40 éve történt – A Dorog bajnoki bronzéremmel tette teljessé a sikeres NB II-es kvalifikációt

Az 1981–82-es bajnoki évadban az MLSZ szigorú létszámcsökkentése miatt csak az első öt helyezett csapat harcolhatta ki a másodosztályú tagságát a következő idényre. A dorogi csapat magabiztosan teljesítette a nehéz feltételeket, amelyet megfejelt a dobogó harmadik fokának megszerzésével úgy, hogy sokáig az MTK legnagyobb vetélytársa tudott lenni a bajnoki címért való küzdelemben.

A Magyar Labdarúgó Szövetség 1980-ban drasztikus mértékű létszámcsökkentést irányzott elő a másod– és harmadosztályban, amelyet két lépcsőben kívánt megvalósítani. Első körben a három csoportos, csoportonként 20 csapatból álló NB II-es mezőnyt 16-osra szűkítette az 1981–82-es évadra. Ez azt jelentette, hogy az 1980–81-es évadot követően minden csoportból a 17–20. helyezett négy csapat automatikusan kiesett. Ezt követően, a második kör még keményebb rostája következett, ugyanis minden csoportból csak az első öt csapat őrizhette meg másodosztályú tagságát, míg az NB III hat csoportjában, a csoportonkénti 16 csapat közül az első 10-ben végzettek maradhattak a harmadosztályban, a többiek kiestek a megyei szintű bajnokságba.

Érthetően minden klub erősen érdekelve volt, hogy a szűrőn sikeresen jusson át. Ami a dorogiakat illeti, nem is volt kérdés, hogy egyértelmű elvárás a csapattal szemben, hogy a legjobb öt között végezzen, azonban a Dorogi AC az előző négy NB II-es évada során meglehetősen hullámzó teljesítményt nyújtott, ráadásul egyszer sem tudta a tabellán mégcsak megközelíteni sem az 5. helyet. Ennek ellenére bizakodó és elszánt hangulat uralkodott az egyesület háza táján. A dorogi csapat az elmúlt évad tavaszi szezonában egyre kezdett erősödni és nem egy bravúrra is képes volt. Többek között legyőzte a bajnok Szegedi EOL gárdáját és elütötte a bajnoki bronztól a Balassagyarmatot. A keret gyakorlatilag együttmaradt az új évadra is, ezáltal még összeszokottabb és ütőképesebb alakulattá formálódott.

A feladat a mezőny valamennyi tagjának hasonlóan nehéznek ígérkezett, ahol a csapatok zöme igen erőteljes és jól képzett volt. Ehhez jött még az NB I-ből kiesett MTK, amelyet érthetően a legnagyobb favoritnak kiáltottak ki. Egyébként óriási meglepetést keltett annak idején a kék-fehérek kiesése az élvonalból, hiszen gyakorlatilag az 1903-ban történt legelső NB I-es évaduk óta mondhatni folyamatosan az első osztály tagjai voltak, nem beszélve arról, hogy a Fradi mellett sokáig az ország legeredményesebb csapatának számított.

Az őszi szezon legnagyobb hazai pályán rendezett rangadóján készült felvétel a Kecskemét ellen (forrás: Labdarúgás magazin, 1981)

A sorsolás elsőre igen mostohának tetszett, mivel az első négy fordulóban a mezőny krémje ellen kellett megküzdeni. Az óvatosabb vélemények szerint akár pont nélkül is maradhat a dorogi csapat. A piros-feketék azonban alaposan bekezdtek és az 1981 augusztus közepén történt bajnoki rajton a 22. számú Volán ellen idegenben magabiztosan nyertek, mégpedig 3 : 2 arányban. A folytatásaban a kitűnő Ganz Mávag ellen otthon is győztek, amellyel a tabella élére ugrottak, mégpedig egyedüli pontveszteség nélküli gárdaként. A harmadik forduló az MTK elleni rangadót hozta idegenben, ahol ugyan minimális 1 : 0 arányú vereséget szenvedtek, azonban mindvégig teljesen egyenragú ellenfelei voltak a nagynevű házigazdáknak. Arról nem is beszélve, hogy Csizmazia szabályos gólját nem adta meg a jétékvezető. Ezután következett a Kecskemét elleni megérdemelt hazai győzelem, így a roppant erős bajnoki rajt eredményessége messze túlszárnyalta a legszebb várakozásokat is.

