Lieber Tamás „Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében a 2015-ben év fájának választott tölggyel és annak érdekes helyével ismerkedhetünk meg.
Hatodik éve már annak, hogy megfordultam itt, s bár alig két hetet töltöttem el ezen a vidéken, a benyomások igen mély nyomot hagytak bennem. Baltikum, azon belül is Észtország, egyik kedvenc országommá vált. A szovjet uralmat magáról már a tényleges, 1991-ben kikiáltott függetlenség előtt levető állam 1988 óta tekinti magát szuverénnek. Észtország gazdaságát tekintve alapvetően ipari agrárország, ám ma már a szolgáltatóiparnak és a turizmusnak is meghatározó szerep jut.
A valamivel kevesebb, mint fél magyarországnyi (45 226 km2) állam kulturális és természeti látnivalókban egyaránt bővelkedik. Hegyvidékhez szokott embernek kissé szokatlan, hogy az ország átlagos magassága kevesebb, mint 100 méter, legmagasabb pontja a Nagy Tojás-hegy (Suur Munamägi) is mindössze 318 méteres. Természeti látnivalóit elsősorban fantasztikusan szép lápvidékei adják. Egy ilyen területről szól korábbi írásom is.
Észtországi látogatásunk során érintettük az ország legnagyobb szigetét, a Rigai-öböl bejáratában fekvő, 2673 km²-es alapterületű, 40 ezer lakossal bíró Saaremaa-t is. Ezen a szigeten található jelen cikkem témája, amely a 2015-ben év fájának választott tölgyről szól. Írásom bevezetőjében említettem, hogy az ország mély nyomott hagyott bennem. A kulturált, tiszta településkép, a rendezett ápolt porták, a környezettudatosság és az észtek természethez való viszonyulása egyaránt csodálatom tárgyát képezi.
Különös érzés erről írni akkor, amikor másról sem hallunk, mint arról, hogy hazánkban sokszor értelmetlen gigaberuházások (például stadionépítések, Ligetprojekt stb.) zajlanak, amelyeknek következtében fákat vágnak ki, élőhelyeket semmisítenek meg. Nos, az észtek „kicsit” másképp gondolkodnak. Például egy egészséges fát nem vágnak ki azért, mert valaminek vagy valakinek az útjában van. Még akkor sem, ha az történetesen egy futballpályán található. Igen, egy pályán, ráadásul annak majdnem közepén.
Orissaare városka alsóbb ligában játszó csapata ezt a pályát használja napjainkban is. A tölgy itt a játék részét képezi, pontosabban „játékba” hozható. A labdát ugyanis éri rá passzolni. Ám mögé bújni nem szabad, az ugyanis lesnek minősül.
Lieber Tamás
Ide kattintva tekintsd meg a pályát és a fát a Google műholdképén.
Ha szeretnéd látni a fát játék közben, kattints ide!
A sorozathoz kapcsolódó további cikkek ide kattintva érhetők el!
