Lieber Tamás „Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében rózsadombi József-hegyi-barlanggal ismerkedhetünk meg.
A budai, második kerületi Rózsadomb neve hallatán legtöbbünknek a gazdagság jut eszünkbe. Pedig ma már kevésbé csak a tehetősek kiváltsága, hogy itt élhetnek. A sűrűn felhúzott lakótelepi épületeket ugyanúgy megtaláljuk itt, mint az egyszerűbb „kertesházas” telkeket. Amit viszont nem láthatunk a felszínen sétálva, azok a föld mélyének kincsei.
A Rózsadomb alatt, ma már mondhatni számtalan kisebb-nagyobb barlang található, amennyiben a néhány méteres üregeket is ide vesszük. Ám ezek között találjuk Magyarország egyik legszebb barlangrendszerét, a jelenleg hozzávetőleg 5600 méteres hosszban ismert József-hegyi-barlangot is.
Azon szerencsés barlangászok közé tartozom, akiknek volt szerencséje több ízben is megszemlélni ennek a lenyűgöző, ám bejárását tekintve bizony kihívásokkal teli barlangnak a kincseit. A csupán rövid szakaszokat érintő látogatásoknak legszebb emlékei hatalmas barlangi termének, a „Kinizsi-pályaudvarnak”, valamint hihetetlenül szép képződményekkel rendelkező „Eldorádó” és a „Virágoskert” nevű részeinek meglátogatása volt.
A barlang felfedezése az 1980-as években megindult nagyszabású építkezés eredménye. 1984 januárjában az alapozási munkák során a markológép átszakított egy gömbfülkét, amelynek során a -10 Celsius-fokos hidegben sűrű gőzoszlop tört fel. Mindez a helyszínre látogató kutatók számára egyértelműen a barlang meglétét jelezte. A barlang feltárása budapesti barlangászok részvételével, dr. Leél-Őssy Szabolcs és Adamkó Péter irányítása mellett, társadalmi munkában folyt. Ennek a munkának az érdekessége, hogy kutatóknak néhány hetük volt arra, hogy bebizonyítsák a barlang meglétét, mert ha ez nem sikerült volna, a kutatóaknát betemetik és épületeket húznak fel felette.
A tulajdonképpeni rendszert kemény, megpróbáltatásokkal teli munkával (hatalmas kövek kivésésével, rendkívül szűk járatok kitágításával) végül 1984 áprilisában sikerült elérniük, és még ebben az évben 2 km-es járathálózatot térképeztek fel.
A József-hegyi-barlang a hévizes eredetű üregek típusos formakincseit mutatja. Szépen oldott gömbfülkék, hatalmas, gipsszel borított falfelületek, tág terek, szűk útvesztők egyaránt jellemzőek rá. A gipsz- és aragonitképződmények lenyűgöző változatosságban találhatók meg itt.
Talán a legszebb formákat – ahogy a felvételen látható gipszvirágot is – a „Virágoskertben” láthatjuk. A barlang fokozottan védett, kizárólag kutatási célból és engedéllyel látogatható.
Lieber Tamás
A sorozathoz kapcsolódó további cikkek ide kattintva érhetők el!
