Az 1932-es év minden addigi eredményességét felülmúló sikert hozott a dorogi labdarúgók számára. A Dorogi AC öt éven belül negyedszer is bajnok lett a másodosztályban, majd harmadszor hódította el a Középmagyarország bajnoka címet, valamint az Országos döntőben is megállta helyét és összesítésben az ország 15. legjobb, egyben a hetedik legjobb vidéki csapatának számított. Ezzel a cikkel ennek a nagyszerű siker kerek évfordulójára emlékezünk.
Fennállásának 18. évében járó Dorogi AC 1927-ben nyerte történetének legelső bajnoki címét a másodosztályban, amelyet egymást követő két évadban – 1928, 1929 – meg tudott ismételni. Ezen felül 1927-ben és 1928-ban is Középmagyarország bajnoki címet is nyert, amellyel a régió legjobb csapatának számított. A zsinórban háromszor megnyert bajnokság utáni két évben egyaránt csoportjában a 4. helyen végzett, 1932-ben pedig visszavette elsőségét. A csapat 1924 óta folyamatosan a másodosztályban, az amatör liga I. osztályában szerepelt és csakhamar beírta nevét a honi labdarúgás történetébe.
A dorogiak 1932-ben immár harmadszor is elnyerték Középmagyarország bajnoka címet
Az 1931–32-es bajnoki évad külön érdekessége volt a dorogiak csoportjában, hogy négy váci csapat is a mezőny tagjaként szerepelt. A dunakanyarbeli város négy másodligás egyesületet tudott fenntartani akkoriban, köztük a Váci SE – a legősibb, legsikeresebb váci klub, amely később Váci Izzó néven aratta nagy sikereit –, a Váci Reménység, a Váci TE és a Váci AC. Két megyei rivális – azon belül is szomszédvárak –, a Tokodi Üveggyár és az Esztergomi MOVE SC elleni csaták további csemegének számítottak. A tokodiak az 1920-as évek második felében kezdték szárnyaikat bontogatni és 1930-ra a dorogiak egyik legnagyobb riválisának számítottak. Az üveggyári alakulat nagyszerű anyagi háttér mellett a harmincas években profi klubbá érett. Az előző három évadban egy bajnoki címük és két 2. helyezésüket követően, ezúttal nagy favoritnak számítottak. Ezen felül a Dunakeszi Magyarság tartozott a nagy elithez, ugyanakkor számolni kellett a szeszélyes és jó erőkből álló Balassagyarmattal is.
A kiváló Frayt az első sor közepén (a szőke játékos) és mellette balról a másik dorogi kiválóság, Bárdos az amatör válogatott tagjaiként Bulgária ellen
A Dorogot nem lehetett megállítani, amely feltartózhatatlanul menetelt és meg sem állt a végső győzelemig. A gárda mindössze 2 döntetlennel és 2 vereséggel veszített pontot a teljes idény során. Éppen a tokodiak voltak az egyik olyan csapat, amelynek sikerül pontot, pontokat rabolni a bajnoktól, mégpedig egy olyan mérkőzésen nyertek 2 : 0 arányban, amelyen – a Nemzeti Sport korabeli sorait idézve -, „A Dorog egykapura játszott, de semmi sem sikerült neki” (a szögletarány 7 : 0 volt a dorogiak javára). Még egy 2–1-es vereség csúszott be az ősz folyamán a Váci SE ellen, amely egyben az utolsó vesztes meccs is lett az egész évad során. Ugyanakkor a bajnoki címvédő Dunakeszi ellen 2–1-re győztek a mieink, az Esztergomot pedig 4–1-re verték. A szezon legnagyobb arányú győzelme a Váci Reménység ellen született, ahol a dorogiak 5–0-ra gáláztak. Egy egyszerre fájó, mégis felemelő esemény is érte a Dorogot ebben az időszakban. Egyik kiválósága, az országosan is elismert és magasztalt Frayt Miklós, a nagy közönségkedvenc, mindenki „Vilije” Franciaországban, egyenesen Párizsban, a Citroen műveknél kapott szerződést. Ezzel ő vált az első dorogi profi légiós labdarúgóvá. Ugyanakkor több, mint reményteljes egyéb bravúrok is örvendeztették meg a dorogi híveket az ősz során. 4 : 0 arányban verték a TTC profi együttesét, majd 6–1-es siker az ugyancsak profi és jónevű URAK (Újpest-Rákospalotai AK) elllenében, végül még egy kiütéses 5–0-ás győzelem a szintén profi Kossuth FC felett.
