A válogatott vb-selejtezői miatti kéthetes szünetet követően, a 16. fordulóval folytatódik az NB II-es bajnoki pontvadászat is. Csapatunk az újonc Kecskemét vendége lesz, amely nemcsak kiválóan helytállt eddig, de jelenleg a listavezetőtől mindössze két pont különbséggel, a 4. helyen áll. A mérkőzésre november 21-én vasárnap 13 órakor kerül sor a Széktói stadionban. Szabó Gyula cikke.
A két fél mindössze egyetlen évadban két mérkőzés erejéig volt ellenfele egymásnak, mégpedig az 1997–98-as idényben, az NB I/B-ben. Ennek megfelelően nem lenne túl hosszú a két csapat múltját bemutató visszaemlékezés, azonban bizonyos szempontokat figyelembe véve, picit bővebben szó lesz a kecskeméti labdarúgó múlt és a dorogi klub közös pontjairól is. Annál is inkább, mert mára jószerével csak a Kecskeméti TE az egyetlen helyi egyesület, amely a különböző megszűnések és összevonásokat követően részben tovább örökíti az egykori helyi klubok eredményeit. Azonban korántsem volna szerencsés egy kalap alá venni és összesített mérlegként a KTE egyesületének tulajdonítani és javára írva azt bemutatni. Többek között azért sem, mert a jelenlegi kecskeméti klub párhuzamosan létezett más helyi egyesületek mellett.
A Kecskeméti AC, a Kecskeméti Dózsa és a Kecskeméti SC címerei
Soron lévő ellenfelünk az 1911-ben alakult Kecskeméti TE, amely 1913 óta vesz részt a hivatalos bajnoki küzdelmekben. Fennállásának első évtizedeiben stabil másodosztályú gárda volt és az egyik legnagyobb riválisa a város első klubjának a Kecskeméti AC gárdájának. Akkortájt inkább az idősebb testvér, a KAC számított az erősebbnek. Az 1945-ig terjedő időszakban is tartotta zömében a másodosztályú tagságát a KTE, de már olykor becsúszott néhány harmadosztályú szereplés is, sőt a háborús évek során nem egy alkalommal a negyedosztályban is megfordultak. A háborút követően ismét masszív másodosztályú évek jöttek, majd egy igen hosszúra nyúlt harmadosztályú időszak következett, amely után további csúszás a negyed-, sőt az ötödosztályba is. 1973-tól stabil harmadosztály jellemezte egészen a 90-es évek küszöbéig, amikor nagyon hosszú időszakot követve a másodosztályba jutottak fel, de azonnal ki is estek. A gyors osztályváltást követően néhány további NB III-as időszak következett, mire 1995-ben visszatornázták magukat az NB II-be és innen datálódva indult a klub legsikeresebb időszaka. 15 éven át megszakítás nélkül a második vonalban szerepeltek, ahol alaposan megerősödtek, s egy ízben, az ezredfordulón bajnoki ezüstérmesek lettek. 2008 pedig meghozta az egyesület legnagyobb előrelépését, miután feljutottak az NB I-be, amellyel sporttörténetet is írtak, ugyanis korábban egyetlen csapatnak sem sikerült Kecskemétről az élvonalba jutnia. Igyekezett meg is becsülni a gárda a helyzetét és hét egymást követő évadban sikeresen megtartotta első osztályú tagságát, egy ízben pedig, 2011-ben megnyerték a Magyar Kupát. 2015-ben a Szövetségtől nem kaptak NB I-es licencet és száműzve lettek a megyei bajnokságba. 2018-ban kerültek az NB III-ban, ahol három évig vesztegeltek és idén visszakerültek a második vonalba, igaz ehhez némi szerencse is kellett. A kiskunsági megyeszékhely csapata ugyanis a 2. helyen végzett az NB III Közép csoportjában, viszont a bajnok Iváncsa nem tudta vállalni az NB II-es indulást. Ezért az MLSZ a Kecskemétnek adta az indulás jogát.
