Hétközi fordulóval folyatódik a labdarúgó NB II őszi szezonja, amely során a dorogi csapat a 14. helyen álló Szolnokot hazai pályán fogadja. A találkozóra november 24-én, szerdán 13 órai kezdettel, a Buzánszky Stadionban kerül sor.
A Szolnoki MÁV csapatában egy igazi, klasszikus ősi ellenfelünket köszönthetünk viszont. A szolnokiak elleni vetélkedésünk a régmúltig nyúlik vissza. Egykor Közép-Magyarország két fényes labdarúgó bástyájaként tartottak bennünket számon már a múlt század húszas éveitől kezdve. A 71 ezer lakosú város az Alföld közepén, a Tisza és a Zagyva találkozásánál elterülő jelentős gazdasági, kulturális és közlekedési központ, egyben csomópont, gazdag történelmi múlttal. Továbbá Jász-Nagykun-Szolnok megye székhelye, megyei jogú város.
A szolnoki egyesület korabeli pecsétcímere
A település egykor három fajsúlyosabb egyesületet is elbírt, közte kiemelten a Szolnoki MÁV együttesével, de ugyancsak kiváló erőt képviselt annak idején a Szolnoki MTE és a Szolnoki AK is. Noha mindhárom neves Zagyva-parti csapat ellen többször is játszottunk a múltban, akárcsak a szintén szolnoki illetékességű, de tiszavirág életű Légierő gárdájával, jelen összefoglalónkban természetesen kizárólag a MÁV elleni mérkőzéseinket idézzük meg.
Korábbi címerváltozat
A Szolnoki MÁV 1910-es alapításával 4 évvel idősebb egyesület a doroginál. 1911-ben rajtolt a bajnokságban és azóta folyamatosan tagja az MLSZ bajnoki rendszerének. 1938-ig töretlenül és stabilan a másodosztályban szerepelt, ahol az egyik legkiválóbb, legerősebb csapat volt. Ez a jól megalapozott előzmény később pedig az élvonalban történő előrelépésnek a záloga is lett. A második világháború utolsó évét leszámítva 1948-ig folyamatosan az első osztály tagja volt. A hosszú és stabil élvonalbeli tagságuk során fennállásuk csúcsa 1940–1941-ben érkezett el, amikor előbb az előkelő 4. helyen végeztek, a rá következő évben pedig bajnoki bronzérmesek lettek. Párhuzamosan egy fényes kupagyőzelmet is elkönyvelhettek ekkor, ugyanis megnyerték a Magyar Kupát és mindezt megfejelve ugyanekkor a Corinthian kupát is elhódították. Ebben az időszakban egyértelműen az ország legjobb vidéki csapatának számított. Kiesésüket követően hosszú évekig erős másodosztályú gárdaként küzdött, ám a hatvanas évek első felétől folyamatosan vesztett erejéből és a harmadik osztályig esett vissza. Akkora már a városi rivális, az MTE vette át helyüket és vált a legjobb szolnoki csapattá, bár a másodosztálynál feljebb nem tudott lépni. Változást a közös fúzió hozott 1979-ben, amikor Szolnoki MÁV MTE néven az összevont két egyesület a másodosztályban vitézkedett, a későbbiekben viszont nem ritkán újra a harmadosztályba kényszerült. Az ezredfordulóra megint új lendületet vettek és stabil NB II-es csapatként szerepeltek, egy évad erejéig pedig még egyszer, utoljára az NB I-be is feljutottak a 2010–11-es kiírásban. Az elmúlt közel két évtizedes sikeresnek mondható sorozatukat csak a három évvel ezelőtti NB III-as szereplésük törte meg, miután 2018-ban kiestek a másodosztályból. Egyetlen bajnoki év leforgását követően biztosan jutottak vissza a második vonalba és azóta is csoporttársak vagyunk.
