60 éve történt: A Dorogi Bányász harmadik nemzetközi kupaszereplése azonos esztendőben

1962 még az átlagosnál is mozgalmasabb időszaka volt a dorogi labdarúgóknak. Néhány hónap leforgása alatt immár harmadszor is nemzetközi viadalon volt érdekelt a bányászcsapat, amely ezúttal az Intertotó kupában  indult és igyekezett helytállni.

A kupa-sorozat meglapításának két vezéralakja Ernst Thommen, a FIFA későbbi alelnöke, valamint Karl Rappan, osztrák származású, zömében svájcban munkálkodott egykori labdarúgó, majd szakember volt 1960-ban. A kupát az utóbbi alapító személy után párhuzamosan Rappan kupaként is emlegették. A Bajnokcsapatok Európa-kupája és az UEFA-kupa (1971-ig Vásárvárosok kupája néven) mellett immár a harmadik jelentős kontinens torna alakult, amelyet 1961-ben rendeztek elsőként.

A kupa egyik főalapítója és névadója, Karl Rappan, aki többek között a svájci válogatott szövetségi kapitánya is volt.

A másik két nagy kupa-sorozattól eltérően, az Intertotó küzdelmei a nyári időszakban folytak. A lebonyolítás rendszere alapján a 32, a későbbiekben pedig 40 résztvevőt a csoportbeosztást követően, csoportonként 4 csapattal oda-visszavágó alapon körmérkőzéseket játszanak, majd a csoportelsők jutnak a legjobb 8-közé. Innen kezdve pedig ugyancsak oda-visszavágókkal egyenes kiesési szakasz következik, s végül a döntővel zárul. A kupagyőztes gárda jogot kapott az UEFA-kupába való induláshoz.

Az Intertotó, avagy a Rappan kupa

A kupában azok az európai csapatok vehettek részt, amelyek hazájuk első osztályú bajnokságában az élmezőnyben végeztek, de lecsúsztak a BEK és az UEFA küzdelmeket jelentő helyekről. Az Intertotó első kiírása holland döntőt hozott, mégpedig az Ajax–Feyenoord összecsapást, amelyet az Ajax nyert 4–2-re, s szerezte meg elsőként a kupát. A torna közel fél évszázadot élt meg, miután a 2008-as évet követően megszűnt. Az utolsó győztese a portugál Braga lett.

A kupagyőztesnek járó érem mindkét oldala

A legtöbb alkalommal francia csapatoknak sikerült a kupát elhódítani, mégpedig 16-szor, ezen felül további ötször szerepelt francia együttes a döntőben, ahol ezüstérmet nyert. Őket a német gárdák követik, összesen 11 kupagyőzelemmel és további négy kupadöntővel. A harmadik legeredményesebb nemzet a spanyol 7 győzelemmel és öt vesztes döntőbeli szerepléssel, majd az olaszok és az angolok egyaránt 6–6 kupagyőztessel. A kupát legtöbbször a német Stuttgart tudta megnyerni, mégpedig három alkalommal, s további nyolc csapatnak sikerült dupláznia. A döntőbe a legtöbbször bejutott csapat a spanyol Villareal volt, amely négyszer lett finalista, de csak kétszer sikerült megnyernie. A magyar csapatoknak nem sok babér termett, igaz, hosszú időszakon át nem is szerepeltek a tornán. A kupa legelső kiírásában sem volt magyar gárda, majd a nyolcvanas évektől kezdtek rendszeresen hazai csapataink is megjelenni a tornán. Köztük többek között szerepelt az idők során a Vasas, a Honvéd, az MTK, a Videoton, a Vác, a Siófok, a Békéscsaba, a Debrecen és a ZTE is. A sorozat hivatalosan 1995-ben lett a FIFA alá tagozódva.

A csoportok és az egyes mérkőzések tiszteletére egyaránt készültek emlékzászlók

A dorogiak mindjárt a második évben résztvevők lehettek, akik a remek bajnoki szereplésükkel kvalifikálták magukat a kupaszereplésre, miután az NB I 6. helyén végeztek. Ugyancsak ekkor indult az Újpesti Dózsa és az akkori Vidék legjobbja címet nyert Tatabánya is. Negyedik honi együttesként az MTK csapata szerzett jogot az indulásra, azonban feltételezhetően részben a válogatott felé lévő kötelezettségük miatt jogát átadta a 8. helyen végzett Pécsi Dózsának. A Vasas a BEK-ben, míg a Ferencváros a Vásárvárosok kupájában indulhatott ebben az évben.

