Kategóriák: DorogHírek

Erdő Péter elsőszombati szentmisét celebrált Dorogon

Május 1-jén, elsőszombaton a dorogi Szent József-plébániatemplomba látogatott el Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. Nem csak azért volt megtisztelő a látogatása mert ő a Magyar Katolikus Egyház feje és pápaválasztó bíboros is egyben, hanem mert az 1975-ös pappá szentelését követően itt kezdte pályafutását káplánként.

Erdő Péter 17.30-tól rózsafüzért imádkozott a hívekkel, majd 18 órától szentmisét tartott. Az alábbiakban a szentbeszéd szövegét közöljük!

„Erdő Péter
Szentbeszéd Munkás Szent József ünnepén a dorogi plébánián
(Mt 13,54-58)
Főtisztelendő Plébános Úr!
Tisztelt Polgármester Úr!
Kedves Paptestvérek!
Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Különleges ünnep a mai. Egyrészt örülünk annak, hogy távolságot tartva és maszkot viselve, de mégis együtt lehetünk a szentmisén. Másrészt az idén Ferenc pápa felhívása nyomán Szent Józsefnek szentelt ünnepi évet tartunk. Szent József az Egyház védőszentje, személyében a családfő jelenik meg. De tiszteljük benne a munkást is. Ennek a templomnak és a plébánia közösségének Szent József a védőszentje. Természetesen még nem a mai napon tisztelt Munkás Szent József, hiszen a templom és a plébánia alapításának idején a XVIII. században még nem hirdette ki a pápa ezt a nagyon is XX. századi ünnepet. Az eredeti dorogiak a török idők pusztulása után a földet kezdték el művelni. Csak jóval később fedezték fel a környéken a szenet, amely átalakította itt a társadalom és a munka világát. Ma azonban mégis úgy érzem, hogy amikor Munkás Szent Józsefet szeretnénk ünnepelni, akkor ide jó helyre jöttem. A bányászat helyét átvette a környéken az ipar, de továbbra is időszerű, hogy ezen a napon az emberi munka méltóságáról szóljunk.

2. A mai Evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus a názáreti zsinagógában tanít. A helybeliek pedig megbotránkoznak rajta, mert ismerik őt, az ács fiának nevezik (vö. Mt 13,55). De milyen ács lehetett valaki Názáretben Krisztus korában? Ott a környéken igen kevés a jó faanyag. Kétféle példa kínálkozik, hogy hogyan is lehetett az ács mesterséget annak idején Názáretben gyakorolni. Az egyik példa Bét-Séán városa, vagyis Szkitopolisz. Ez nagy római-görög stílusú város volt viszonylag közel Názárethez. Lakóinak többsége pogány volt, ezért az Újszövetségben nem is igen játszik szerepet. Viszont a kultúrában, a gazdaságban, a politikában annak idején igen fontos funkciója volt. Ma is megtekinthetők a város hatalmas, elegáns középületei, persze romokban. Jelentős építkezések voltak ott, akár messze földről is szállíthatták az anyagot, tehát lehetséges, hogy Szent József ezeken az építkezéseken dolgozott. De van egy másik példa is a korabeli ácsmesterségre, mert a genezáreti tó partján az egyik kibucban mutogatnak egy 2000 éves halászbárkát, amit ott a tavon használtak. Ezt a bárkát sikerült kiásni az iszapból és elemezni a felhasznált anyagokat. Egészen pontosan tudjuk, hogy milyen sokféle fából épült az a bárdka. Kiderült, hogy csupa olyan fát használtak föl, amely kisméretű, nem is egyenes, ezért úgy kellett kisebb darabokból összetoldozni az egész hajót, mert nagy és egyenes szálfákat nem lehetett találni a vidéken. Ehhez viszont hatalmas türelem és rendkívüli anyagismeret kellett, tehát félig-meddig művészi kézműves munkát kívánt. Akárhogyan is, Szent József biztos, hogy nem egyszerűen csak a bérért dolgozott, hanem olyan valaki lehetett, akinek a háza körül a munkának becsülete is volt, hiszen másutt Jézust nem egyszerűen az ács fiának mondják, hanem azt is megjegyzik, hogy „nem az ács ez, Mária fia” (Mk 6,3), tehát valószínűleg megtanulta, átvette a mesterséget Szent Józseftől.

3. A Bibliában a munka nem büntetés. A paradicsomból való kiűzés történetében halljuk ugyan, hogy „arcod verejtékével fogod megkeresni kenyeredet” (Ter 3,19). De ez nem azt jelenti, hogy maga a munka a büntetés, hanem inkább az, hogy ez sokszor eredménytelen, gyötrelmes lesz, mert tövist és bojtorjánt terem a föld (Ter 3,18). Isten arra küldi az embert, hogy hajtsa uralma alá a földet. Ez azonban nem önkényeskedést, pusztítást jelent, hanem nagyszerű felelősséget az emberiségért és a teremtett világért. Az ember a munkában a Teremtő művét fejleszti tovább – ha szabad ezt a szót használnunk. De persze a munkának is csak akkor van értelme és méltósága, ha van értelme és méltósága az egész életünknek. Mert ha az nincs, ha céltalan a létünk, akkor az értékek között sem tudunk rendet tenni. Bíznunk kell tehát a teremtő Istenben, akinek terve van a világgal és az emberiséggel, és keresnünk kell az akaratát, hogy részt vehessünk ennek a tervnek a megvalósításában.

4. Hogy milyen értéke van az emberi munkának, azt az utóbbi időben megtapasztalhattuk. Különösen is látszik, hogy sok ember munkája mennyire életfontosságú mindenki más számára. És itt nem csak az egészségügyi dolgozókról van szó, róluk elsősorban, de például a sofőrökről, a takarítókról, azokról, akik a rendet fenntartják, tehát sok emberről, aki ha a munkáját gondosan és jól végzi, mindannyiunk életét szolgálja. De valljuk meg, hogy néha drámai helyzetekben is tehetetlennek érezzük magunkat. Ez azonban tévedés. Egy családot alkotunk, mindannyian imádkozhatunk és imádkozzunk is halottjainkért, a betegekért, a hozzátartozóikért, a gyászoló családokért és azért, hogy Isten felhasználva a tudósok, a szakemberek és minden jóakaratú ember munkáját is, véget vessen ennek a járványnak. Az igazi vigasztalást számunkra az jelenti, hogy a földi halállal nincs mindennek vége, mert Isten személyes örökéletre hív minket.

5. Ezen a plébánián is építkezés folyik. A célja pedig végül is ennek a munkának is a lelkek üdvössége. Mert egy jó közösségi ház, egy korszerű plébánia otthont adhat a hívő közösség találkozásainak, idősek és fiatalok programjainak, hittanóráknak és bibliaköröknek és minden olyan alkalomnak, ahol a hitben és a szeretetben építjük a közösséget egymással és a helyi keresztény közösség útján magával Jézus Krisztussal. Vele találkozunk minden szentmisében és szentáldozásban. Vele szeretnénk találkozni ünnepélyes, felejthetetlen módon idén szeptemberben az Eucharisztikus Kongresszuson is.

Isten áldja meg ezt a plébániát és Dorog egész városát! Szent József, védőszentünk, könyörögj értünk! Ámen.”

A szentmise itt nézhető vissza:

Megosztás