25 éve történt – Bajnoki cím, majd sikeres osztályozóval feljutott a Dorog az NB I/B-be

Az 1993–1997 között eltelt négy év során hatalmas eredménybeli és érzelmi hullámvasutat élt meg a dorogi labdarúgó csapat és szimpatizánsai. Az NB I küszöbéről  egyetlen évad leforgása alatt kiesett az NB II-ből, majd tovább zuhanva, kishíján a harmadosztályból is búcsúzott. Ezt követően viszont máris bajnokesélyesként az élbolyba visszatornázva magát, s újabb egy évet követően bajnokságot nyert és sikeresen vette az osztályozót is a csapat. A bajnoki rendszer átszervezésével ezzel pedig két osztályt lépett előre a Dorog.

Érthetően hatalmas csalódással élte meg minden érintett, hogy a dorogiak egymást követően kétszer is elszalasztották a feljutást az NB I-be. Arra viszont kevesen gondoltak, hogy a rákövetkező évben kiesik a csapat az NB II-ből, majd az NB III-ban is igen rezgett a léc, ahol az utolsó fordulóig izgulni kellett a bentmaradásért. A mélyrepülés legfőbb oka az ellehetetlenült anyagi helyzet volt, miután a korábbi legfőbb támogatóját, a Dorogi Szénbányákat elvesztette az egyesület. Még a klub életben tartása is kétségessé vált, végül a helyi Önkormányzat adott rendkívüli és soronkívüli gyorssegélyt 1995 tavaszán, hogy egyáltalán be tudják fejezni az évadot. Éppen a kilátástalan anyagi alapnak köszönhetően sok jóra nem számíthattak a jövő terén Dorogon. Ennek ellenére az újabb évadban egycsapásra a piros-feketék remek szezont produkáltak és volt kiesőjelöltből bajnok-esélyessé léptek előre. Végül a 4. helyen zártak, 9 helyet javítva az előző évhez képest.

A dorogi csapat 1996-ban

Pedig az anyagiak terén továbbra sem volt fényes a helyzet. Néhány kisebb helyi vállakozó mellett az Önkormányzat állt a klub mellett, amely csak a nyugodt alapokat tudta biztosítani. Ennek tükrében még nagyobb sikernek bizonyult a 4. hely. 1996 nyarán a csapat szinte azonos összetételű kerettel készült, mint az előző évadban. A játékosok zöme helyi labdarúgó volt, köztük többen is saját nevelésű játékosként, illetve Dorog vonzáskörzetéből. 1995-ben visszatért az NB I-et is megjárt Simon László és Szedlacsek István, valamint az egykori ferencvárosi labdarúgó, Vanicsek Zoltán is Dorogra igazolt. A néhány évvel korábbi bortányos kimenetelű kupadöntőt követően kapott eltiltást, majd büntetése lejártával az FTC szabadlistájára került. A csapat irányítását a klubhoz ugyancsak visszatérő Honti József vette át, aki máris egy nagyszerűen összegyúrt gárdát épített, amely támadószellemben és gólratörően lépett pályára minden mérkőzésén.

Esélylatolgató cikk mind a kupa-, mind a bajnoki terén

A bajnoki nyitányra nagyszerű kupa-sorozattal hangolt a csapat, amely előbb megnyerte a Magyar Kupa megyei döntőjét és a megyéből egyedüliként jutott az országos főtáblára, ahol többek között a Vasas és a Paksi Atom elleni csoportmeccseket követően a legjobb 32-közé is bejutott. A bajnoki szezon 1996. augusztus 11-én rajtolt, amely során a szomszédvár Viscosa vendégeként léptek pályára. Sajnálatos tragédia előzte meg a kezdőrúgást, ugyanis a tikkasztó nyári melegben az egyik dorogi törzsszurkoló, Keller József bő egy órával a mérkőzés előtt, ittas állapotban a nyergesi pálya szomszédságában lévő horgásztóba fulladt.

A mérkőzést biztosan és megérdemelten nyerte a Dorog, de hogy nem lett gólzáporos siker, arról éppen a volt dorogi, Bohner Zoltán a hazaiak kapusa gondoskodott, aki bravúrt bravúrra halmozott. Éppen a nyergesiek egykori játékosa, Marczinkó Zoltán – aki már 3. éve játszott Dorogon – gólja döntötte el a tálálkozót. A dorogiak villámrajtot vettek és az első hat fordulót követően hibátlan teljesítménnyel, pontveszteség nélkül, 14 : 1-es gólaránnyal álltak a tabella élén. Pedig néhány gátló tényezőn is túl kellett lépniük. Többek között az egyik leggólerősebb, ráadásul rutinosnak számító csatár, Szedlacsek István fegyelmi okok miatt kizárásra került, így a harmadik fordulótól már nélküle folytatták a bajnokságot. A játékvezetők sem fogadták kegyeikbe a piros-feketéket. Sorra állítottak ki dorogi játékost, ezért nem egy találkozón emberhátrányban küzdöttek.