Szintén a sportereklyéket gazdagította a zászlókhoz hasonlatosan készült jelvények is. A középső éppen a kupa legelső kiírásából származik, mégpedig az elődőntő egyik párosítását örökítette meg. Minden bizonnyal a dorogi csapatról is készültek hasonló emléktárgyak a sorozatból, azonban sajnos ezeket egyelőre nem sikerült fellelni. Viszont a jobb oldali képen látható 1994-es kiírásból éppen a Vác csoportja előkerült.

A Dorog a 3. csoportba lett sorsolva, mégpedig igen neves ellenfelek közé, ahol az olasz Padova, a svájci FC La Chaux-de-Fonds és a csehszlovák Spartak Plzeň sorakoztak. A mieink soraiból három meghatározó játékost, Ilku Istvánt, Monostori Tivadart és Varga Jánost is nélkülözni kellett. Ilku és Monostori az akkor zajló chilei világbajnokságon vettek részt, ezért nem számíthattak játékukra, míg Varga sérüléssel bajlódott. Ilku nélkül viszont egy kapusa maradt a dorogiaknak, Monostori és Varga nélkül pedig a leggólerősebb csatárokat is nélkülözni kellett, ezért a Salgótarjáni Bányász csapatából két kölcsönjátékost kaptak, mégpedig Cserháti József kapus és az Aranycsapat keretében is jegyzett Szojka Ferenc személyében. Mindkét labdarúgó az MLSZ engedélyével kettős igazolással ideiglenesen a Dorog játékosa lett. A fúzió létrejöttének sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy a Dorog és a Salgótarján között kiváló kapcsolat volt és egyfajta testvércsapatként tekintettek egymásra. Noha az egymás elleni mérkőzések véresen komoly rangadóknak számítottak, azonban a két egyesület és a játékosok között nagyon szoros viszony volt jellemző. Nem ritkán a két csapat közös edzőtáborozást szervezett és több túrán együtt is vett részt. Éppen ezért, mindkét tarjáni játékos örömmel csatlakozott a dorogiakhoz.

A kezdéshez felsorakozott csapatok a Dorog–FC La Chaux mérkőzés előtt. Balról tiszta fehérben a dorogiak.

Az előzetes latolgatások alapján bármelyik csapat jó eséllyel bírt a továbbjutásra, azonban az olasz és a svájci csapatot tartották a legesélyebbnek a szakemberek. Az első mérkőzésre 1962. május 27-én, a svájciak ellen, hazai pályán került sor. Egyben ez volt az első alkalom, hogy a dorogi stadion nemzetközi kupameccsnek adhatott otthon. Hatalmas érdeklődéssel várták a találkozót, ahol a csoport egyik fő favoritja érkezett vendégjátékra. A svájci csapat háromszoros bajnok és hatszoros helvét kupagyőztes, jelentős nemzetközi kupamúlttal, amely valóban tiszteletet parancsoló ajánlólevél.

Ennek ellenére a dorogiak a zsúfolt nézőtér hangorkánjában fölényben játszottak, azonban támadásai meddőnek bizonyultak az első játékrészben. Mi több, a vendégek az egyetlen igazi gólhelyzetüket kihasználták, így egy gólos hátrányban vonultak a mieink a szünetre. A második játékrészben már jóval koncentráltabb volt a támadó alakzat is és nemcsak sikeresen megfordították az eredményt, de alapos vereséggel küldték haza az egyébként jól futballozó ellenfelüket.

Plzeň-i látkép

A következő héten, június 2-án a cseh Plzeň városába léptek pályára. Az egykori Csehszlovákia, valamint Csehország egyik legjelentősebb és negyedik legnagyobb települése. Gazdasági és kulturális központja az ország nyugati régiójának, amely egyben jeles iparral is büszkélkedhet. Itt található a neves Skoda autógyár, valamint a messze földön híres és kedvelt sörgyár terméke is ebben a városban készül.