Fennállásuk fél évszázados évfordulójára készített címer forma
Közös történetünk 97 éve kezdődött. Egy kupamérkőzés során kerültünk össze az addigra már félelmetes hírű vetélytársunkkal. A mieink addigra túl voltak az első bajnoki címükön és kezdték Dorog nevét megismerni a legszélesebb országos körökben is. 1924. május 6-án hazai pályán találkoztunk velük első ízben és óriási meglepetésre, de teljesen megérdemelten, Szloboda és Tonnhauser góljaival 2–1-re nyertünk. 1927-ben került sor a következő összecsapásra, ahol a négy másodosztályú kerületi bajnok körmérkőzését játszották. A tét, Közép-Magyarország abszolút bajnoka titulus megszerzése volt. Az első körben a másik két bajnokot biztosan verte a Szolnok és a Dorog is, majd jött a mindent eldöntő finálé egymás ellen. Előbb Dorogon 1927. június 6-án mérkőztek meg, ahol biztosan nyert csapatuk 1–0-ra, s mivel nagy csatában a szolnoki visszavágó egy héttel később gól nélküli döntetlen hozott, így veretlenül a Dorog nyerte a területi döntőt, egyben a régió legjobb csapata titulust is elhódította.
A legrégebbről fennmaradt kép a két fél csatájáról, 1998 márciusában, a hazai pályán elért 3–1-es győztes találkozón Bodó László két szolnoki között viszi el a labdát (forrás: 24 Óra)
Két évvel később ugyancsak ebből az apropóból mérkőztek meg egymással és a szolnokiak revansot vettek. Igaz, ehhez kellett a mi szemszögünkből a szerencsétlenségek egész sora is. Nevezetesen, a Szolnokon játszott első meccsen a dorogiak két legjobbja és alappillére, Szloboda, valamint Prohászka sérülés miatt nem léphetett pályára, majd fokozódva az amúgy is kedvezőtlen kilátásokat, szintén az egyik kiválóságunkat, Fraytot kiállították. Emberhátrányban pedig végkép nem sok esélyünk maradt és végül 4–2-re nyertek a hazaiak. Azonban a két szerzett gól nagy fegyvertény, s bizonyította a csapat erejét és tartását. A dorogi visszavágón pedig sikerült is volna ledolgozni a hátrányt, amellyel a mieinké lehetett volna a végső győzelem is, amellyel másodszor védhették volna meg a területi címüket. Ám 1–0-ás vezetésünket követően, a Szolnokon is eredményes Horváth ezúttal is betalált, de a játékvezető nem adta meg a gólt és maradt az egygólos dorogi győzelem, viszont ezzel az összesítésben a Szolnok lett a területi bajnok. A nyár folyamán, közvetlen az új bajnoki évadot megelőzően, a fővárosban vehettünk részt a Szent István kupán, ahol összekerültünk a Szolnokkal és elégtételt vettünk a két hónappal korábbi kerületi döntő miatt. Csapatunk ezúttal 2–1-re nyert. Ugyan nem tétmérkőzésen, de ebben az évben a két gárda találkozott egymással Szolnokon, ahol 2–2-es döntetlen született. Így ezt a találkozót nem is számítjuk bele a statisztikai összefoglalóba.
2016. október 22-én a dorogiak gólját megörökítő pillanat
Csak érdekesség képpen említeném, hogy 1932-ben megint szolnoki ellenfelet kaptunk a területi döntőn, akkor viszont a Szolnoki AK személyében, akik hatalmas párharcot követően előzték meg abban az évben a MÁV-ot a tabellán és hódították el a kerületi bajnoki címet. A Dorog viszont magabiztosan verte a MÁV nagy városi ellenlábasát is, visszahódítva a területi bajnoki címmel együtt. Innentől kezdve viszont öt egymás követő évadban lettünk csoporttársak mindkét szolnoki alakulattal, az 1933–34-es évadban pedig hárommal is, ugyanis a MÁV és a AK mellett az MTE is ugyanabba a csoportba került.
Noha az első bajnokin 4–2-re győztek a mieink 1932 őszén, azonban innentől kezdve jó ideig a MÁV dominált. Egymást követő négy bajnokit megnyertek ellenünk, ráadásul az 1933–34-es évadban egy ritkán előforduló 7–0-ás csúfos vereségbe is beleszaladt az akkor meglepően enerváltan játszó csapatunk. 1935-ben sikerült újra pontot szereznünk, bár akkor is kétgólos hátrányt követően tudtak egyenlítve 2–2-re hozni a meccset Szolnokon. A következő esztendőben még oda-vissza vertek bennünket, ám az 1936–37-es idényben nekünk sikerült mindkét mérkőzésen felülkerekedni, nem is akármilyen küzdelemben. Az első 1–0-ra végződött, a visszavágó pedig 4–3-ra, mindez az akkori bajnokcsapattal szemben. Érdekesség, hogy a MÁV ellen elszenvedett vereségekért legtöbbször a mieink a többi szolnoki csapaton vettek nemes elégtételt.
