Kerek hat évtizeddel ezelőtt, 1962 húsvétján a Dorog labdarúgó csapata egy Belgiumban rendezett nemzetközi tornán, klasszis nyugat-európai klubokat legyőzve hódította el a kupát. A nívós esemény egy további vonzata miatt külön sporttörténelmi nevezetességűvé is vált.
Kontinens-szerte mintegy fél évszázodon át a Húsvéti tornák jelentették az egyik legnagyszerűbb fórumot a nemzetközi megmérettetésekhez, ahol jeles európai klubok küzdöttek meg egymással. Ez a tradíció egyfajta előde volt a későbbi különböző kontinens-viadaloknak, kupasorozatoknak, amely igen nagy népszerűségnek örvendett és jellegéből fakadóan komoly rangot is kapott.
A dorogi csapat korábban is szerepelt több nemzetközi tornán, így Húsvéti kupán is, amely közül az 1957-ben, északi szomszédaink által rendezett kiírást érdemes megemlíteni. Kissé formabontó módon bonyolították le a rendezvényt, ahol az RH Brno és a Baník Ostrava gárdái képviselték országukat házigazdaként, a két külföldi meghívott pedig a belga White Star Bruxelles volt a dorogiak mellett. A sorsolást úgy alakították, hogy a két csehszlovák csapat ne egymással kerüljön össze, így az első körben a Brno a Dorogot, az Ostrava pedig a White Start kapta ellenfélként. Mindkét cseh csapat saját pályáján fogadta ellenfeleit és az eredményektől függetlenül, a második körben egyszerűen megcserélték a párosításokat.
A dorogi csapat 1962-ben, nem sokkal a Húsvéti kupagyőzelmét követően, de itt már kiegészülve a két nagyon tehetséges új igazolással, Karába Jánossal és Szuromi Antallal, akik a belgiumi túrát követően kerültek Dorogra.
A Brno a nagyszerű napot kifogó válogatott játékosának, Vlastimil Bubník mesterhármasának köszönhetően győzte le az egyébként nagy közönsikert arató mieinket, a 4–1-es hazai győzelemmel zárult találkozón. A korabeli csehszlovák újságcikk kiemelte, hogy egyébként a Dorog is jól játszott, s igen veszélyesek voltak a támadásaik, s ennek megfelelően a bravúrral védő Rufus kapus ugyancsak a meccs hősének bizonyult. A másik találkozón a Baník 5–3-ra nyert a White Star ellen. Másnap mindkét vendég csapat helyszínt cserélt, azonban az utazás ellenére a második játéknapjuk sokkal eredményesebbre sikeredett. A belgák 1–1-re mérkőztek a Brno otthonában, míg a dorogiak 2–2-re Ostravában, így végül minimális eggyel jobb gólarányával a Brno vehette át a trófeát. Egyébként ez az esemény is évfordulós, tekintve 65 éve történt, s még a naptár szerint is szinte teljesen fedésben állt, hiszen 1957 húsvétja az 1962-essel hasonlóan, ugyancsak bőven április második felére, egészen pontosan április 21–22-re esett.