A Spartak stadion Plzeň-ben. A dorogiak első vendégszereplésének színhelye

A házigazda Spartak csúfos vereséget szenvedett az olaszoktól, akik 5 : 0 arányú győzelmükkel máris az csoport élére álltak. Talán a nagyszerűen sikerült első meccs után kissé leengedtek a játékosaink és igen tompán játszottak. A csehek is szerettek volna a hazai közönség előtt törleszteni a múlt heti fiaskóért, s alaposan kihasználták a dorogiak széteső játékát.

Az első találkozón Janák jól őrizte a kapunkat, viszont a Spartak ellen lehetőséget kapott a salgótarjáni kölcsönkapus, Cserháti is. Meglehet, Janákkal jobban járt volna a csapat, mert Cserháti sem élete formáját hozta. Sokkoló zakó lett vége, pedig még a mérsékelt teljesítmény ellenére is két gólt sikerült szerezni idegenben, ami mindenképpen dícséretes dolog lenne, azonban ezúttal még szépségtapasznak sem volt elegendő.

A padovai csapat 1962-ben

A harmadik fordulóban a felére csappant a nézőszám Dorogon, amelynek oka az előző körben elszenvedett csúnya vereség. A találkozó pedig mindkét korábbihoz képest sokkal nagyobb falatnak ígérkezett a patinás olasz csapat ellen, amely szintén az ötvenes-hatvanas években élte aranykorát. Biztos tagja volt az olasz első osztálynak, ahol többek között bronzérmet is szerzett. Soraiban világhírű játékosokkal, de történetében később is még olyan kiemelkedő labdarúgók játszottak, mint Del Piero, Di Livio, Albertini, vagy az amerikai válogatott egyik legismertebb egyénisége, Lalas.

A piros-feketék újfent a svájciak ellen mutatott játékkal rukkoltak elő és nagyszerű mérkőzést hozott az összecsapás. A Dorog vezető gólja különleges körülmények közepette, háromszori találatot követően született meg. Egy remek támadás végén Pálmai a vert kapus mellett lőtt kapura. A lövés már túljutott a gólvonalon, azonban mielőtt a hálóba vágódott volna, az egyik védő kapusokat megszégyenítő mozdulattal kézzel kiütötte a labdát. A játékvezető ugyan nyugodtan megadhatta volna a gólt, ám inkább 11-est ítélt. A büntetőt Szojka vágta be, viszont a kapus idő előtti elmozdulása miatt megismételtette a rúgást. A tarjáni kölcsönjátékos másodszor is bevarrta, ezzel végre érvényes lett a találat. Az eset inkább a vendégeket hozta fel, akik még a szünet előtt egyenlítettek, így 1 : 1-es állással fordultak a csapatok. A második játékrészben a kiválóan játszó dorogi gárda magabiztosan és megérdemelten hozta az eredményt az addig pontveszteség nélkül álló talján vetélytársa ellen.

A gyönyörű Padova madártávlatból

Az első teljes kört követően a Padova és a Dorog fej-fej mellett vezette a csoportot, az olasz csapat jobb gólaránnyal állt az élen. A folytatásban elsőként az egymás elleni visszavágó következett, mégpedig június 17-én. Padova városa az Adriai-tenger és a Dolomitok között elterülő Veneto közigazgatási régió jelentős ősi települése. Itt található Szent Antal sírhelye, valamint nemcsak Itália, de egész Európa legelső alapítású egyeteme is, ahol többek között a világhírű Galilei is tanított. Rengeteg történelmi esemény színhelye és kedvelt zarándokhely is.

A Silvio Appiani stadion Padovában

A csoportelsőségért folytatott küzdelem szempontjából rangadóvá lépett elő a találkozó, amely kiegyenlített játékot és nagy csatát hozott. A mérkőzés képe alapján igazságosabb lett volna a döntetlen, azonban a hazaiaknak sikerült kicsikarniuk a minimális arányú győzelmet. Ezzel lépéselőnybe kerültek a mieinkkel szemben.