Egykori legendás kecskeméti mérkőzésünk utózöngéje (forrás: Petőfi Népe)
A dorogiak legelső megmérettetése a kecskeméti csapatok közül az 1899-ben, eredetileg Kecskeméti Torna és Vívó egyesület néven alakult Kecskeméti AC ellen volt, amely 1908 óta viselete ezt a nevet. 1910-ben indultak a hivatalos bajnokságban, ahol egészen a II. világháború kitörésének évéig stabil másodosztályú gárda volt. A két világháború közötti időszakban a város első számú csapataként tartották számon, amit az eredményessége is hűen tükröz, hiszen zömében a dobogón végeztek, többszörös bajnoki címet is nyerve. Így történt ez 1928-ban is, amikor már nyolcadszor bizonyultak csoportjuk legjobbjának. A KTE egyébként ebben az évadban csak a 8. helyen végzett ugyan ebben a csoportban. Tekintve, hogy a Közép kerület másik csoportjában pedig a dorogiak lettek a bajnokok, így a Közép-Magyarország bajnoka címért csapott össze a két csapat. Az első meccset Kecskeméten rendezték, 1928. június 24-én, ahol hatalmas iramú összecsapás kerekedett. A Dorog játszott fölényben, azonban egy kontrát követően a hazaiak szereztek vezetést, majd nem sokkal később egy kezezés miatt megítélt 11-esből növelték előnyüket. A mieink Horváth II. lévén szépítettek és mindvégig nagy nyomás alatt tartották a vendéglátókat, de egyenlíteni már nem sikerült. A Nemzeti Sport korabeli cikkében szerencsés hazai győzelemnek könyvelte el a 2–1-es végeredményt.
A kecskemétiek benyomása a dorogiakról (forrás: Petőfi Népe)
Június 30-án jött a dorogi visszavágó, amelyen elsöprő lendülettel kezdtek a hazaiak és előbb Horváth, majd Reizinger góljával alig negyedórányi játékot követően 2–0-ás előnybe kerültek. Itt könnyen eldölhetett volna a Kerület bajnoki címének sorsa, azonban a vendégek kihasználva egy dorogi védelmi megingást, szépítettek és bár a mieink mindent megtettek a további gólért, ugyanúgy 2–1-es eredmény született. Ezzel teljesen egálban álltak a felek, ezért újabb találkozót is kellett rendezni, amelyre semleges pályán, Cegléden, július 4-én került sor. Ott már egyértelmű volt a Dorog sikere, amely 2 : 0 arányban verte vetélytársát és lett Közép-Magyarország abszolút bajnoka. Góljainkat Varga és Klotz szerezték. A KAC ellen többet tét meccset azóta sem játszottak, mi több, a kecskeméti klub 1949-ben megszűnt, pontosabban beleolvadt a KTE kötelékébe. Ennek ellenére nem számíthatjuk be az összevont statisztikába, mivel a KTE önállóan, külön klubként működött a KAC létezése idején.
Így külön summázva: Dorog – Kecskeméti AC: 3 mérkőzésből 2 győzelem, 1 vereség; 5 : 3-as gólarány.
A Dorog vendégjátékának beharangozója a korabeli kiskunsági megyei lapban (forrás: Petőfi Népe)
Ezután nagyon sokáig nem találkoztak a mieink kecskeméti csapat ellen, mígnem az ötvenes években vendégjátékra hívták a Bács-Kiskun megyeiek a piros-feketéket. A Dorog az ország elit csapatának számított és a Kecskeméti Dózsa meghívásának tett eleget. A Dózsa akkoriban az NB II élcsapataihoz tartozott és részben erőpróba miatt is szerették volna magukat kipróbálni egy fajsúlyos klub ellen. Nem titkolt szándékuk volt az NB I megcélzása. A mérkőzésre 1957. augusztus 6-án került sor.
Az 1957-es mérkőzés összefoglalójának főcíme (forrás: Petőfi Népe)
A találkozó viszont alaposan kijózanította a kecskemétieket, hiszen nem csak hatalmas verést kaptak – Cserpes, Andris, továbbá Fürtös és Monostori 2-2 góljával fél tucatig meg sem álltak a mieink -, de szabályosan lefutballozta őket a Dorog. Ennek ellenére – néhány harmadosztályú évadtól eltekintve – egészen 1972-ig jól tartotta magát az NB II-es mezőnyben. Ekkor azonban több helyi csapat fúziójából megszületett a Kecskeméti SC, amelynek része lett a Dózsa is, beintegrálódva az új alapítású reményteljes klubba. Azonban az egyesülést, illetve megszűnést megelőzően néhányszor tétmeccsen is találkoztunk egymással, mégpedig az NB I/B-ben, elsőként 1967-ben.