Az első állomás a belga főváros, Brüsszel volt
Az öt évvel későbbi viadal viszont keményebb kihívásnak ígérkezett, s nem csak a mezőnyt alkotó csapatok hírneve miatt. Ugyanis akkoriban a vasfüggöny mögül nem volt egyszerű a túloldalra jutni. Azonban a sportdiplomácia ereje számos nehézséget tudott legyűrni, így végül a dorogiak megkapták a Nyugat-Európába való utazáshoz szükséges engedélyt. Amint biztossá vált a mienk részvétele, máris több nyugati klub kereste meg a dorogi egyesületet meghívó ajánlattal. Közülük a legélelmesebb a L.O.S.C. Lille volt, amely kapva az alkalmon, egy barátságos találkozót kötött le a csapatunkkal. Szerencsére a hatóságok is kötélnek álltak, s magadták a franciaországi beutazási engedélyt is a belga mellé. Bár komoly megtiszteltetés volt mindkét említett meghívás, azonban annak idején a dorogi klub nemzetközi szinten is meglehetősen ismert és elismert egyesületnek számított, amelyet tovább erősített több válogatott játékosának szereplése és számos európa-, sőt világklasszis csapatokban megfordult dorogiak hírneve. Már a két világháború közötti időszakból is akadt jópár példa, mint mondjuk Frayt Miklós esete, aki Párizsban kapott profi szerződést, vagy Czéh Miklós a Rapid Bukarestben, továbbá Mészáros Ferenc, aki számos jeles külföldi klubnál is szerepelt, mint éppen a portugál Braga. Egykori labdarúgóink közül Dacsev Miklós történetesen éppen 1962-ben a belga Anderlecht csapatában rúgta a labdát, míg Ilku Péter a spanyol Espanyolban, de említhetnénk neves edzőnket, Szabó Pétert, aki játékosként, később pedig edzőként is megfordult német élcsapatoknál Frankfurktban, Kölnben és Münchenben.
A Hősök tere Lille belvárosában
A Bányász versenynaptára igen zsúfolttá vált 1962 április közepére. Közvetlenül a nagy utazás előtt került sor az NB I legnagyobb vidéki párosítására, egyben a legkiemelkedőbb megyei rangadóra Komárom megye székhelyén 12 ezer néző előtt, ahol az első igazi virágkorát élő Tatabánya látta vendégül a Dorogot. A házigazda az előtte való években kétszer hódította el a Vidék legjobbja címet és ekkor készültek harmadik címükre, az addig négyszeres címvédő dorogiak ellen. A találkozó 2–2-es döntetlent hozott, s a Tatabánya a Dorogtól 3 ponttal többet szerezve, bebiztosította 4. helyét. A mieink a 6. helyen végeztek, megelőzve a klasszis fővárosi gárdák közül a Honvédot és a Csepelt is. Az 5. helyezett MTK beékelődött a két bányászcsapat közé. Amennyiben a dorogiak nyerni tudtak volna Tatabányán, akkor az MTK-t pontban beérték volna.
A Henri-Jooris stadionban fogadta a LOSC Lille a Dorogot
A csapat éppen csak hazaesett a tatabányai vendégjátékát követően Dorogra, majd Virágvasárnap máris készen álltak az indulásra. Elsőként a belga fővárosba érkeztek mégpedig Nagyhétfőn, s szinte meg sem melegedve, máris folytatták útjukat Franciaországba, amelyre Nagykedden került sor. A híres francia nagyvárosban, Lille-ben Nagyszerdán került sor a nagy sikerei köszöbén álló helyi LOSC Lille elleni mérkőzésre.
A nagy várakozással kísért találkozón a játékvezető meglehetősen részrehajló módon tevékenykedett. Öt perccel a befejezés előtt, 1–1-es állásnál egy 11-essel ajándékozta meg a hazai felet. Ilku István kivédte a büntetőt, ám a sípmester megismételtette. Buzánszky Jenő epésen jegyezte meg később, hogy „addig rugatta a spori, míg végre gól nem lett”. Végül ezzel a cseppet sem sportszerű játékvezetői tevékenységgel a francia gárda nyerte a mérkőzést 2 : 1 arányban. Talán éppen a meccs hajrájában történt bonyodalom miatt, de nem maradt fenn a dorogi gól szerzőjének kiléte.
