Lieber Tamás „Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében egy vulkáni eredetű szigettel ismerkedhetünk meg.
A Dél-Olaszországba szervezett vulkántúrák kihagyhatatlan állomása a Szicíliától északra elhelyezkedő Lipari-szigetcsoport. A hét lakott szigetből és számos szirtből álló társulást egykori tűzhányó tevékenység alakította ki. Amíg Vulcano és Stromboli jelenkori aktivitásukkal turisták tízezreit vonzza nyaranta, addig a többi szárazulat inkább a pihenni, búvárkodni vágyók számára jelenthet célpontot.
A főbb hajózási útvonaltól (Milazzo–Stromboli–Nápoly) félre eső helyen fekszik Filicudi szigete, mely 9,5 négyzetkilométernyi területével ötödik a lakott Lipari-szigetek rangsorában. Alapja a Tirrén-tenger 1100 méteres mélységében nyugszik. A mai szigetet alkotó rétegvulkánt legalább hat kitörési központ hozta létre, amely bazaltból és káliumban gazdag andezitből áll. A vulkán legutoljára 40 ezer évvel ezelőtt volt aktív.
Filicudi neve a „felce” – páfrány szóból ered, mivel már az ókorban is sűrűn borította ez a növény a szigetet. Legmagasabb csúcsa a Fossa delle Felci 773 méter magas, a sziget legrégebbi vulkáni kúpja.
Filicudi tengerpartja nem hasonlít a többi szigetére, partvonala sokkal inkább szirtekkel tagolt, számos háborítatlan, vad partszakasszal. A hegyek borókabokrokkal borított lejtőit szűk völgyek tagolják, helyenként mély barlangokkal. Ezek közül legismertebb a Rozmár-barlang (Grotta di Bue Marino). Filicudit kis területe ellenére jó minőségű úthálózat jellemzi. A pihenni vágyók kényelmét ezen felül a panziók, éttermek teraszairól nyíló pazar kilátás fokozza. Ez utóbbit szemlélteti a mellékelt fotó is, amelyet az egyik hotel teraszáról készítettem 2008-ban.
Lieber Tamás
A sorozathoz kapcsolódó további cikkek ide kattintva érhetők el!
