Lieber Tamás „Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében Randazzó „fekete-fehér” templomával ismerkedhetünk meg.
Szicília, ahogy Olaszország egésze is, rendkívüli adottságokkal rendelkezik a kulturális javak tekintetében. Ahogy a természeti látnivalókban, úgy az emberi alkotásokban is bőven van mit felfedeznünk itt. A dél-olaszországi sziget számos ókori emlékkel büszkélkedik, ám a későbbi korok művészei, építészei is sokat tettek azért, hogy valóságos műemlék-városok jöjjenek létre.
Szicília északkeleti partvidékét kétségkívül az Etna-vulkán uralja, és ez nemcsak a természeti adottságokban, de az épített emlékekben is megjelenik. Taormina, Catania, Nicolosi neve minden bizonnyal ismerősen cseng idehaza is, ám a hegy árnyékában kevésbé ismert, ám nem kevésbé látványos települések is megbújnak. Ezek egyike az Etna északi lábánál, 765 méteres magasságban fekvő, majd 11 ezres lélekszámú Randazzo városa.
Bár az Etna közelsége jelent némi veszélyforrást a városra nézve, a modern kori kitörések lávafolyamai mind ez idáig szerencsésen elkerülték. De nem volt ez mindig így, amit mi sem bizonyít jobban, mint, hogy maga Randazzo is egy ősi lávafolyamra települt, és persze az is, hogy számos épületének a sötét színű bazalt adta az alapanyagát.