A csapat tagjai városnézésen Brüsszelben. A felvételen – balról jobbra – Marosvölgyi András, Monostori Tivadar, Surányi József és Lakat Jenő a Royal Casino épülete előtt látható (forrás: A Monostori család albumából)
A bányászvárosiak Nagycsütörtökön tértek vissza Belgiumba, ahol maradt néhány napjuk a hétvégi kupamérkőzésre történő ráhangolódásra és némi kikapcsolódásra. A sorsolás alapján a dorogiak a legrégebbi alapítású, sokszoros bajnok és kupagyőztes osztrák csapattal mérkőztek meg Brüsszelben, míg a rendező házigazda Royal Antwerpen pedig a Bayern Münchent fogadta otthonában. A fővárosban lejátszott elődöntőt a legendás, majd hírhedté vált Heysel stadionban rendezték. Mint ismeretes, 23 évvel később, 1985. május 29-én szurkolói rendbontás miatt világraszóló tragédia történt a Liverpool–Juventus BEK-döntőn, amely 39 halálos áldozatot követelt és többszáz ember sérülését okozta.
Az elődöntőben itt játszottak a dorogiak. Bő két évtizeddel később a szemben elhelyezkedő kanyar Z-szektorában, a tribün felőli oldalon történt a tömeges katasztrófa.
Az 1962. április 22-én, Húsvétvasárnap megtartott kupamérkőzés szerencsére sokkal vidámabb és felemelőbb emlékekkel zárult. Igen sokan, túlnyomó többségében helybeliek látogattak ki a számukra semleges csapatok összecsapására. A dorogiak remekül játszottak és ha csak egy góllal, de nem csak megérdemelt, hanem biztos győzelmet is arattak. Viszont a jétékvezetővel ezúttal sem voltak maradéktalanul szerencsések, ugyanis ezen a találkozón is ítéltek ellenük 11-est, de Ilku ezt is kivédte. A gólunk egy mintaszerű támadást követően született, amikor nagyszerű összjáték során Csóri László nyargalt el a szélen és remekbe szabott beadását Monostori Tivadar kapásból vágta a hálóba. Ezzel erről az ágról a Dorog jutott a másnapi döntőbe.
A másik találkozón nem bírtak egymás ellen a felek, akik 1–1-es döntetlenre végeztek. A korabeli bevett szokások alapján, ilyen esetekben újrajátszásra került sor, azonban a torna jellege miatt erre nem volt sem mód, sem idő, így aztán a rendezők salamoni döntést eszközöltek és a világon tétmérkőzésen először, 11-es párbaj döntött. Ebben a németek bizonyultak jobbnak, akik mind az öt büntetőt értékesítették, így a Dorog mellé ők kerültek a fináléba. Az itt elsőként alkalmazott 11-es párbaj néhány évvel később lett a FIFA által is elfogadott és napjainkban is ez az irányadó.
A torna házigazda csapatának városa
Húsvéthétfő már Antwerpenben találta a dorogiakat. A házigazdák a mieink ellen kissé kimerült osztrákok legyőzésével vigasztalódtak a bronzmeccsen, s alaposan kitömték a bécsiek kapuját az 5–1-es győzelmet hozó találkozón. Bizonyos fokig joggal szomorkodhattak a belgák, hiszen veretlenül lettek a harmadikok.
A döntő helyszíne, a Bosuilstadion Antwerpenben
A döntőt ugyan két vendég csapat játszotta, de belga drukkerek igen nagy számban látogattak ki a találkozóra, ahol a két csapat a következő összeállításban lépett pályára:
Dorog: Ilku – Fellegi, Lakat, Fodor, Fürtös, Prohászka, Oláh, Surányi, Monostori, Kertes, Csóri.
Bayern: Kosar – Tietz, Kupferschmidt, Ostner, Borutta, Glesemann, Rockenwagner, Ohlhauser, Thimm, Grosser, Olk.
A dorogiak bátran és támadóan vetették magukat a küzdelembe és az első 10 percet követően kezdtek igazán veszélyessé válni. Negyedórányi játékot követően Kertes László nagyszerű góljával előnybe kerültek a mieink, amelyet mindvégig sikerült megőrizni. A győzelemmel a Dorog hódította el a kupát, tovább emelve mind a városunk, mind a dorogi klub hírnevét.