Andrusch merész előrevetődéssel tisztáz a BVSC elleni idegenbeli meccsen. Mellette a fehér felső mezben lévő Goldschmidt biztosít,  a háttérben pedig Arany látszik. (forrás: valogatott.blog.hu – Időkapszula)

A teljes őszi szezon kiegyensúlyozott jó szereplést hozott és senkiben sem merült fel az, hogy a dorogiak ne legyenek benne az álom ötösben a végelszámolásnál. Mi több, menetközben a dorogiak bajnokesélyessé is előléptek, s bizony öt év elteltével megcsillant az NB I-be kerülés lehetősége is. A csapat az MTK nyomában szorosan a 2. helyen zárta a szezont és a tavaszi folytatásban már a csoport egyik fő favoritjaként számoltak a Doroggal. A gárda védelme és támadó alakzata tovább erősödött az elmúlt évihez képest. Több mérkőzést is kapott gól nélkül hoztak le, de a nyitófordulót leszámítva, egyszer sem kaptak egy meccsen egynél több gólt. De nem csak a mutatók alapján remekletek a dorogiak, hanem a mutatott játékuk is kifejezetten élvezetes és szórakoztató volt. Támadó felfogásban játszották valamennyi meccsüket úgy, hogy a hátsó alakzatuk megelehetősen masszívan zárt.

A Népsport kiemelt cikke az évad rangadójáról

A tavaszi idény is hasonlóképpen alakult, azonban az MTK ellen nagy csatában 2–1-re elvesztett meccs után már kevesen gondolták komolyan, hogy a fővárosiaktól el lehet hódítani az elsőséget. A listavezetőt leszámítva a legnagyobb vetélytársak közül egyik sem tudta a mieinket legyőzni. A 22. számú Volán ellen magabiztosan nyert a csapat a dorogi visszavágón is, a Ganz Mávag és Kecskemét vendégeiként is ponttal távoztak a piros-feketék. Egyetlen szerényebb teljesítményű időszakot a szezon közepe táján három olyan hazai meccs jelentette, amely közül mind döntetlent hozott – sorrendben a Székesfehérvári MÁV Előre, a BKV Előre és a Pénzügyőr -, majd a Vác elleni idegenben 3 : 1 arányban szerencsétlenül elvesztett találkozó. Ráadásul ez volt az egész évad egyetlen olyan meccse, ahol három gólt kapott a csapat. Ezen négy meccs során legalább három pont úszott el, amellyel joggal számolhattak volna. Mint kiderült, ennyi máris elég volt ahhoz, hogy végül a sokáig biztosan tartott 2. helyről le kellett mondaniuk.

Az évad egyik legszebb emlékű mérkőzésének főcíme a megyei újság oldalán (forrás: Dolgozók Lapja)

A Vác elleni fordulót követően viszont a szezon legjobb játékával előrukkolva 5–0-ra verték a Kossuth KFSE együttesét, amellyel három fordulóval a befejezés előtt már biztosították helyüket az első öt között. A hátralévő meccsek tétje márcsak arról szólt, hogy sikerül-e dobogón végezniük? Előbb Balassagyarmaton nyertek, majd otthon a Szegedi Dózsa ellen, amellyel a bajnoki bronz is meg lett. Viszont a zárófordulóban még tovább is léphettek volna, amennyiben Budafokon legalább döntetlent játszanak. Nagy küzdelemben végül 2 : 1 arányban alulmaradtak, míg az ellenlábas 22. számú Volán a csoport rangadóján 5–4-re verte a Kecskemétet, amellyel egy ponttal beelőzve a dorogiakat, végül az ezüstérmet is megszerezték. A bajnok MTK pedig 6 ponttal megelőzve a mieinket végzett az élen, majd a három NB II-es bajnok közül egyedüliként vette sikeresen az osztályozót és jutott fel az NB I-be.

