Kategóriák: DorogHírekSport

20 éve történt: A Millenniumi ünnepség Dorogon

Az időszámításunk utáni második évezredfordulót világszerte kiemelkedő mérföldkőként ünnepelték, amely hazánkban egyben összekapcsolódott az ezer éves államiságra történő megemlékezésekkel is. Az Országgyűlés 2000. évi I. törvényében alkotta meg a Millenniumról szóló határozatot Szent István király államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról. Az ünnepségsorozat 2000. január elsejétől 2001. augusztus 20-ig terjedő időszak között zajlott. Városunkban a záródátumot választották a helyi központi ünnepség napjaként – Szabó Gyula cikke.

A Millennium megemlékezés keretén belül többek között nagyszabású beruházásokat, felújításokat végeztek, valamint minden magyar település részére elkészítették a Millenniumi zászlót, amelyet ünnepélyes keretek között az adott településen megrendezésre kerülő Millenniumi ünnepség során adtak át. Valamennyi település maga választhatta meg az általa megrendezni kívánt ünnep napját. Dorogon az Önkormányzat 2001. augusztus 20. mellett döntött, amely egyben az országos ünnepségsorozat zárónapja is volt egyben.

Az ünnepi Országzászló

A megemlékezés helyi ünnepnapját szintén az adott település tölthette meg tartalommal és kapcsolhatta össze tradícióival és új értékek teremtésével. Városunkban a bányászat és sport köré szervezték a tartalmi fókuszt. Tittmann János polgármester vezetésével külön munkacsoport is alakult az ünnepség szervezésével kapcsolatos teendők összehangolására és lebonyolítására. Miután a város megválasztotta az ünnep dátumát, határozat született, hogy mi mindent szeretnének megvalósítani az ünnepség keretén belül. A legnagyobb vállalást a sporttelep egykori zenepavilonjának újjáépítése jelentette. Az 1925-ben épült objektum a történelem viharos évtizedei erősen lepusztult, miközben eredeti rendeltetését is elveszítette. A város kulturális és sportéletében betöltött szerepe, továbbá építészeti szempontból is kiemelkedő értéke is arra sarkalta a település vezetőségét, hogy Dorog egykori méltán büszke dísze ne váljék az enyészetté. Az ezredfordulóra azonban olyan fokban leromlott a pavilon állaga, hogy még egy komolyabb felújítás sem jelenthetett volna igazi megoldást, nem beszélve a ráfordított költségekről. Ezért a legjárhatóbb útként, a bontás melletti teljes újjáépítés mellett döntöttek.

Az eredeti Zenepavilon 1925-ben

A komplett vállalkozást nagyban segítette, hogy a Zenepavilon eredeti tervei és műszaki adatai egyaránt rendelkezésre álltak, az eredeti tervező és kivitelező, Gáthy Zoltán építész hagyatékénak köszönhetően. Az újjáépítési határozat egyben arról is rendelkezett, hogy az eredeti pozíciójától kissé eltolva, a volt szabadtéri kézilabdapályán épüljön fel, ahol a pálya felszámolása mellett, egy új közösségi tér is kialakításra kerül, amelynek középpontjában állna az újjávarázsolt objektum. A munkálatok 2001 késő tavaszán kezdődtek.

A Zenepavilon avatása mellett, kiemelkedő sporttörténeti értékként, a dorogi olimpikonok világraszóló teljesítményének megörökítése is a hivatalos program része lett. Az egyik legnagyobb nemzetközi sportviadalon való részvétel mind a versenyző sportoló pályafutásának egyik csúcspontja, ahogy az adott sportoló nemzetének, országának, az egyesületének és szülő-, illetve lakhelyének büszkesége is egyben. Dorogról, vagy Doroggal szoros összefüggésben több sportoló is eljutott az olimpiára, közülük hárman olimpiai bajnokok lettek, valamint további érmeket és értékes helyezéseket szereztek. Ezáltal született ötlet arról, hogy az olimpián résztvevő sportolóink és az általuk elért eredmények feldolgozásra kerüljenek, amelyből egyenesen fakadt a tovább vitt kezdeményezés egy kiadvány elkészítésére, valamint egy emlékműszerű memento megalkotására. Mindkét említett terv egyik ötletgazdája és kivitelezője szerénységem volt. Mint a dorogi sporttörténettel foglalkozó és hagyományainkat aktívan ápolni igyekvő lokálpatrióta, kézenfekvőnek bizonyult, hogy ezen kiemelkedő sportemlékeinkhez méltó módon próbálom a jelen- és utókor számára megörökíteni.

