzetet igényel. Amennyiben minden katonához csak egyetlen háttérembert is rendelünk, azért látható, hogy korántsem voltak olyan elszálltak az egykori kortásrak a csapatok létszámának becslését illetően sem.
A várvédők esküje az egri várban (forrás: amulok.blogspot.com)
Eger ostroma különösen jól dokumentált a legendás krónikás énekes Tinódi Lantos Sebestyénnek, majd a belőle merítő kiváló írónk, Gárdonyi Géza kultikus művének, az Egri csillagok regénynek köszönhetően. Gárdonyit pedig még azért sem lehetne elmarasztalni, hogy a mű egyik főszereplője, Cecey Éva, azaz Vicuska csak kitalált személy. Márcsak azért sem, mert Vicában szinte mindenestől testetölt és visszaköszön a hős egri nők alakja. Közülük is kiemelten Baloghnét és Gáspárnét. Különös érdekesség, hogy a regény 1968-ban készült filmváltozatában a Vicuskát alakító Venczel Vera szinte napra pontosan a vár sikeres megvédésének évfordulóján hunyt el, mégpedig az elmúlt esztendőben. A többi szereplő – Dobó István, továbbá fő tisztjei, mint Bornemissza Gergely, Mekcsey István, Pető Gáspár, Zoltai István, Figedy János, Bolyki Tamás, Kózon Farkas, vagy Kende Bálint – viszont mind valós ember és zömében nagyszerű jellem. A védők helyzetét az iszonyú túlerő mellett további két esemény is nehezítette. Egyrészt október 4-én felrobbant az egyik lőszerraktáruk, amellyel jelentős muníciót veszítettek, de vele együtt erősen rongálódott az ostrom által amúgy is meggyötört vár. Továbbá Hegedűs István hadnagy és a hozzá csapódott mintegy tíz fő árulása, akik titokban az alagútrendszeren át kiosonva a várból, a török táborba egyezséget ajánlottak az ellenségnek. Árulásuk viszont még idő előtt lelepleződött és a stratárium törvényeinek megfelelően Hegedűst a vár udvarán felakasztották, míg embereinek a fülét vágták le. A felsorakozott ostromló sereg szeptember 11-én adta le első tüzérségi sorozatait, majd szeptember 17-től heves ágyúzással megindították a tényleges ostromot. A megsérült várfalakon keresztül több rohamot is vezettek, ám valamennyit sikeresen visszaverték a védők. Október 17-én a török feladta a meddő próbálkozásait, majd elvonult. Eger megvédése nem csak egy fontos végvár megtartását jelentette, hanem a Felvidék megóvását is. Ugyanis amennyiben Eger elesik, a török előtt szabad út nyílt volna az északi országrészeink felé, amely bányákban és egyéb nyersanyagokban igen gazdag terület volt. Az egriek hőstettének híre bejárta Európát és kontinens-szerte csodálatot váltott ki az emberekből.
Dobó István várkapitány, akit a kereszténység Herkuleseként emlegették Európa-szerte (forrás: Wikimedia Commons)
Az egri hősök hagyatéka és üzenete drága kincs az utókornak, amelynek követendő példával szolgál az ősök áldozatkézsége és hazaszeretete. A legnehezebb, legkilátástalanabb időkben is embernek, jó hazafinak maradni, ez a küldetés és feladat minden honpolgárnak. Az összefogás, az ősök rendíthetetlen hite a mindenkori megtartó erő és a jövő záloga. Sajnálatos módon megannyi jeles történelmi évfordulónk nem tananyag, sőt újabban Gárdonyi műve sem képzi az irodalom oktatás részét. Azonban addig is, amíg végre egyszer a magyarság veszi kézbe saját ügyeit és nem megtűrt gyarmati megaláztatásban él saját földjén, minden ember maga tehet a legtöbbet azzal, hogy ősei emlékét megőrzi, tiszteli és merít belőle. Térségünk két meghatározó településén, Dorogon és Esztergomban (pontosabban Esztergom-kertvárosban) is Dobó Istvánról elnevezett utca őrzi emlékét a jeles várkapitánynak és rajta keresztül emlékeztet valamennyi egri hősre és ezen jeles évfordulóra.
Szabó Gyula
Borítókép: Vízkeleti Béla – Eger 1552-es ostromát ábrázoló műve (forrás: Wikimedia Commons)