Ezen időszak egyik legemlékezetesebb kiegészítő eseményként, egy hibás adatból fakadva, országos visszhangot kaptak. Az egyik vezető napilapban jelent meg vaskos főcímmel egy cikk, amely szerint milyen teljesítmény kell Dorogon ahhoz, hogy valaki a kezdőcsapatban kapjon helyet? Az újságíró ugyanis azon akadt fent, hogy a dorogiak aktuális mérkőzésén, Adonyban aratott nagyszerű győzelem során Bodó László mesterhármast ért el, mégsem szerepelt a kezdőben a következő bajnokin. Honti mester frappáns választ adott a cikkre. Mint említette, nála természetesen kezdő ember, aki az előző meccsen mesterhármast vág és ennek megfelelően ott is volt Bajor Tibor, az adonyi mérkőzés hőse és a mezőny legjobbja. Az újságíró hírforrása nem volt kifogástalan, hiszen abban a tévhitbe ringatta magát és olvasóit, hogy Bodó volt mindhárom gólszerző, pedig valójában Bajor.

Egy másik történet, a MALÉV SC vezetőedzője, a Dorog egykori kiválóságához, Pálinkás Andráshoz kapcsolódott. A fővárosiak elleni idegenben játszott mérkőzés során Pálinkás kisétált a dorogi szurkolók elé és meghajolt. Ezzel a gesztussal igen nagy ovációt váltott ki a lelátón tomboló drukkerek soraiban, akik ütemes vastapssal  Bandi, Bandi! felkiáltást skandálva viszonozták. A legkimagaslóbb esemény Monostori Tivadar kerek évfordulójának ünneplése volt, amelyre Bányásznapon került sor. A legenda 60. születésnapja alkalmából a Országház tagjai is eljöttek Dorogra, valamint Szűcs Lajos, ahol a bajnoki meccset megelőzően került sor a Dorog öregfiúk – Parlament-válogatott mérkőzésre. Több, mint 2 ezer néző jött ki a találkozóra, amelyet a dorogi öregfiúk biztosan nyertek 7–2-re, majd közvetlenül utána Honti József fiai is győzedelmeskedtek. A 6. forduló az addig pontveszteség nélkül álló két élcsapat, a Dorog és a Pénzügyőr rangadóját hozta. A Honti-legénység lemosta vetélytársát és biztosan nyert 3–0-ra.

A Komárom elleni mérkőzés egyik jelenete

A 7. fordulóban Szigetszentmiklóson ezúttal csak döntetlent játszott a csapat, pedig ebben a mérkőzésben is benne volt a győzelem, de a játékvezető a pártatlanság legcsekélyebb igyekezetét sem mutatta ténykedésével. A 8. forduló pedig meghozta az első verséget, ráadásul megyei rangadón a Komárom ellen, hazai pályán. A jéték képe alapján fordított eredmény is születhetett volna, de a hazaiak ezúttal tompák voltak a vendég kapu előtt. Azonban csak múló kisiklás volt, ugyanis a 13. fordulóig továbbra is menetelt a csapat, akkor viszont újfent otthon maradt alul ugyancsak egy góllal az Elektromos ellen, majd rangadót nyert Csákváron és otthon 4–0-ás győzelemmel fejezte be a szezont a Tihany ellen és lett őszi bajnok. A szurkolók Takács Gábort válaszották a szezon legjobb játékosának.

Jellemző kép az egész évadra: Dorogi fölény és gólhelyzet hegyek (a képen a két sötét mezes, Toronyi és Bodó)

Az ősz folyamán a dorogiak a legjobb 16-közé kerülésért játszottak az Újpest ellen oda-visszavágó alapon fordulót a Magyar Kupában. A Megyeri úton biztosan nyert az NB I-es gárda, viszont a dorogi visszavágón többezres nézősereg előtt parádés játékkal legyőzték a lila-fehéreket. A vb-selejtezőre készülő magyar válogatott ellen a tatai edzőtáborban minimális egy góllal maradt alul a dorogi legénység. Nemzeti tizenegyünk csak nagy nehezen és szerencsés cserével csikarta ki a győzelmet. A téli felkészülés során néhány játékos távozott a keretből, helyettük hárman érkeztek a Fradi tartalékcsapatából, köztük az egykori dorogi kiválóság, Mucha József fia, Bálint is. Az edzőmeccsek során a Dorog vendége volt az ukrán első osztály egyik legjobb csapata, a Karpati Lvov, amely ellen vezettek is a piros-feketék és kihagytak egy 11-est, végül a profi csapat rutinja érvényesült és nyert 4–1-re.

