5 éve történt: A két legnagyobb dorogi lokálpatrióta krónikái az Égben íródnak tovább – Pick József és Kovács Lajos emlékére

Dorog várost a 2017-es évben hatványozott veszteségként érte két – egyenként is – kimagasló személyiség elvesztése. Egymást követve távoztak, azonban felbecsülhetetlen szellemi és tárgyi hagyatékot örökítve az utókornak, nagy űrt hagytak maguk mögött. Kovács Lajos égi születésnapján azonos emlékcikkben együtt emlékezünk mindkettőjükre.

Előbb 2017 nyarán Pick Józsefet gyászoltuk, majd október második hetében Kovács Lajos is a Csilagösvényre lépve követte. A két ritka értékes ember hasonló életutat járt be, amely során munkásságuk és személyiségüket  számos közös és egyenesen megegyező vonások is jellemezték. Ha nem is a klasszikus értelembe vett polihisztorként, de feltétlen egy igen sokoldalú emberként teljesedett ki pályájuk. Mindketten eltökélt helytörténet-kutatók- és írók voltak, a közélet és a társadalmi aktivitás zászlóvivői, mély hon- és emberszeretettel átitatott lokálpatriótizmus példaértékei.

Pick József

Pick József 1933. október 22-én Dorogon született, aki teljes életét városunk lakójaként töltötte. Ifjú korában a Dorogi Bányász sportegyesület Természetjáró szakosztályának sportolójaként világhírnévre tett szert. A szakosztály színes profiljába foglalt versenyszámok közül az extrém sportok képviselőjeként, tájékozódási futás, vadvizi evezés és hegymászás kategóriákban maradandót alkotott. Hegymászóként a világ összes legmagasabb  hegycsúcsát meghódította, s méltán került a magyar hegymászó válogatottba is. A sikeres versenyszerű sportpályafutását követően is hathatósan képviselte a helyi turizmust. Fiatalon gyűjőszenvedélye is érlelődni kezdett, amelyet szorosan összefont Dorog és környékének múltájanak való feltárásával. Hamarosan a helytörténettel foglalkozó szaktekintéllyé vált, aki lankadatlan kereste a tradíciókat, gyökereket.

Kutatásait írásos feljegyzésekkel és a maga készített temérdek fotóval archiválta, majd idővel kezdte közzétenni eredményeit. Számos civil egyesület – közte kiemelten Dorog Város Barátainak Egyesületének – alapítótagja. Ugyancsak egyik fő mozgatórugója volt az igen komoly nemzetközi hírnévre is szert tett dorogi Ki mit gyűjt? klubnak. A kilencvenes évek kezdetére már egy komoly múzeumra való anyaga gyűlt össze, amelynek feldolgozását odaadó következetességgel rendszerezte. Számos kategóriában világraszóló gyűjteménnyel büszkélkedhetett, amely közül a rádió-gyűjteménye vált az egyik legismertebbé. Rendíthetetlül publikált mindenki számára elérhető és érthető módon a helytörténet értékeiből. A városi újság és a mega-sorozattá nőtt Dorogi füzetek egyik elindítója és főszerzője, szerkesztője volt. Hihetetlenül gazdag gyűjteményét részben közcélokra felajánlotta, részben a dorogi önkormányzat vásárolta meg a leendő helytörténeti múzeum részére. Ő készítette el Dorog legelső várostérképét is. A városért tett rendkívüli munkásságát többször elismerték, jutalmazták. Többek között a Pro Urbe díjat 1997-ben vehetette át, továbbá volt Kiváló szakosztályvezető és Miniszteri kitüntetésben is részesült. Mindezek mellett kétgyermekes családapa, valamint többszörös nagypapa és civil foglalkozásként a dorogi Bányagépgyár és a Mészmű elismert, megbecsült dolgozója volt.