Az olimpiai kiadvány borítója

Így az ünnepséghez szervesen kapcsolódva elkészült a Dorogi Olimpikon című kiadvány, amelyet társszerzőmmel, a jeles sporttörténet-kutató és író barátommal, Győr Bélával közösen készítettünk. Ezen felül pedig a Dorogi Olimpikonok Falának megtervezése és kivitelezése is megvalósult, amelyben pedig Balázs Mihály és családja volt hathatós segítségemre. Az olimpiai fal részben egyfajta szakralitással felvértezve lett tervezve. Az alapja egy szárnyas oltárhoz hasonló megjelenési formában foglalja keretbe a mintegy húsz dorogi olimpikon személyét és az olimpiák eszmeiségét. A falon megtalálható az összes olyan olimpiáról származó ereklye, amelyen a dorogiak részt vettek. A sportolói részvételen felül Dorog maga is szorosan kapcsolódott az olimpia történetéhez, ugyanis területén két ízben is áthaladt az olimpiai láng. Ráadásul a legelső alkalommal bevezetésre kerülő tradíció alkalmán, 1936-ban máris az egyik állomáshelye lehetett a neves lángnak. Dorogon helyi élsportolók vitték staféta-váltással a lángot.

A kiemelt vendégek egyik csoportjában, Tittmann polgármester balján a zászlóanya, Solymár Judit, jobbján dr. Szili Katalin országgyűlési képviselő, mellette Baranyai Lőrinc alpolgármester és dr. Latorczai János országgyűlési képviselő. Mögöttük kissé takarva Cservenka Rita és Kovács Lajos látható (forrás: Dorogi Önkormányzat archívuma)

A Millenniumi ünnepségen számos díszvendég tette tiszteletét. A központi díszvendég, Dr. Szili Katalin országgyűlési képvieselő, egyben az Országgyűlés alelnöke (később elnöke) volt, aki egyben a milleniumi zászlót is hozta Dorogra. A zászló fogadására zászlóanyának Solymár Juditot választották. Személyében a legérdemlegesebb egyént nevezték ki e nemes feladat betöltésére. Mindenki Jutka nénije Dorog egyik legsokoldalúbb, legaktívabb lokálpatriótája, aki hivatása által is városunk legmarkánsabb ágának, a bányászatnak egyik legnagyobb reprezentása, mint okleveles gépészmérnök. Helytörténeti kutatásai, írásai és egyéb értékes tevékenységei mellett, a Bányász Emlékház alapítója, gondnoka is egyben. Ezen felül a családi köteléke is a legméltóbb dorogi polgárok közé emeli. Édesapja, Solymár Károly világhírű sportolóként a Dorogi AC atlétája is volt, aki 1912-ben Stockholmban olimpián is szerepelt, mégpedig két versenyszámban is helyezést ért el, majd a későbbiekben mesteredző, szakosztályvezető és a sporttelep gondnoka is volt, míg édesanyja, Csillag Kornélia gyémántokleveles pedagógus pedig a helyi oktatásban betöltött szerepével alkotott maradandót.

A zászlóanya; Solymár Judit

További díszvendégként jelen volt három olimpiai bajnok sportolónk, Buzánszky Jenő, Grosics Gyula és Szűcs Lajos és az 1952-ben olimpiai aranyérmet nyert magyar labdarúgó válogatott kerettag, Varga János, továbbá  a bronzérmet nyert kézilabdázó, Pacsai Márta. Szintén tiszteletüket tették olimpikon birkózóink közül Bacsa Péter családja, valamint Fekete Zoltán és Soós Ferenc olimpiai kerettagok. Ezen felül a paralimpia két neves képviselője, városunk jeles lakói, Hevesi Mónika és Harmath János vívók. Ugyancsak ellátogatott Dorogra Ivanics Tibor, a Magyar Olimpiai Akadémia és a Magyar Olimpiai Bizottság vezetőségi tagja, aki a kubai labdarúgó válogatott szövetségi kapitányaként vett részt olimpián. Az olimpiai akadémia részéről  Dr. Jakabházyné Mező Mária, a MOB főtitkára is személyesen képviselte az Akadémiát, valamint szerzőtársam, Győr Béla is. Az élsportolóink mellett Dr. Latorczai János, a helyi választási kerület országgyűlési képviselője, a dorogi bányászat egykori jeles képviselői és a város meghatározó civil egyesületeinek vezetői, tagjai egyaránt felsorakoztak a nem mindennapi ünnepség alkalmán.