Az első kecskeméti gól pillanata 1967 tavaszán (forrás: Petőfi Népe)
Előbb áprilisban Kecskeméten 7 ezer néző előtt 2–0 nyertek a házigazdák, majd a szeptemberi dorogi visszavágó 2–2-es döntetlent hozott. Lakics, majd Juhász góljával kétszer is vezettek a mindvégig fölényben játszó dorogiak, de rengeteg helyzetet el is puskáztak, míg az utolsó percekben egy belőtt labda Csóri fejéről saját kapunkba vágódott, amivel szerencsétlen öngólként egyenlített a vendég csapat.
1972-ben vetélytársunk az utolsó pillanatban szerzett góllal nyert (forrás: Petőfi Népe)
1971 szeptemberében jött a folytatás, amikor hazai pályán fogadtuk az élbolyban álló Dózsát és remek mérkőzésen úgy nyertünk Virág Pál és Peszeki Jenő duplájával 3–0-ra, hogy sokkal nagyobb arányú is lehetett volna a különbség. A tavaszi visszavágón viszont a kecskemétiek az utolsó pillanatban szerzett szabadrúgásgóllal nyertek 1–0-ra, majd a következő évad őszi szezonjában otthon megint ők győztek, ezúttal 3–1-re. 1973 tavaszán Dorogon sikerült majdnem hasonló arányban nyernünk Bartalos, Peszeki és Virág találataival 3–2-re az akkor már Kecskeméti SC néven szereplő ellenfelünkkel szemben.
A mérkőzés tudósításának fejléce 1973-ban. Itt már a Dózsa jogutódaként KSC néven szerepelt a kecskeméti gárda, ennek ellenére KTE nevet nyomtattak, ami megtévesztő (forrás: Dolgozók Lapja)
Legközelebb csak az 1980–81-es évadban kerültek újra össze, akkor viszont máris a második fordulóban. A bács-kiskuni megyeszékhelyen 2 : 0 arányú vereséget szenvedtek a mieink, míg tavasszal Dorogon gól nélküli döntetlennel osztoztak a pontokon.
Az 1981 szeptemberi rangadón a gólszerző, Arany Mihály fejeli el a labdát a kecskeméti ellenfelét megelőzve. A háttérben ifj. Laczkó István látszik (forrás: Labdarúgás magazin).
1981 szeptemberében valódi rangadót játszottak, miután mindkét gárda a tabella élén, az MTK VM-t is megelőzve álltak. Dorogon 6 ezer néző előtt, remek csatát követően Arany Mihály góljával nyert a bányász csapat, tavasszal pedig 1–1-es döntetlent hozott a visszavágó, ahol Schalk Károly gólja jelentette a dorogi találatot. Egy évaddal később előbb Dorogon, 1982 október első hétvégéjén úgy tűnt, hogy nagy zakót kapnak a vendégek. A mieink már az elején kapujuk elé szegezték ellenfelüket és nem váratott sokáig a vezetés sem, miután Tamás Sándor már a 3. percben megzörgette a hálót. Továbbra is sorjáztak a dorogi helyzetek, míg egy szerencsétlen esetnél a dorogiak gólerős csatárát, Török Lászlót túlságosan is szigorúan, a játékvezető kiállította. Ez fordulatot hozott a találkozó menetében, s a második játékrész első negyedórájában már a vendégek vezettek két góllal. Tamás hatalmas góllal szépített és az utolsó tíz percben emberelőnye ellenére is teljesen beszorult a kecskeméti gárda, de kihúzták, s maradt a 3–2-es állás. A tavaszi visszavágón gól nélküli döntetlen született, amely egyben az utolsó mérkőzésünk volt a KSC ellen.
Szép emlékű Dorog–Kecskemét rangadó 1981-ben. A felvételen játékosunk, Engelbrecht Zoltán valósággal szárnyal a vendégek kapuja felé (forrás: Képes Sport)
Megint csak külön összesítve: Dorog – Kecskeméti SC (Dózsa): 12 mérkőzésből 3 győzelem, 4 döntetlen, 5 vereség; 13 : 16-os gólarány.