A kupagyőztes dorogi csapat tagjai: Csóri László, Fellegi István, Fodor János, Fürtös Gábor, Hegedűs Endre, Ilku István, Ilku János, Kertes László, Kovács István, Lakat Jenő, Láng Károly, Marosvölgyi András, Monostori Tivadar, Oláh Sándor, Pálmai Sándor, Prohászka János, Surányi József, Varga János.
Vezetőedző: Buzánszky Jenő.
Az első hazai híradások egyike, amely beszámolt a szenzációs sikerről
Ezzel a dorogi csapat a februári NDK-beli tornáját követően folytatta a kitűnő szereplését a nemzetközi porondon, azonban az év további jeles eseményeket is tartogatott, amelyekről szintén igyekszem a megfelelő időben megemlékezni. A mieink által nyert belga kupa igazán méretes és díszes trófea volt, amelyet sokáig a klub székházának irodahelyiségeiben őriztek és ott is lehetett megcsodálni. Sajnálatos módon, idővel eltűnt és hollétét jótékony homály fedi. Mire a Dorogi Sportmúzeum megnyitásához történt előkészületek során az ereklyék összegyűjtésre kerültek volna, addigra már rég nem volt fellelhető. Kézzel fogható tárgyi emlék azonban így is fennmaradt, mégpedig az egyik neves belga újságban a tornáról megjelent tekintélyes terjedelmű cikk Buzánszky Jenő jóvoltából megőrződött, amelyet a dorogi múzeum tárlatának adományozott.
A nevezett belga újság címlapja a Dorogi Sportmúzeumban
Ezen cikk keretén belül szeretnék egy másik szorosan kapcsolódó jeles évfordulót is méltatni. Hiába, a szálak valahol mindig összeérnek. Nevezetesen, a napokban ünnepelte 80. születésnapját egykori kiválóságunk, a cikkben fentebb már megemlített Karába János. 1962 nyarán igazolt Dorogra, így nem sokkal később lépett a csapat soraiban, mint a szóbanforgó kupagyőzelem. Az egykori szélvészgyors támadó 1942. április 19-én született és éppen a 20. születésnapját töltötte, amikor leendő csapata a nyugat-európai túrájának sűrűjében volt. Buzánszky Jenő fedezte fel az ifjú tehetséget, aki hamar beilleszkedett a piros-feketék közé és rövid időn belül meghatározó játékossá vált.
Az ifjú Karába János dorogi éveiben (forrás: A Pfluger család albumából)
A Dorogból kapott meghívót az utánpótlás válogatotthoz és ugyancsak Dorogról lett B-válogatott is. Kerek három évadot játszott a bányászvárosiak alakulatában, amikor bejelentkezett érte a Fradi. Lakásán személyes kereste fel Őt az FTC akkori edzője, Mészáros József, valamint két ferencvárosi labdarúgó ikon, Albert Flórián és Rákosi Gyula, hogy hívják a fővárosi klubhoz szerződni. Pályafutása során bajnok és kupagyőztes is lett a zöld-fehérekkel, majd játszott a Vörös Meteor csapatában is. A dorogiakkal továbbra is ápolja a kapcsolatot és nem egyszer személyesen is vendégeskedett városunkban. Többek között a klub centenáriumi ünnepségén is tiszteletét tette. Ezúton köszöntjük, Isten éltesse és kívánunk sok boldogságot, jó egészséget!
A felvételen jobb szélen látható Karába János a dorogi stadionban néhány egykori helyi játékostársa és edzője, valamint a DFC jelenlegi elnökének társaságában 2014 nyarán (forrás: Mayer László a Dorogi FC elnöke)
Borítókép: A Népsport 1962. április 24-i számában megjelent beszámoló
Külön köszönet a megjelölt képekért és a megjelentetésükhöz való hozzájárulásukért: Monostori Tivadarné Margó, Tóthné Pfluger Zsuzsa és Mayer László részére. Továbbá ugyancsak köszönetemet szeretném kifejezni Goldschmidt Orsolyának, a Dorogi Sportmúzeumban lévő újságcikk kópiájáért.
Szabó Gyula