Felvétel a 2–0-ás győzelmet hozott 2017. december 3-án játszott hazai mérkőzésről
Legközelebb már az első osztályban láttuk egymást viszont, amelynek első találkozójának korántsem örvendhettek a mieink. Az 1945–46-os évad őszi szezonjában Szolnokon vaskos 6–1-es zakót kaptunk. Annál vígabb volt a tavaszi dorogi forduló, miután 4–2-re visszavágtunk. A következő évben megint Szolnokon maradtak a pontok, bár ezúttal csak egy minimális 1–0-ás vereség lett a vége, Dorogon azonban megint csak mi bizonyultunk jobbnak, mégpedig 3 : 1 arányban. Az évad végén sajnos kiestünk az NB I-ből, a következő évben pedig a Szolnok is búcsúzott.
A 2019 novemberében játszott hazai találkozó egyik jelenete (forrás: Hídlap)
Pontosan ötven év múltán kerültünk össze újfent, mégpedig az NB I/B-ben. Az első mérkőzésen, 1997 augusztusában Szolnokon már a negyvenedik másodpercben vezettünk úgy, hogy a hazaiak kezdték a játékot. Végül azonban fordítottak és 2–1-re kikaptunk. A tavaszi hazai visszavágó sem indult túl jól, miután a vendégek vezettek, aztán viszont a dorogiak ragyogó folytatással előrukkolva 3–1-re nyertek. A bajnokság végén szerencsétlen körülmények között kiestünk és közel két évtizednek kellett eltelnie, hogy újra csoporttársak legyünk.
Nagy csata a legutóbbi Szolnokon rendezett mérkőzésen, tavaly novemberben (forrás: Nemzeti Sport)
A 2016-ban történt feljutásunk alkalmán két egymást követő idényben szerepeltünk együtt, ahol kifejezetten sikeresen alakultak a mérkőzéseink. Ősszel Dorogon minimális egygólos győzelmünk után, egy hétközi fordulóban játszott meccsünkön Szolnokon nyertünk 4–2-re. Mindkét gólt 11-esből kaptuk. A következő évad nyitómeccsét játszottuk egymást ellen Szolnokon, ahol kétgólos hazai vezetést sikerült egalizálni, sőt az utolsó pillanatban kis híján a győztes gólt is megszereztük. Simon egyedül húzhatott kapura, de kimaradt a ziccer. Még ugyan abban az évben a visszavágó is lezajlott, tekintve két fordulót előre hoztak tavaszról. Így került sor a már a télbe nyúló meccsünkre. Havas időben, de lelket melengető küzdelemben nyertek a mieink 2–0-ra úgy, hogy gól nélküli állásnál az első két gólunkat meg sem adta a játékvezető.
Az utolsó egymás elleni összecsapás az Alcufer stadionban, a dorogiak egyenlítő gólja utáni pillanat során
A szolnokiak kiesését követően, egyetlen évad után sikeresen visszajutottak 2019-ben, s azóta immár harmadik egymást követő évadban vagyunk csoporttársak. 2019 őszén hétközi fordulóban hazai pályán fogadtuk őket, ahol egy gyengécskére sikeredett találkozón soványka gól nélküli döntetlen született, majd a tavaszi visszavágóra a koronavírus-járvány miatt már nem került sor. Az elmúlt idényben előbb Szolnokon mérkőztek meg a felek, amely végül keserű emlékké vált. Mindvégig csapatunk vezetett, kétszer is előnyhöz jutva, ám hihetetlen védelmi hibákat követően a hazaiak a végén a maguk javára fordították az eredményt és nyertek 3–2-re. A tavaszi visszavágóra idén áprilisban ideiglenes albérletünkben, a gyirmóti stadionban 1–1-es döntetlenre végeztek a felek.