Kovács Lajos 

Kovács Lajos szülei a történelem zivatarában, az embertelen és jellemzően magyarellenes Benes-dekrétumok következtében, a Felvidékről való kitelepítést követően telepedtek le térségünkben. A kis Lajos már a szomszédos Piliscsabán látta meg a napvilágot 1949. november 3-án és 7 éves korától élt Dorogon. Ugyancsak a Dorogi Bányász sportegyesületben volt igazolt sportoló atlétaként. A pedagógusi pályát választva a tanári hivatásban végzett kiváló munkát. Előbb 1982-től a dorogi Zrínyi Ilona általános iskola tanítója, majd 1990-2013 között igazgatója volt. Tanári pályafutássával párhuzamosan érlelődött írói, költői tehetsége, amely egyre nagyobb ívben kezdett kibontakozni. Igen népszerűvé váltak a gyermekek részére készített kötetei és egyéb ifjúsági írásai. 1985-ben készült a széles körben is nagy népszerűségnek örvendett Örsbéli krónikák című alkotásának filmváltozata, amely a kor meghatározó gyerekműsoraiban, mint a TTT és Cimbora is bemutatásra kerültek. A mű rendezője Takács Vera, míg a zeneszerző Bergendy István volt.

Sikeres és lelkes tanítványaival

A gyermekek oktatását kiváló érzékkel fűszerezte az értékek felfedezésének örömével, szavalókörrel, diákszínpaddal és a nebulók bevonásával a helytörténet-kutatásba. Tanítványai valahányszor kiemelkedően szerepeltek az országos szemléken is és a zrínyisek Kincskereső tábora, valamint a Dorogi értékek nyomában című kiadványok fogalommá váltak. A város és lakói iránt érzett határtalan tisztelte, szeretete egyre elmélyültebben teljesedett ki a helytörténeti munkáiban is. Hihetelen szorgalommal és odaadással futószalagon érkeztek a város történetét feldogozó kiadványok, amelyek kivétel nélkül professzionális darabok is voltak egyben. A közélet egyéb szegmenseiben is példásan helytállt. Hosszú ideig volt önkormányzati képviselői, valamint a városi kulturális, oktatási és sport bizottságnak oszlopos tagja, elnöke. Pick Józseffel összefonódott értékes munkásságuk, aki mellett maga is ugyanúgy volt alapító tagja a fentebb már méltatott helyi civil szervezeteknek és a helyi sajtónak. Egyik nagy volumenű és egyedülálló kiadvány, a Dorogi Lexikon ötlegazdája és egyik főszerkesztője is egyben. Páratlan munkásságának legméltóbb elismeréseként vehette át Dorog város díszpolgári címét. Ugyancsak helytállt a családi élet terén is, megélve a nagyszülőséget is. Minden bizonnyal még temérdek kötet és egyéb értékes dolgozata folytatta volna az amúgy is gazdag sorozatot, azonban sajnálatos betegsége idő előtt elragadta közülünk. Szinte utolsó leheletig tevékenykedett, dacolva a betegséggel, amikor 2017. október 9-én, életének 67. esztendejében csendesen távozott.

A hálás utókor által készített emlékkönyv

Külön büszkeség számomra a mindkettőjükkel való tartalmas és kiváló kapcsolatom, amely szinte gyermekkoromtól fűzött hozzájuk. Bár korban generációk választottak el egymástól, kapcsolatunkat bátorkodhatom barátságnak nevezni, hiszen mindketten ennek is tekintették, s nyomatékkal mind Piksi, mind Lajos bácsi Gyuszi barátomnak szólított. Nagyon sokat köszönhetek nekik a hely- és sporttörténet terén végzett munkáim során is, amelyben kiemelendő a nagyfokú bátorítás és segítség. Rajtam kívül számtalan ifjút inspiráltak hasonló módon és ezért is öröm és reményteli, hogy az általuk kitaposott, arannyal övezett utat lesznek, akik folytatják. Más kérdés, hogy az utódok meg tudják-e közelíteni azt a nívót, amelyet Ők képviseltek. Hiszen nemcsak értékes és gazdag anyagot teremtettek, de előadásaik, élménybeszámolóik, írásaik kivétel nélkül élvezhető, közérthető stílusban lettek megörökítve. Magasra került a mérce általuk, amelyet emberként is meg tudtak fejelni. Rokonszenves, megnyerő egyéniségüket kellő szerénység is jellemezte, amely sajátos jóindulattal, kedves humorral is fűszerezte kivételes alakjukat. Örök példát állítottak és kimeríthetetlen értéket hagyományoztak a jelen és jövő nemzedéknek.

Szabó Gyula

Borítókép: Kovács Lajos és Pick József munkái közül három jeles kiadvány borítója Dorog esti panorámájában

Megjegyzés: A cikkben szereplő képek a Magyar Turista Egyesület honlapjáról, Takács Vera honlapjáról és a Dorogi-medence archívumából származnak.