A dorogi Aranycsengő mazsorett csoport bemutatója az alakulótéren. A háttérben, a Zenepavilon előtt balról Grosics Gyula, Dr. Jakabházyné Mező Mária, Győr Béla, Ivanics Tibor, szerénységem és Soós Ferenc sorakoznak (forrás: Dorogi Önkormányzat archívuma)

2001. augusztus 20-án, a kora délutáni órákban, csodálatos nyár napsütésben, pont elviselhető melegben a Dorogi Bányász Zenekar által felcsendült nemzeti himnuszunkkal kezdetét vette a központi ünnepség, miközben az új alakulótér árbócaira felhúzták a nemzeti-színű-, és a város címeres zászlóit. Dr. Tittmann János polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Az ünnepségre valóságos tömeg gyűlt össze, hogy együtt örüljön és köszöntse a rendkívüli alkalomra szervezett rendezvényt. A megtelt alakulóteret minden irányból emberkoszorú övezte tömött sorokban. A polgármesteri köszöntőt és felvezetőt követően Szili Katalin mondott ünnepi beszédet, majd hivatalosan is átadta Dorog városának a Millenniumi zászlót, amelyre előbb Solymár Judit zászlóanya felkötötte a díszszalagokat, azt követően pedig átvette magát a zászlót.

Az eredeti szépségében újjáépített Zenepavilon

Ezután került sor a Zenepavilon hivatalos átadására, amelyet a Bányász zenekar  nyomban birtokba is vett és nagyszerű muzsikával ajándékozta meg a nagyérdeműt. Az ünnepség következő pontjaként az Olimpikonok falának leleplezése és méltatása történt meg, párhuzamban a Dorogi Olimpikonok című kiadvány bemutatásával. Tittmann polgármester felvezetésével és köszönetnyilvánításával indult ez a szekció, majd Jakabházyné Marika, a MOB főtitkára ünnepi szavaival folytatódott, aki kiemelte Dorog város és a dorogi sportegyesület elévülhetetlen szerepét a magyar és egyetemes sportéletben. Ezután szakmai szempontokból is méltatta mind az Olimpikonok Falát, mind az olimpiai kiadványt, egyben köszönetet mondott és háláját fejezte ki mind a maga, mind az Olimpiai Akadémia nevében a hiánypótló alkotásokkal kapcsolatban. Végezetül pedig ünnepélyes keretek között átadta az Akadémia ajándékaként a MOB nagy méretű díszzászlóját. Az emelkedett hangulat közepette magam is egy átfogó előadást tartottam a két mű koncepciójáról, a háttérmunkálatokról és rövid sporttörténeti értekezést adtam a dorogiak olimpiákon való részvételéről.

Egykori olimpikonjaink egy csoportja az Olimpikonok Fala előtt. Balról Pacsai Márta, Szűcs Lajos, Varga János, Harmath János, Buzánszky Jenő és Grosics Gyula (forrás: Dorogi Önkormányzat archívuma)

Az ünnepség és a meglepetések fénypontjainak egyike következett, amikor városunk jeles festőművésze és tanára, Kolonics Péter panoráma festményét leplezték le. Dorogról korábban is készült panorámafestmény, ezúttal viszont nem csak a legutóbbi mű óta eltelt változásokkal egészült ki a látkép, de a beállítás iránya is rendhagyó volt. Az elődök a Kálvária irányából, azaz délről északra elébük táruló látványt örökítették meg, míg ezúttal éppen az ellentétes oldalról, a Pilis felől lett megfestve. Az önmagában is kuriózum alkotás értékét csak emelte a nagyszerűen megválasztott szín- és fénykompozíció. A művész alkotása mindenki számára elérhető formában, a Városházán helyezték el. Az ünneplő közönség is elragadtatással szemlélte az akkor bemutatott gyönyörű festményt, amelyet díszkeretbe foglaltak.