A tavaszi szezon legelső dorogi gólja. Szerzője Takács Gábor

Hazai győzelemmel indult a szezon, azonban ezúttal is Bohner kapus villogása miatt nem lett vaskosabb az eredmény. Az első idegenbeli forduló hidegzuhanyként hatott. A csapat Taksonyban kapott ki 1–0-ra. Noha a játékvezetés ezúttal is alaposan belenyúlt a találkozóba – többek között a döntő gól szabadrúgásból esett, amelyet dorogi részről nem előzött meg szabálytalanság, Marczinkó szabályos gólját viszont nem adták meg -, de ezzel együtt is teljesen váratlan volt a fiaskó. Az ezt követő két fordulóban helyrebillent minden, azonban az 5. fordulótól bőszen szórni kezdték a pontokat a dorogiak. Otthon csak egy döntetlen a MALÉV és a Szigetszentmiklós ellen, közte pedig vereség a Pénzügyőr otthonában, amelynek köszönhetően a Komárom ugrott az élre.

A szurkolók egész évben kitettek magukért otthon és idegenben egyaránt. A csúcsot az osztályozó visszavágója jelentette minden szempontból

Ekkor jött el a sorsdöntő összecsapás, amely nagyban meghatározhatta a bajnokság végkimenetelét. A dorogiak az előző napot is együtt töltötték a még jobb ráhangolódás miatt, de ez igen balul ütött ki. A csapat három kulcsjátékosa, Simon, Harmat és Vanicsek nem tartotta be a szigorú esti 10 órára elrendelt takarodót, amiért Honti edző mindhármukat azonnali hatállyal felfüggsztett és a későbbi fegyelmi eljárás során született határozat értelmében, egyik labdarúgó sem kapott további játéklehetőséget. Simon kapus kiesésével a dorogiak villámigazolással szerződtették korábbi kiválóságukat, Bohner Zoltánt az első számú kapussá előlépett Belányi mellé. Következetes, egyben merész döntés volt a három labdarúgó mellőzése, de végül az eredmények a vezetőedzőt igazolták. A csapat a hátralévő 8 meccsén sziporkázott és csak két döntetlen játszott, két kapott góllal. Két fordulóval a befejezés előtt, az utolsó otthoni mérkőzésen már a bajnoki címért léphettek pályára az egyik legnagyobb rivális, a Csákvár ellen. Amennyiben nyer a Dorog, az utolsó forduló eredményétől függetlenül már bajnok. 3 ezer néző buzdítása mellett mindvégig fölényben játszottak, különösen a II. félidőben teljesen felbillent a pálya. A temérdek helyzet ellenére sem született gól, az utolsó percben pedig még a 11-est is elhibázta Bajor.

90 percnyire a bajnoki címtől Tihanyban

Így a zárófordulóra maradt a végső döntés, amelyre a Balaton-partján, Tihanyban került sor. Több, mint ezer dorogi szurkoló kísérte el a csapatot a bajnokavatás reményében. A hazaiak hihetetlenül felszívták magukat és hatalmas elánnal vetették magukat a küzdelembe. Egyesek tudni vélték, hogy a két rivális igyekezett érdekeltté tenni a tihanyiakat, hogy lehetőleg nem kapjanak ki a Dorogtól. Mindezt bizonyítani nem lehet, azonban tény, hogy jót tett a meccsnek, hiszen midvégig igazán élvezetes és izgalmas játékot láthatott a nagyérdemű.

Az első percekben a hazaiak egy szögletet követő fejessel előnybe kerültek, amelyet Brandhuber gólja egalizált, majd a fordulást követően Bodó vezetést szerzett, Sabján pedig bebiztostotta a győzelmet és vele együtt a bajnoki címet. A hazaiak még szépítettek, így az utolsó percek is tartogattak izgalmakat, de az elsőséget nem lehetett elvenni a dorogiaktól, akik 19 győzelemmel, 8 döntetlennel, 4 vereséggel, 50 : 16-os gólaránnyal végeztek az élen. Ami azon a június 22-i napon aztán a balatoni kisvárosban történt, az nehezen elképzelhető azoknak, akik nem élték át személyesen. Hihetetlen fieszta volt, ami az egész hazafelé vezető úton át tartott.