Végül pedig az igazi KTE elleni meccsek következtek. 1997. november 23-án itthon fogadtuk a lila-fehéreket. Kiütéses győzelem helyett arcpirító vereség lett a vége. A dorogiak nagy fölényben játszottak és egy vagonra való helyzetet puskáztak el, miközben egyetlen egyszer, Brandhuber Barna lévén sikerült csak betalálni és egy gól előnnyel fordulni. A második félidőben a semmiből két gólt is lőttek a vendégek, míg a hazai csatárok továbbra is egymást múlták felül, pontosabban alul a jobbnál-jobb helyzetek kihagyásában, s égül 2–1-re elvesztették a meccset.
A legelső Dorog–KTE mérkőzésen készült felvétel, 1997 novemberében. Nagy küzdelem és temérdek kihagyott dorogi helyzet jellemezte találkozón a dorogi gólszerző, Brandhuber Barna csatázik a csíkos mezben játszó kecskeméti ellenfelével (forrás: 24 Óra)
1998 május végén a játék képe alapján simán nyerhetett volna a dorogi csapat, viszont ezúttal is egy góllal alulmaradt. Bede Ferenc játékvezető is ludas volt ebben, ugyanis számos téves ítélete mellett két hatalmasat is hibázott. Előbb az egyedül kapura húzó Czifferi Tamást csak felrúgni tudta utolsó emberként a hazai védő, de megúszta egy sárgával, majd később újfent Czifferi már csak a kapussal állt szembe, amikor buktatták a 11-es pont tájékán. Az egyértelmű büntető viszont elmaradt. A második játékrészben egy ártalmatlan beadásnál Belányi kapus tétovázott, az élelmes apró hazai csatár pedig közelről a kapuba bólintott az egymásra váró védők között. Így 1–0-ra kapott ki a csapat.
Ez lesz a két csapat harmadik egymás elleni mérkőzése.
Az eddigi két találkozót a kecskemétiek nyerték oda-vissza, 1 : 3-as gólaránnyal.
Összesítésben három, illetve négy kecskeméti csapat ellen összesen 17 tétmérkőzést játszott eddig a Dorog, amely során 5 győzelem, 4 döntetlen, 8 vereség; 19 : 22-es gólaránnyal született. Ez azonban az egyetemes kecskeméti labdarúgásra értendő (mint fentebb jelezve lett, a statisztikában nincs beleszámolva a 6 :1-es győzelmünk, amely nem tétmérkőzés volt).
Ilyen összefoglalót szívesen olvasnánk többször is, mint az 1973-ban játszott Kecskemét elleni meccsel kapcsolatban szóló tudósítást (forrás: Dolgozók Lapja)
Több olyan játékos is volt az idők során, aki mindkét egyesületben megfordult, mint Forró Gyula, Gabala Krisztián, Kasza István, Kitl Miklós és Simon Attila. Ezen felül Gabala Ferenc vezetőedző volt a lila-fehéreknél, míg Schindler Szabolcs Kecskeméten játszott, Dorogon pedig edzősködött. A KTE mellett, de a kecskeméti labdarúgással való további kapcsolat, hogy Bozai Gyula edzősködött a KSC csapatánál, míg Lódi László korábban a Dózsa játékosa volt, mielőtt Dorogra igazolt volna. Jelenlegi keretünk tagja, Csillag Dárius korábban játszott a kecskeméti csapatban, ugyanakkor az idei nyári átigazolási időszakban két játékosunk, Belényesi Csaba és Mihajlo Rjasko Kecskemétre igazolt.