Kolonics Péter ezredfordulós alkotása (forrás: Kolonics Péter – OneDrive feltöltés)

A műsor a továbbiakban kötetlen beszélgetéssel folytatódott, miközben a jelenlévők testközelből is megszemlélhették a város új értékeit, valamint az olimpikonjaink által nyert olimpiai érmek is kiállításra kerültek az 1936-os berlini olimpiai fáklyával és a hozzátartozó díszoklevéllel egyetemben.  A hivatalos vendégek részére a Sportmúzeumban tartottak fogadást ebéddel egybekötve. Az ünnepségre a múzeumnak helyet adó klubszékház épülete is megújult, amelyet tataroztak, a lépcsőház pedig frissen lett festve. Az olimpiai kiadvány dedikálása és árusítása is megkezdődött. A kellemesen töltött órák során a Bányász Zenekar gondoskodott az üdítő háttérhangulatról.

Az ünneplő sokadalom soraiban a népviseltbe öltözött helyi nemzeti kisebbség képviselőinek tagjai  (forrás: Dorogi Önkormányzat archívuma)

A jó hangulatban telt ünnepi rendezvény egy további nagy csemegével folytatódott. Késő délután került megrendezésre a Dorog–Ferencváros öregfiúk gálamérkőzés. A vendégek soraiban a nyolcvanas évek kiválóságai sorakoztak, kiegészülve Détári Lajossal és Törőcsik Andrással. A Fradi folyamatosan szerepelt az öregfiúk bajnokságban, azon felül pedig számos gálameccsen vendégszerepelt, így nagyon együtt volt az egész csapat, amelyet Martos Győző vezetett. A dorogiak szintén a nyolcvanas években, elsősorban az évtized második felében aktív játékosait verbuválta. A kaput a még mindig kitűnő kondíciónak örvendett Csepecz János védte, továbbá Csikós Sándor, Harmat József, Schuttovics László, Varga János, Marosvölgyi József, Honti József, Holdampf Sándor, Kottesz Béla, Szabó József, Németh Zoltán, Kiss László, Morecz László és Kneiszel Krisztián is csatasorba állt, míg a vezető edző személyét Ivanics Tibor töltötte be.

Az ezerfordulós ünnepi zászló címer-kompozíciója

A lelátókon régen tapasztalt komoly tömeg, mintegy 5 ezer néző foglalt helyet. A tribün zsúfolásig megtelt és az állórészen is tömött sorokban rendeződött a nagyérdemű. A két csapatot a dorogi Aranycsengő mazsorett csoport és Bányász Zenekar vezette fel. A salakos futópályán tettek egy tiszteletkört a közönség vastapsával kísérve, majd a két fél játékosai felsorakoztak a tribünnel szemben, s a játékosokat egyenként mutatták be a hangosbemondón keresztül, szintén a szurkolók kitörő ovációja közepette.

Az Olimpiai Akadémia által adományozott díszzászló, amely azóta is a Dorogi Sportmúzeumban található

A mérkőzés kifejezetten remek iramban telt, nagyszerű játékkal fűszerezve. A dorogiakon cseppett sem látszott az összeszokottság hiánya, pedig többen évek óta még csak nem is találkoztak egymással. A mieink bátran támadtak és bő 10 percnyi játékot követően egy jobb oldali akció során mintaszerűen érkezett a beadás, amelyet mindenkit megelőzve Kneiszel Krisztián fejelt a léc alá. A fővárosiak nagy erőket mozgósítottak az egyenlítésért, amely a félidő közepén sikerült, majd átvették a vezetést is, s végül 2–1-es FTC előnnyel zárult az első félidő. A folytatásban növelték az előnyüket, majd az egész meccs legszebb pillanata következett: Egy Schuttovics–Kottesz–Németh pazar összjátékot követően jobbról szállt a beadás a vendégek 16-osára, amelyet Szabó “Campó” József előrevetődve, klasszikus csukafejessel juttatott a bal felső sarokba. A hajrában még egy fővárosi gól esett, kialakítva a 4–2-es végeredményt. A nézők egy pillanatig sem unatkoztak és szinte folyamatosan csattantak össze a tenyerek a szép megmozdulások és alakítások láttán. A levonuló csapatokat ugyancsak vastaps jutalmazta.

Az est további részében a két fél labdarúgói a Sportmúzeumba vonultak, ahol a vacsora elfogyasztása közepette, kötetlen hangulatban nosztalgiáztak. Az ünnepi hangulat a klubház körül és az alakuló téren tartott egyfajta utcabállal zárult a kora hajnali órákban.

Borítókép: Szili Katalin a Millenniumi Országzászlóval a Zenepavilon előtt (forrás: Dorogi Önkormányzat archívuma)

Szabó Gyula 

Facebook hozzászólások
Megosztás

Legutóbbi cikkek