90 éve történt: Negyedik másodosztályú bajnoki cím, harmadik Középmagyarország bajnoka, egyben az országos ranglista 15. helyén a Dorogi AC labdarúgó csapata

Az 1932-es év minden addigi eredményességét felülmúló sikert hozott a dorogi labdarúgók számára. A Dorogi AC öt éven belül negyedszer is bajnok lett a másodosztályban, majd harmadszor hódította el a Középmagyarország bajnoka címet, valamint az Országos döntőben is megállta helyét és összesítésben az ország 15. legjobb, egyben a hetedik legjobb vidéki csapatának számított. Ezzel a cikkel ennek a nagyszerű siker kerek évfordulójára emlékezünk.

Fennállásának 18. évében járó Dorogi AC 1927-ben nyerte történetének legelső bajnoki címét a másodosztályban, amelyet egymást követő két évadban – 1928, 1929 – meg tudott ismételni. Ezen felül 1927-ben és 1928-ban is Középmagyarország bajnoki címet is nyert, amellyel a régió legjobb csapatának számított. A zsinórban háromszor megnyert bajnokság utáni két évben egyaránt csoportjában a 4. helyen végzett, 1932-ben pedig visszavette elsőségét. A csapat 1924 óta folyamatosan a másodosztályban, az amatör liga I. osztályában szerepelt és csakhamar beírta nevét a honi labdarúgás történetébe.

A dorogiak 1932-ben immár harmadszor is elnyerték Középmagyarország bajnoka címet

Az 1931–32-es bajnoki évad külön érdekessége volt a dorogiak csoportjában, hogy négy váci csapat is a mezőny tagjaként szerepelt. A dunakanyarbeli város négy másodligás egyesületet tudott fenntartani akkoriban, köztük a Váci SE – a legősibb, legsikeresebb váci klub, amely később Váci Izzó néven aratta nagy sikereit –, a Váci Reménység, a Váci TE és a Váci AC. Két megyei rivális – azon belül is szomszédvárak –, a Tokodi Üveggyár és az Esztergomi MOVE SC elleni csaták további csemegének számítottak. A tokodiak az 1920-as évek második felében kezdték szárnyaikat bontogatni és 1930-ra a dorogiak egyik legnagyobb riválisának számítottak. Az üveggyári alakulat nagyszerű anyagi háttér mellett a harmincas években profi klubbá érett. Az előző három évadban egy bajnoki címük és két 2. helyezésüket követően, ezúttal nagy favoritnak számítottak. Ezen felül a Dunakeszi Magyarság tartozott a nagy elithez, ugyanakkor számolni kellett a szeszélyes és jó erőkből álló Balassagyarmattal is.

A kiváló Frayt az első sor közepén (a szőke játékos) és mellette balról a másik dorogi kiválóság, Bárdos az amatör válogatott tagjaiként Bulgária ellen

A Dorogot nem lehetett megállítani, amely feltartózhatatlanul menetelt és meg sem állt a végső győzelemig. A gárda mindössze 2 döntetlennel és 2 vereséggel veszített pontot a teljes idény során. Éppen a tokodiak voltak az egyik olyan csapat, amelynek sikerül pontot, pontokat rabolni a bajnoktól, mégpedig egy olyan mérkőzésen nyertek 2 : 0 arányban, amelyen – a Nemzeti Sport korabeli sorait idézve -, „A Dorog egykapura játszott, de semmi sem sikerült neki” (a szögletarány 7 : 0 volt a dorogiak javára). Még egy 2–1-es vereség csúszott be az ősz folyamán a Váci SE ellen, amely egyben az utolsó vesztes meccs is lett az egész évad során. Ugyanakkor a bajnoki címvédő Dunakeszi ellen 2–1-re győztek a mieink, az Esztergomot pedig 4–1-re verték. A szezon legnagyobb arányú győzelme a Váci Reménység ellen született, ahol a dorogiak 5–0-ra gáláztak. Egy egyszerre fájó, mégis felemelő esemény is érte a Dorogot ebben az időszakban. Egyik kiválósága, az országosan is elismert és magasztalt Frayt Miklós, a nagy közönségkedvenc, mindenki „Vilije” Franciaországban, egyenesen Párizsban, a Citroen műveknél kapott szerződést. Ezzel ő vált az első dorogi profi légiós labdarúgóvá. Ugyanakkor több, mint reményteljes egyéb bravúrok is örvendeztették meg a dorogi híveket az ősz során. 4 : 0 arányban verték a TTC profi együttesét, majd 6–1-es siker az ugyancsak profi és jónevű URAK (Újpest-Rákospalotai AK) elllenében, végül még egy kiütéses 5–0-ás győzelem a szintén profi Kossuth FC felett.