A csapat egyik meghatározója, a gólerős Prohászka János (aktív játékos éveit követő felvételen)
A tavaszi szezont veretlenül zárta a Dorog és megérdemelten végzett az élen. Az üveggyáriak elleni 1–1-es döntetlennel rajtoltak, aztán beindult a bányász-henger. Ezt erősítette a Nemzeti Sport szalagcíme is a Váci AC elleni 6–0-ás győzelmet követően: „A Dorogot úgy látszik nem lehet megállítani a bajnokság felé vezető úton.” S, valóban, futószalagon jöttek a biztos győzelemek. Közte a címvédő Dunakeszi ellen ezúttal 4–1, az Esztergommal szemben 5–1, s igazi csattanóként az őszi vereségért alapos visszavágás a Váci SE-nek, amelynek pedig kapuját hétszer vették be. Közben egy Debrecen elleni edzőmeccsre is futotta az erejükből és idejükből, ott pedig 4–0-ra parádéztak. A hajdúsági gárda a másik másodosztályú csoportban volt sokáig bajnok-esélyes, végül a 2. helyen végzett. Összességében magabiztosan hódította el a csapat a bajnoki címet, s még azon sem keseregtek, hogy a gólarányukból eggyel kevesebb szerzett gólt írtak jóvá, ugyanis a Váci TE ellen az egyik találat alkalmával a labda kiszakította a hálót és a lyukon át távozott. A szabályos gólt azonban érvénytelenítette a játékvezető, így 4–1 helyett, 3–1-es eredményt hagytak jóvá. Dorogra került az ötödik bajnoki cím, egyben negyedszer a másodosztályban szerzett Tibor-díj.
A Bajnokok bajnoka cím negyeddöntő párosításában: Dorog–Pécsi VSK
A folytatásban a Középmagyarország bajnoka címért léptek pályára, amelyet korábban kétszer sikeresen elhódítottak. Az érintett ellenfelek ezúttal a Rákoscsabai TK és a Szolnoki AK voltak. A körmérkőzések során biztosan vertük az RTK együttesét 3 : 0 arányban, így a Szolnok elleni idegenbeli találkozó döntött a végleges elsőségről, amely 1–1-es döntetlennel zárult és a dorogiak bajnoki címét jelentette. Ezzel pedig a csapat az Országos döntőbe került, ahol a negyeddöntőben 5–2-re verték a kitűnő Pécsi VSK csapatát. Az elődöntőben a Győri ETO következett.
A kiváló edzőnk és sportvezetőnk, Solymár Károly
A pályaválasztási jog sorsolással dőlt el, amely az ETO-nak kedvezett, s így otthon fogadhatta a dorogiakat. 1932. július 10-én 600 dorogi kísérte el kedvenceit Győrbe, plusz a teljes Dorogi Bányász Zenekar. A dorogiak már reggel elözönlötték a várost és a korabeli Nemzeti Sportot szó szerint idézve a következő történt: “A városba való bevonulásuk feltűnést keltő volt: a mérkőzés élő reklámja hömpölygött végig a városon, az utcákon. A Dorogi AC nem kevesebb, mint 600 szurkolójával érkezett. Először is a honvéd szobrot koszorúzták meg, majd háromnegyed 11-kor együttesen szentmisét hallgattak meg, s utána a dorogiak 24 tagú bányászzenekara díszhangversenyt adott Győr lakosságának tiszteletére.” Mindez a magyar labdarúgás történetében addig példátlan jelenség volt, s a győriek nagyfokú meglepettségük mellett szimpátiával és a legnagyobb elismeréssel viszonyultak a dorogiakhoz.
A Bajnokok bajnoka cím elődöntő párosításában: Győri ETO–Dorog
Nem véletlen, hogy az ország vezető sportorgánuma is terjedelmesebb formátumban cikkezett a történtekről. A mérkőzésre 3 és fél ezren látogattak ki, ahol az ünnepélyesen kivonuló két csapat kölcsönösen üdvözölte egymást. Ezt követően a házigazdák részéről Csiffáry Mátyás, az ETO elnöke, a vendégek részéről pedig dr. Tillesch Zoltán, a Dorogi AC elnöke mondott üdvözlő beszédet. A mérkőzés rangját mutatta továbbá, hogy Huszár Aladár főispán is tiszteletét tette a lelátón. Közvetelenül a mérkőzés kezdete előtt a bányászzenakar eljátszotta a Himnuszt. Érdemes a pályára lépő két csapat összeállítását is felidézni.