Összességében az időszak legjobb eredményét érte el a csapat, amely valóban játszotta a focit. A sikerek mellett éppen a közönségszórakoztató játékának is köszönhetően a hazai nézőszám a legkevesebb 2 ezret mindig elérte. Ezen kívül pedig kiugró látogatottság is történt Dorogon, mégpedig a Kecskemét ellen 6 ezren, míg az MTK ellen 7 ezren foglaltak helyet a lelátókon. Az MTK elleni rangadót a világhírű FIFA játékvezető, Palotai Károly vezette.

Az 1981–82-es évad dorogi csapata:

Andrusch József, Arany Mihály, Borsos Zsolt, Csizmazia István, Engelbrecht Zoltán, Goldschmidt Gyula, Haraszti János, Kollár László, Knapik István, Laczkó István, Lukács II. László, Marosvölgyi József, Merényi Lipót, Mészáros Tibor, Péntek Béla,  Schalk Károly, Török László, Varga János, Varga Sándor. Vezetőedző: dr. Magyar György.

A keret tagjai voltak, de nem léptek pályára az év során: Szabó István kapus, Sikesdi Gábor és Guzsik György (katonai szolgálatot teljesített), valamint Michna István.

A sikeres évadhoz kapcsolódik, hogy ekkor mutatkozott be először a felnőttek között Borsos Zsolt, aki ezt követően 20 éven át meghatározó játékos volt Dorogon. Első bajnoki mérkőzése 1982 április első vasárnapján történt, a Bp. Építők elleni 2–0-ra megnyert összecsapáson.

A nyolcvanas évtized egyik legkiválóbb kapusává vált Andrusch József (forrás:playmarkerstats.com)

Érdemes kiemelni az évad kapcsán Andrusch Józsefet, aki az összes bajnokin és kupamérkőzésen az egész évben védte a dorogi kaput. 1982 Húsvétján jelentették be hivatalosan is, hogy a kiváló hálóőrt a Bp. Honvéd kívánja leigazolni a következő évadtól. Andrusch két évvel később, 1984-ben már a válogatott első számú kapusa is volt és nagy érdemeket szerzett az 1984–85-ben zajló sikeres vb-selejtezőkön, majd részt vett az 1986-os Mexikói világbajnokságon. Egy évvel később, 1983-ban pedig Sikesdi Gábort is elvitte a Honvéd Dorogról és Andrsusch kapussal éveken át csapattársak voltak a fővárosi gárda egyik legsikeresebb időszakában. Mindketten meghatározó játékosai lettek a kispesti gárdának és idővel Sikesdi is válogatott-keret tag lett, majd szerepelt a magyar olimpiai válogatottban. Andrusch aktív pályafutását követően a válogott kapusedzője lett.

A kiváló irányító, Arany Mihály a legtöbb fejpárbajból is győztesen jött ki. A háttérben Laczkó látható. (forrás: Labdarúgás magazin, 1981)

Az MLSZ általi nagy válogatásnak és tisztogatásnak számos nagymúltú csapat esett áldozatul. A dorogiak csoportjából kiesett a Vác, a Székesfehérvári MÁV Előre, a Balassagyarmat, a BVSC és a Budafok, továbbá több, sokáig masszív másodosztályú jó nevű egyesület, mint a BKV Előre, a Bp. Építők SC és a Pénzügyőr. A másik két csoportban is hullottak a nagy skalpok, kiemelten a Kaposvári Rákóczi, amely éppen egy évvel korábban még NB I-es volt, továbbá a Sabaria, a Veszprém, a MÁV DAC, a Komló, a Pécsi VSK, a Várpalota, a Mohács, az Ajka, a Dunaújváros, a Szolnoki MÁV, vagy a Cegléd.

Kétségtelen, hogy a következő évadra az egy csoportra olvasztott húsz csapatos NB II bivaly erőssé vált.

Idén januárban hunyt el Arany Mihály, az 1981-82 évad csapat oszlopos tagja, továbbá a korábban az égi futballpályára távozó Haraszti János születési évfordulója a mai napra esik. Rajtuk kívül sajnos ugyancsak nem lehett már közöttünk Csizmazia István, Goldschmidt Gyula és Varga Sándor sem. Ezt az évfordulós cikket egyben Mindannyiuk emlékének is ajánlom.

Borítókép: A dorogi csapat 1981-ben egy hazai mérkőzést követően.

Szabó Gyula