A csapat egyik meghatározója, a gólerős Prohászka János (aktív játékos éveit követő felvételen)

A tavaszi szezont veretlenül zárta a Dorog és megérdemelten végzett az élen. Az üveggyáriak elleni 1–1-es döntetlennel rajtoltak, aztán beindult a bányász-henger. Ezt erősítette a Nemzeti Sport szalagcíme is a Váci AC elleni 6–0-ás győzelmet követően: „A Dorogot úgy látszik nem lehet megállítani a bajnokság felé vezető úton.” S, valóban, futószalagon jöttek a biztos győzelemek. Közte a címvédő Dunakeszi ellen ezúttal 4–1, az Esztergommal szemben 5–1, s igazi csattanóként az őszi vereségért alapos visszavágás a Váci SE-nek, amelynek pedig kapuját hétszer vették be. Közben egy Debrecen elleni edzőmeccsre is futotta az erejükből és idejükből, ott pedig 4–0-ra parádéztak. A hajdúsági gárda a másik másodosztályú csoportban volt sokáig bajnok-esélyes, végül a 2. helyen végzett. Összességében magabiztosan hódította el a csapat a bajnoki címet, s még azon sem keseregtek, hogy a gólarányukból eggyel kevesebb szerzett gólt írtak jóvá, ugyanis a Váci TE ellen az egyik találat alkalmával a labda kiszakította a hálót és a lyukon át távozott. A szabályos gólt azonban érvénytelenítette a játékvezető, így 4–1 helyett, 3–1-es eredményt hagytak jóvá. Dorogra került az ötödik bajnoki cím, egyben negyedszer a másodosztályban szerzett Tibor-díj.

A Bajnokok bajnoka cím negyeddöntő párosításában: Dorog–Pécsi VSK

A folytatásban a Középmagyarország bajnoka címért léptek pályára, amelyet korábban kétszer sikeresen elhódítottak. Az érintett ellenfelek ezúttal a Rákoscsabai TK és a Szolnoki AK voltak. A körmérkőzések során biztosan vertük az RTK együttesét 3 : 0 arányban, így a Szolnok elleni idegenbeli találkozó döntött a végleges elsőségről, amely 1–1-es döntetlennel zárult és a dorogiak bajnoki címét jelentette. Ezzel pedig a csapat az Országos döntőbe került, ahol a negyeddöntőben 5–2-re verték a kitűnő Pécsi VSK csapatát. Az elődöntőben a Győri ETO következett.

A kiváló edzőnk és sportvezetőnk, Solymár Károly

A pályaválasztási jog sorsolással dőlt el, amely az ETO-nak kedvezett, s így otthon fogadhatta a dorogiakat. 1932. július 10-én 600 dorogi kísérte el kedvenceit Győrbe, plusz a teljes Dorogi Bányász Zenekar. A dorogiak már reggel elözönlötték a várost és a korabeli Nemzeti Sportot szó szerint idézve a következő történt: “A városba való bevonulásuk feltűnést keltő volt: a mérkőzés élő reklámja hömpölygött végig a városon, az utcákon. A Dorogi AC nem kevesebb, mint 600 szurkolójával érkezett. Először is a honvéd szobrot koszorúzták meg, majd háromnegyed 11-kor együttesen szentmisét hallgattak meg, s utána a dorogiak 24 tagú bányászzenekara díszhangversenyt adott Győr lakosságának tiszteletére.” Mindez a magyar labdarúgás történetében addig példátlan jelenség volt, s a győriek nagyfokú meglepettségük mellett szimpátiával és a legnagyobb elismeréssel viszonyultak a dorogiakhoz.

A Bajnokok bajnoka cím elődöntő párosításában: Győri ETO–Dorog

Nem véletlen, hogy az ország vezető sportorgánuma is terjedelmesebb formátumban cikkezett a történtekről. A mérkőzésre 3 és fél ezren látogattak ki, ahol az ünnepélyesen kivonuló két csapat kölcsönösen üdvözölte egymást. Ezt követően a házigazdák részéről Csiffáry Mátyás, az ETO elnöke, a vendégek részéről pedig dr. Tillesch Zoltán, a Dorogi AC elnöke mondott üdvözlő beszédet. A mérkőzés rangját mutatta továbbá, hogy Huszár Aladár főispán is tiszteletét tette a lelátón. Közvetelenül a mérkőzés kezdete előtt a bányászzenakar eljátszotta a Himnuszt. Érdemes a pályára lépő két csapat összeállítását is felidézni.

