Lieber Tamás „Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében az olaszországi Vulcanoval ismerkedhetünk meg.
Olaszországban, Szicíliától északra elhelyezkedő, hét lakott szárazulatból álló Lipari-szigetek legdélibb tagja, a 22 négyzetkilométernyi alapterületű festői Vulcano, a mitológiai Vulcanus isten lakhelye, a vulkánosság névadója. Vulcano kitöréséről már az ókorban is születtek feljegyzések (pl. Thuküdidész, Kr. e. 425., Arisztotelész, Kr. e. 330), de a középkorban (pl. 1444) is hallatta hangját. Mindez idáig legutolsó kitörése 1888-90. között zajlott.
Vulcano turizmusának fellendülése a XX. század középére tehető. A szigeten az utóvulkánosság szinte összes jelensége felfedezhető, a kénes gőzök-gázok szivárgásától (szolfatára tevékenység) az iszapfortyogókig. Az ún. Nagy-kráter tövében lévő, nagy kompforgalmat is lebonyolító kikötő (Porto di Levante) szomszédságában találjuk a messze földön híres vulcanói iszapfürdőt (lásd képünkön). A forró, kénes gőzök és gázok által átjárt, csapadékvízzel felhígult természetes medencében keletkező kénes iszap hőmérséklete 40-70 Celsius-fok közötti. A fürdőkúra többek között bőrbetegségek, reuma, és nőgyógyászati panaszok orvoslására ajánlható.
Mi magunk több ízben is kipróbáltuk a híres sárfürdőt. Elsőként, 1999-ben, majd a rákövetkező években még ingyenesen lehetett igénybe venni e természetes szolgáltatást, ám 2006-ban már néhány eurós belépődíjat kértek ezért. Hamar rájöttünk azonban, hogy a körbekerített fürdőtől 20 méterre, magában a tengeröbölben is megtaláljuk ugyanezt a kénes iszapot csak nem olyan töménységben. Sőt a forró gőzök és gázok által átjárt és felmelegített tengervíz a felszálló buborékoknak köszönhetően valóságos pezsgőfürdő-élményt nyújt.
Azonban ne lepődjünk meg, ha bőrünk e kényeztetés után még hetekig érezteti a mélyen beivódott kén szagát.
Lieber Tamás
A sorozathoz kapcsolódó további cikkek ide kattintva érhetők el!