Június 24-én az utolsó hazai fellépésre került sor. Éppen a meccs előtt érkeztek haza Ilkuék a chilei vb-ről, akik azon nyomban csatlakoztak a csapathoz. Monostori mindjárt góllal mutatkozott be és kiváló formát mutatott. A dorogiak a harmadik otthoni meccsükön is jól teljesítettek és remekül futballoztak. A négy rúgott gól ellenére is bőven maradtak ki helyzetek, amelyek alapján könnyen visszaadhatták volna a hetest cseh ellenfelüknek.

A csoport zárómérkőzése matematikailag még tartogathatott volna változást, amennyiben az olasz csapat kikap a csehektől, a dorogiak pedig nagy gólarányú győzelemmel rukkolnak elő a svájciak vendégeként. Ezúttal is neves városban vendégeskedtek a bányászfiúk. La Chaux a francia határ közelében, 1000 méterrel a tengerszint felett fekvő település, egyben a legmagasabban elhelyezkedő nagyváros Európában, amelyet az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított.

A svájci La Chaux-de-Fonds városa Neuchâtel kantonban

 A világhírű svájci óragyártás egyik központja és leghíresebb szülötte, Luis Chevrolet, az ugyancsak világhírűvé vált amerikai automobil gyár alapítója. Ezen felül itt élt Lenin, még jóval az Oroszországi forradalmat megelőző időkben.

A mérkőzés ezúttal is nagy küzdelemben dőlt el, sajnos nem a mi javunkra. Éppen a Dorogon gólt vétő Sommerlatt találatával a hazaiak nyertek. Végül a Padova végzett az élen, amellyel továbbjutott, míg a dorogiak szép eredményként, a 2. helyet szerezték meg a csoportban, míg az összesítő alapján a 32 résztvevőből a 13. helyezett lett. Az olasz gárda csak a mieinktől szenvedett vereséget és egészen a döntőig menetelt. A negyeddöntőben azt a kiváló jugoszláv OFK Belgrádot verte 7 : 1-re, amely csoportjában a Bayern Münchent, a Feyenoordot és a Vicenza-t megelőzve végzett az élen. Ugyancsak biztosan ejtették ki a pécsieket is, mégpedig kettős győzelemmel, 7 : 3-as összesítéssel. A döntőben minimális 1 : 0 arányban maradt alul az Inter Bratislava (akkori nevén: Slovnaft Bratislava) csapatával szemben. Ezzel az Ajax után a csehszlovák gárda hódította el a kupát. Egyébként a Bratislava előtte éppen a Tatabányát és az Újpestet is búcsúztatta úgy, hogy a Dózsát 4 : 1-re verte.

A Stade Charriere, a csoport zárómeccsének színhelye

Azon nem érdemes morfondírozni, hogy miként alakult volna csapatunk eredménye, amennyiben a komplett gárda áll rendelkezésre. A csehek elleni idegenbeli kisiklástól eltekintve derekasan helytállt a csapat. Otthon ellenállhatatlan volt, ahol hibátlan teljesítmény mellett 11 gólt szerzett. Sajnos idegenben éppen ellenkező előjellel szerepelt, igaz, az olaszok és a svájciak ellen jól küzdöttek és igen szorossá tették az eredményt.

A kupa-sorozatban szerepelt dorogi gárda:

Cserháti József, Csóri László, Fellegi István, Fodor János, Fürtös Gábor, Hegedűs Endre, Ilku János, Janák István, Kertes László, Kovács István, Lakat Jenő, Láng Károly, Marosvölgyi András, Mészáros Imre, Oláh Sándor, Pálmai Sándor, Prohászka János, Surányi József, Szojka Ferenc, Szuromi Antal.  Vezetőedző: Buzánszky Jenő.

A kupa utolsó két fordulójában csatlakozott Ilku István és Monostori Tivadar.

Szojka Ferenc, Pálmai Sándor és Kertes László

Kertes szerezte a legtöbb gólt – összesen négyet -, aki minden meccsen eredményes volt, amelyen született dorogi találat, továbbá Pálmai háromgólos. Szojka minden meccsen pályára lépett és hasznára volt a csapatnak, a Padova ellen pedig a vezető gólunkat szerezte. Sajnos Cserháti meghívása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s minden bizonnyal szerencsésebben jártak volna, ha mindvégig Janák védi a kaput.

Borítókép: Az Intertotó kupa hivatalos logoja

Szabó Gyula

Megosztás