ETO: Csizmadia, Bartha, Brezányi, Takács, Boross, Raffay, Farkas, Kemény, Nagy, Kovács, Czuppon.
Dorog: Glatzner, Bárdos, Lichtner. Varga, Czéh, Bán, Szloboda, Nerolda, Berényi, Prohászka, Pehlov.
Izgalmas, nagyiramú, remek meccset láttak a szurkolók. A helyzeteit jobban kihaszáló hazaiak 5–3-ra nyertek, amellyel a döntőbe kerültek. A bajnoki döntőben a Békéscsabai Bohn SC 3–2-re verte a győrieket, így kialakult a végleges sorrend.
Az Országos ranglista 1932-ben
(az első 20 csapat az akkori névváltozatoknak megfelelően)
- Ferencvárosi FC
- Újpesti FC
- Hungária FC
- Bocskay FC
- III. Kerületi FC
- Budai 11 FC
- Somogy FC
- Attila FC
- Kispest FC
- VII. ker. Nemzeti SK
- Vasas FC
- Sabaria FC
- Békéscsabai Bohn SC
- Győri ETO
- DOROGI AC
- Diósgyőri VTK
- Pécsi VSK
- Püspökladányi MÁV
- Szolnoki AK
- Bajai Turul
Az amatörök közül csak a Győri ETO és a Békéscsabai Bohn végzett előrébb. A teljes listán pedig a 12 profi klub, amely közül a szombathelyi Sabaria, a miskolci Attila FC, a kaposvári székhelyű Somogy FC, valamint a decbreceni központú Bocskay képviselték a vidéket, azaz 1932-ben országos szinten mindössze hat vidéki egyesület számított jobbnak a dorogiaknál. Olyan nagy egyesületeket is magunk mögé utasítottunk, mint a Szegedi AK, a Szombathelyi Haladás, a Salgótarján, vagy a Székesvehérvári MÁV a vidéki fellegvárak közül, továbbá a fővárosiak soraiból pedig a Törekvés, a BSZKRT (Bp. Előre), a Postás SE, a Soroksár, vagy éppen a MÁV Gépgyár.
Dorogi sportvezetők összejövetele a harmincas évek elején. A szemközti sorban középen Solymár Károly
Ebben az évben a profi ligás Vasas ellen a Magyar Kupa jegyében is megmérkőzött a gárda, mégpedig az angyalföldiek vendégeként. A legjobb 16-közé jutásért 1–1-es döntetlenre végeztek. Gólunkat Szloboda szerezte. Az akkori szabályok szerint, döntetlen esetén újra kellett játszani a találkozót, amit néhány nappal később megismételtek. A második meccsen a Vasas két 11-est is kapva, 2 : 0 arányban csak nagy nehezen tudta legyűrni a dorogiakat.
Az 1931-32 évad dorogi bajnokcsapata, az országos ranglista 15. helyezett csapata:
Bán, Bárdos, Berényi, Czéh, Fekete, Glatzner, Höfflinger, Koppányi, Lichtner, Nerulda, Pechlov, Prohászka, Szakaczer, Szedlacsek, Szeidl, Szloboda, Szüle, Varga. Vezetőedző: Solymár Károly.
A dorogiaknak ez volt a 13. bajnoki évadjuk, s mint látható, a 13-as szám cseppet sem baljós, vagy szerencsétlen ómennek bizonyult. A dicső elődök igencsak megalapozták az utódok jövőjét, volt miből és mire építeni az eljövendő évtizedek során is.
Borítókép: A dorogi és a pécsi csapat játékosai és vezetői közös csoportképen Dorogon, 1932-ben (csíkos mezben a pécsiek) – Forrás: Meszes Lajos – Kovács Lajos: Dorogi sporttörténet, 1. kötet.
Felhasznált irodalom
- Meszes Lajos – Kovács Lajos: Dorogi Sporttörténet 1. kötet – Dorogi Füzetek sorozat 31. ISSN 1215-7872 (2004)
- Nemzeti Sport – Országos sportnapilap, 1931-1932. évi számai
Fotómelléklet: A cikkben látható képek a Dorogi sporttörténet 1. kötetéből, Solymár Károly portréja pedig a Dorogi Sportpillanatok 1914–2014 című kiadványból származnak.
Szabó Gyula