A Nemzeti Sport összefoglalója az osztályozóról

Azonban további ünneplésre nem maradt sem idő, sem lehetőség, hiszen három nappal később már az osztályozó első felvonására kellett összpontosítani. A másik csoport bajnoka, a volt NB I-es játékosokkal telitüzdelt Dunakeszi otthonában ütköztek meg elsőként. A hazaiak mestere szintén nagy név, az egykori ferencvárosi válogatott labdarúgó, Dzurják József volt. Akár az első meccsen is eldölhetett volna minden, azonban az utolsó percben Bohner kapus hátáról a gólvonal mögé pattanó labdával egyenlített a vendéglátó.

Belányi kapus és a zsúfolt nézőtér az osztályozó visszavágóján Dorogon

A június 29-én lejátszott dorogi visszavágó elképesztő hangulatot varázsolt. 10 ezren töltötték meg a stadiont, ahol tiszteletét tette a válogatott akkori szövtségi kapitánya, Csank János is, valamint a Telesport stábja és kamerái rögzítették a találkozót, amelyről a televízió összefoglalót sugárzott az esti műsorában. A dorogiak szimpatizánsai között többen jöttek az ország más helyeiről is, mint Dunavarsányból és Nyíregyházáról is ultrák a Dorogot buzdítani. Ekkora tömeg utoljára a húsz évvel korábban játszott utolsó NB I-es hazai meccsén az Újpest ellen volt kint a stadionban. Ugyan gól nélküli döntetlennel zárult a visszavágó, azonban nem volt kérdés, melyik a jobb csapat. A dorogiak fölényben játszottak és az utolsó 20 percben egykapuztak. A lehető legnagyobb helyzetek is kimaradtak, ami a nagy tét és az irgalmatlan hőség számlájára is írható. Mindez nem vont le a siker értékéből és a lefújás pillanatában a pályára özönlő tömeggel együtt ünnepeltek a dorogi játékosok, akik az átszervezésnek köszönhetően, gyakorlatilag két osztályt ugrottak felfelé.

A Dorog bajnokcsapata, egyben az NB I/B-be jutott kerete:

Altrichter Tamás, Bajor Tibor, Belányi István, Bodó László, Bohner Zoltán, Borsos Zsolt, Brandhuber Barna, Czifferi Tamás, Faragó Szabolcs, Haselbach Zsolt, Horváth Gellért, Kneiszel Krisztián, Marczinkó Zoltán, Mezei János, Mucha Bálint, Sabján István, Szépvölgyi Zoltán, Takács Gábor, Toronyi Imre. Vezetőedző: Honti József. Pályaedző: Varga János.

Továbbá az évad során a keret tagja volt, valamint az őszi szezon során bajnokin is pályára lépett Binder Vendel, Merényi Tamás, Romfa Norbert, Szedlacsek István és Tóth László, míg Harmat József, Simon László és Vanicsek Zoltán a 22. fordulóig szerepeltek a csapatban.

A Dorog 26 év után nyert újra bajnoki címet, amely történetének 11. bajnoki címe lett. A nagyszerű bajnoki szereplést és feljutást megfejelték még a kupában való helytállással is. Előbb a megyei selejtező elődöntőjében a Komáromon 3–1-es győzelemmel léptek túl, a döntőben pedig 6 : 0 arányban kiütötték az egy osztállyal feljebb szereplő Tatabányát. Röpke 3 év után ismét visszakerült a Dorog a magyar labdarúgás térképére és a sikereitől volt hangos az akkori sajtó. Bebizonyosodott, hogy Dorogon még mindig nagy varázsa van a futballnak és komoly tömegeket mozgat meg, ha ilyen jól szerepel a csapat. A magas nézőszámok mellett igen illusztris személyek is rendszeresen helyet foglaltak a lelátón. Nemigen kezdődött hazai meccs Buzánszky Jenő, Monostori Tivadar, Ilku István és Ilku Péter jelenléte nélkül, de igen gyakran jött örömmel vendégsébe Czibor Zoltán is, aki valahányszor nagy tisztelettel beszélt a dorogi klubról.  A siker értékét emelte, hogy igen szerény és szoros költségvetésből gazdálkodott a klub, ám ennek ellenére is sikerült egy olyan gárdát építeni,  amelyre lehetett a továbbiakban is alapozni. A győztes dorogiakat a városházán rendezett fogadásban részesítették és régen látott ünnepi mámorban fürödhtettek a csapat tagjai és a szurkolók.

Borítókép: Az 1997-ben készült bajnoki tabló

Szabó Gyula