Egy szurkolói összmegmozdulás során a dorogiak a baráti, s már-már testvérinek számító csepeliek mellett a kecskeméti fanokkal közösen tobzódtak (forrás: Ultras Kecskemét)
Bár mindössze csak egy évadban voltunk csoporttársak a KTE csapatával és annak is immár 23 éve, azonban ez is elegendő volt ahhoz, hogy a két fél szurkolótábora között kölcsönös szimpátia és jó viszony alakuljon ki. A kecskemétiek a dorogi tábort már a hozzájuk eljutott korábbi híre alapján is nagyra értékelték, amelyet erősített az is, hogy a Dorogon játszott első mérkőzésre néhány kecskeméti drukker is elutazott és nagyon kellemes benyomást, valamint jó tapasztalatot szereztek. Ezért a kecskeméti visszavágóra lelkesen és szeretettel várták a dorogiakat. A stadion vendégszektoránál egy tekintélyes méretű transzparenst feszítettek ki, amelyen a „Sziasztok Dorogiak!” felirattal köszöntötték a megérkező vendég tábort. A meccs előtt és után is baráti hangulatban beszélgetett a két fél. A felek mentalitását ismerve, minden adott, hogy hasonló jó kapcsolat továbbra is folytatódik közöttük. Ezt látszik megerősíteni az a tény is, hogy noha meccs nem volt kettejük kedvencei között, ám a két tábor különböző apropók alkalmával találkozott az idők során és nagy egyetértésben voltak.
A dorogi ultrák egy része Kecskeméten, az 1998 májusában játszott mérkőzésen
Ahogy tavaly a Pécs, előtte pedig a Kaposvár, úgy az idei szezonban az újoncok közül ezúttal a Kecskemét jelenti a mezőny üde színfoltját, amely valósággal szárnyal és egészen a legutóbbi fordulóig szinte megállíthatatlannak tűnt. A bajnoki rajton otthon még szokni próbálták az NB II légkörét és a Budaörssel szemben hamarjában háromgólos hátrányban kerültek. Igaz, már azon a találkozón is kezdett körvonalazódni, hogy milyen potencia rejlik a Hírös város csapatában. A második játékrészben felpörögtek, s ha lett volna tíz perc hátra, meglehet, hogy még ki is egyenlítettek volna a nyitányon, azonban akkor még kikaptak 3 : 2 arányban. Viszont onnantól kezdve nem talált legyőzőre a gárda egészen az elmúlt fordulóig. Mindjárt a 2. fordulóban kiosztottak egy ötöst a Soroksárnak és egyre magabiztosabban haladtak meccsről-meccsre. Nem kis fegyvertényként a Vasas és a Diósgyőr vendégeként is 1–1-es döntetlenre végeztek, s a további mérkőzéseik nagyobb részét győzelemmel hozták. Idővel nem csak dobogós, de feljutó helyen is álltak, egy ízben pedig listavezetőként zárták a fordulót. Legutóbb ugyan 2–0-ra kikaptak Szegeden – első idegenbeli vereségüket szenvedve el, egyben ez volt a második elvesztett meccsük -, viszont egészen biztosan igyekeznek folytatni a kiváló őszi szezonjukat.
A mérkőzés helyszíne, a Széktói stadion, ahol a dorogi csapat többször is megfordult már korábban, de nem sok sikerrel szerepelt (forrás: A Kecskeméti TE hivatalos honlapja).
Csapatunknak fel is kell kötnie azt a bizonyost, hiszen eddig minden vizitorra kellemetlen 90 perc várt a lila-fehérek otthonában. Az elmúlt találkozón végre kiszakadt a gólzsák és nagyszerű győzelmet könyvelhettünk el a Siófokkal szemben. Amennyiben ezt a formát sikerülne átmenteni, úgy volna keresni való az újonc ellen. Eddig mindkét újoncot egyaránt sikerült legyőzni, mégpedig idegenben, szép is volna, ha ez most folytatódna. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy nem csak kiváló ellenfelünk vár ránk, de tétmeccsen Kecskeméten még soha sem sikerült győzni, sőt, mindössze két alkalmat leszámítva – két döntetlennel – valahányszor mi húztuk a rövidebbet. Volt játékosaink közül Belényesi egészen biztosan nem fog pályára lépni ellenünk, tekintve Szegeden kiállították, így jelenleg az eltiltását tölti, míg Rjasko szereplése is kérdéses. Misa a Békéscsaba elleni idegenbeli mérkőzés elején sérült meg még október 23-án és nem is tudta folytatni a játékot, s azóta lábadozik. A mi sorainkban szereplő Csillag viszont elképzelhető, hogy játéklehetőséget kap egykori csapata ellen. A mérkőzés egyértelmű esélye a hazai fél, bár reménykedünk, hogy csapatunk méltón helyt tud majd állni.
Szabó Gyula