ETO: Csizmadia, Bartha, Brezányi, Takács, Boross, Raffay, Farkas, Kemény, Nagy, Kovács, Czuppon.

Dorog: Glatzner, Bárdos, Lichtner. Varga, Czéh, Bán, Szloboda, Nerolda, Berényi, Prohászka, Pehlov.

Izgalmas, nagyiramú, remek meccset láttak a szurkolók. A helyzeteit jobban kihaszáló hazaiak 5–3-ra nyertek, amellyel a döntőbe kerültek. A bajnoki döntőben a Békéscsabai Bohn SC 3–2-re verte a győrieket, így kialakult a végleges sorrend.

Az Országos ranglista 1932-ben

(az első 20 csapat az akkori névváltozatoknak megfelelően)

1. Ferencvárosi FC
2. Újpesti FC
3. Hungária FC
4. Bocskay FC
5. III. Kerületi FC
6. Budai 11 FC
7. Somogy FC
8. Attila FC
9. Kispest FC
10. VII. ker. Nemzeti SK
11. Vasas FC
12. Sabaria FC
13. Békéscsabai Bohn SC
14. Győri ETO
15. DOROGI AC
16. Diósgyőri VTK
17. Pécsi VSK
18. Püspökladányi MÁV
19. Szolnoki AK
20. Bajai Turul

Az amatörök közül csak a Győri ETO és a Békéscsabai Bohn végzett előrébb. A teljes listán pedig a 12 profi klub, amely közül a szombathelyi Sabaria, a miskolci Attila FC, a kaposvári székhelyű Somogy FC, valamint a decbreceni központú Bocskay képviselték a vidéket, azaz 1932-ben országos szinten mindössze hat vidéki egyesület számított jobbnak a dorogiaknál. Olyan nagy egyesületeket is magunk mögé utasítottunk, mint a Szegedi AK, a Szombathelyi Haladás, a Salgótarján, vagy a Székesvehérvári MÁV a vidéki fellegvárak közül, továbbá a fővárosiak soraiból pedig a Törekvés, a BSZKRT (Bp. Előre), a Postás SE,  a Soroksár, vagy éppen a MÁV Gépgyár.

Dorogi sportvezetők összejövetele a harmincas évek elején. A szemközti sorban középen Solymár Károly

Ebben az évben a profi ligás Vasas ellen a Magyar Kupa jegyében is megmérkőzött a gárda, mégpedig az angyalföldiek vendégeként. A legjobb 16-közé jutásért 1–1-es döntetlenre végeztek. Gólunkat Szloboda szerezte. Az akkori szabályok szerint, döntetlen esetén újra kellett játszani a találkozót, amit néhány nappal később megismételtek. A második meccsen a Vasas két 11-est is kapva, 2 : 0 arányban csak nagy nehezen tudta legyűrni a dorogiakat.

Az 1931-32 évad dorogi bajnokcsapata, az országos ranglista 15. helyezett csapata:

Bán, Bárdos, Berényi, Czéh, Fekete, Glatzner, Höfflinger, Koppányi, Lichtner, Nerulda, Pechlov, Prohászka, Szakaczer, Szedlacsek, Szeidl, Szloboda, Szüle, Varga. Vezetőedző: Solymár Károly.

A dorogiaknak ez volt a 13. bajnoki évadjuk, s mint látható, a 13-as szám cseppet sem baljós, vagy szerencsétlen ómennek bizonyult. A dicső elődök igencsak megalapozták az utódok jövőjét, volt miből és mire építeni az eljövendő évtizedek során is.

Borítókép: A dorogi és a pécsi csapat játékosai és vezetői közös csoportképen Dorogon, 1932-ben (csíkos mezben a pécsiek) – Forrás: Meszes Lajos – Kovács Lajos: Dorogi sporttörténet, 1. kötet.

Felhasznált irodalom

• Meszes Lajos – Kovács Lajos: Dorogi Sporttörténet 1. kötet – Dorogi Füzetek sorozat 31. ISSN 1215-7872 (2004)
• Nemzeti Sport – Országos sportnapilap, 1931-1932. évi számai

Fotómelléklet: A cikkben látható képek a Dorogi sporttörténet 1. kötetéből,  Solymár Károly portréja pedig a Dorogi Sportpillanatok 1914–2014 című kiadványból származnak.

Szabó Gyula