Lieber Tamás „Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében Randazzó „fekete-fehér” templomával ismerkedhetünk meg.
Szicília, ahogy Olaszország egésze is, rendkívüli adottságokkal rendelkezik a kulturális javak tekintetében. Ahogy a természeti látnivalókban, úgy az emberi alkotásokban is bőven van mit felfedeznünk itt. A dél-olaszországi sziget számos ókori emlékkel büszkélkedik, ám a későbbi korok művészei, építészei is sokat tettek azért, hogy valóságos műemlék-városok jöjjenek létre.
Szicília északkeleti partvidékét kétségkívül az Etna-vulkán uralja, és ez nemcsak a természeti adottságokban, de az épített emlékekben is megjelenik. Taormina, Catania, Nicolosi neve minden bizonnyal ismerősen cseng idehaza is, ám a hegy árnyékában kevésbé ismert, ám nem kevésbé látványos települések is megbújnak. Ezek egyike az Etna északi lábánál, 765 méteres magasságban fekvő, majd 11 ezres lélekszámú Randazzo városa.
Bár az Etna közelsége jelent némi veszélyforrást a városra nézve, a modern kori kitörések lávafolyamai mind ez idáig szerencsésen elkerülték. De nem volt ez mindig így, amit mi sem bizonyít jobban, mint, hogy maga Randazzo is egy ősi lávafolyamra települt, és persze az is, hogy számos épületének a sötét színű bazalt adta az alapanyagát.
Randazzo számos templommal büszkélkedik. Legismertebb épülete a többségében normann és gótikus stílusjegyeket is hordozó Nagyboldogasszony bazilika (Basilica minore di Santa Maria Assunta), amelynek építőköveit a már említett fekete bazalt, míg ajtó- és ablakdíszítéseit világos homokkő alkotja.
A legenda szerint egy pásztorfiú Szűz Mária kép előtt égő tüzet látott meg egy barlangban. Kezdetben egy oltárt emeltek ezen a helyen, majd később, a XIII. században ide épült a templom is. Az épületet 1589-94. között reneszánsz építészeti elemekkel egészítették ki, míg a harangtornyot 1863-ban építették hozzá. A háromhajós templombelső mennyezeti freskója Madonna életét mutatja be.
Több ízben is volt szerencsém megfordulni ebben a hangulatos kis városkában (a mellékelt fotó 2019 februárjában készült), amit az Etnára látogató turisták zöme véleményem szerint elkerül. Pedig érdemes rászánni egy napot a vulkán körbeautózására; olyan településeket érintve, mint az Etna fővárosának nevezett Nicolosi, a pisztácia egyik hazájaként számontartott Bronte, vagy a képzőművészeti festményekkel díszített házairól híres Linguaglossa. A tűzhányó minden oldalról más és más arcát mutatja, és többszöri megállóval igen látványos lávamezőkön is barangolhatunk.
Lieber Tamás
A sorozathoz kapcsolódó további cikkek ide kattintva érhetők el!