Ez lesz a két csapat 30. egymás elleni tétmérkőzése
A felidézett 97 évnyi időszak során eddig összesen 29 alkalommal csaptak össze a felek, ahol 13 dorogi győzelem, 5 döntetlen és 11 vereség; 47 : 55-ös gólaránnyal született.
Csak a bajnoki találkozókat figyelembe véve: 27 mérkőzésen 11 dorogi győzelem, 5 döntetlen és 11 vereség; 43 : 53-ös gólarány.
A pozitív mérleg ellenére 8 góllal többet kaptunk, mint rúgtunk. Ez a különbség éppen a fentebb ecsetelt két súlyos vereségünk miatt alakult így.
Hazai mérlegünk: 15 mérkőzésen 10 győzelem, 2 döntetlen, 3 vereség; 28 : 19-es gólaránnyal.
Idegenben 13 meccsből 2 győzelem, 3 döntetlen, 8 vereség a mutatónk, 17 : 35-ös gólaránnyal.
Egy mérkőzésünk pedig semleges pályán, 2–1-es győzelemmel.
Néhány játékos és szakvezető mindkét csapathoz kötődik. Elsőként az egykor szolnoki Höfflinger József igazolt Dorogra a húszas évek végén és nálunk játszotta pályafutásának hátralévő részét. A hetvenes évek első felében a Dorog játékosa volt Lódi László, aki később a Szolnoki MTE csapatához igazolt, aktív játékos pályafutását követően pedig a Szolnoki MÁV nagy becsben tartott edzője lett. A 90-es évek első felében Dorogon játszott Bábik Tibor némi kitérőkkel, az ezredfordulón volt a Szolnok játékosa. A négy éve még nálunk játszó Simon Attila távozott a szolnokiakhoz, míg jelenlegi szakmai igazgatónk, Balogh Pál közvetlenül a szolnoki egyesületből került Dorogra. Ugyancsak a Szolnok játékosa volt egykor a későbbi edzőnk, Schindler Szabolcs.
Mindkét gárda 2–0-ás vereséget szenvedett az elmúlt fordulóban. A Szolnok otthon a Szegedtől, a mieink pedig Kecskeméten a KTE ellen kaptak ki. A mérkőzésnek nincs igazi favoritja és a papírforma alapján sem lehetne komolyabb esélylatolgatást figyelembe venni. Minden bizonnyal a pillanatnyi forma fog dönteni, már amennyiben valamelyik fél a maga javára tudja majd eldönteni a találkozót. Mind a két félre ráférne a győzelem. A vasárnapi vereség miatt a dorogiaknak hazai pályán nem is lehetne más a céljuk és valójában nem is fogadható el egyéb eredmény. Ha nem akarnak szorult helyzetbe kerülni a szezon zárásakor, úgy feltétlen iparkodniuk kellene a pontok megszerzésében. Mindez azonban a változatlanul harmatos támadójáték és gólképtelenség miatt erősen kétséges.
Végezetül szokás szerint idézzük fel az eddigi Dorog–Szolnok mérkőzések dorogi gólszerzőit időrendben. Az említett 1929-es Szent István kupa során esett két dorogi gól szerzője nem kerülhet a felsorolásba, tekintve nem maradt fenn a mérkőzésről részletes dokumentum. Így az eddigi 47 gólunk helyett csak 45 találatot tudok prezentálni: Szloboda Rezső (3), Tonnhauser, Horváth I., Höfflinger József, Reizinger László, Pechlov, Berényi (3), Farkas Imre, Prohászka János (2), Sziffert, Gyömbér, Turai Lajos (2), Klausz József (2), Pick, Bártfai, Kőfalvi, Lampert Mátyás (2), Aubéli József, Buzánszky Jenő, Molnár József, Kinczel László, Brandhuber Barna (2), Vajda Gusztáv, Marczinkó Zoltán, Vigh Ádám, Simon Attila (2), Bor Dávid (2), Kővári Róbert, Mészáros Áron (2), Bora György, Csillag Dárius, Tóth Barnabás és Zuigéber Ákos.
Szabó Gyula
