Lieber Tamás „Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében a Rhône-gleccserrel ismerkedhetünk meg.
Észak-olaszországi túráink kapcsán Svájc határ menti településein már tizenöt évvel ezelőtt is megfordultunk, ám valamivel alaposabban csak 2019-ben volt szerencsénk megismerkedni ezzel a természeti adottságokban bővelkedő, gyönyörű fekvésű országgal.
Szeptemberi túránk elsősorban az ország körbeautózását jelentette, de azért időnként a túrabakancsok is előkerültek.
Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, lévén az ikonikus Matterhorn, az Eiger és a Jungfrau is ködbe burkolózott ott jártunk idején, pedig mit nem adtunk volna azért, ha legalább a távolból megtekinthettük volna ezeket a hegyóriásokat. Be „kellett” érnünk Lauterbrunnen, Grindelwald, Zermatt környéki alacsonyabban futó turistautakkal, ám megfogadtuk, hogy a dolgot nem hagyjuk annyiban és a közeljövőben „elvarrjuk majd a szálakat”. S ha már az előre tervezett túráink nem is jöttek be – persze azért valamelyest kárpótoltuk magunkat – voltak nem tervezett meglepetések is. Az egyikkel a Furka-hágón való átkelés közben találkoztunk.
Már önmagában a Valais-kantonban található hágón (amelyet Zürich-től 136 kilométerre, délre találunk) való átkelés is megéri a fáradságot, hiszen számtalan hajtűkanyarjával és az innen kitárulkozó lenyűgöző panorámával nagyszerű ajándék az utazónak. Azonban kétségkívül legnagyobb turisztikai attrakciója a Rhône folyó forrását tápláló gleccser meglátogatása. Különlegessége, hogy ezt a képződményt nemcsak felülről, de alulról, pontosabban a jég alól is megszemlélhetjük, amely valljuk be, nem mindennapos élmény.
A Rhône-gleccser, ahogy ez sajnos másutt is jól mérhető, az elmúlt évszázadban komolyabb visszahúzódást mutatott. Míg hossza 1879-ben 9 km volt, addig 2016-ra 7,65 km-re zsugorodott.) Területe nagyjából 17 km2, legmagasabb pontja 3630, míg alsó elvégződése 2200 m-es tengerszint feletti magasságon található.
A gleccser frontját egy, generációk óta ezzel foglalkozó helyi család működtette látogatóközpontban közelíthetjük meg. Mindeközben számos kilátópontról láthatunk rá a monumentális jégmezőre, de az innen kilépő „patakocskára” is, amelyet azután Rhône folyóként fedezhetünk fel a térképeken.
Magasból a gleccser felszínére tekintve furcsa kép tárul szemünk elé, amit a 2010-es évek elején mintegy 5 hektáron leterített hófehér „paplannak”köszönhetünk. Ez az UV-sugárzásnak ellenálló takaró mintegy 70%-kal képes csökkenteni az olvadás ütemét. A fapallót követve, majd a takarót félrehúzva egy, nagyrészt mesterségesen a gleccserbe vájt alagútba is beléphetünk, ahol az áttetsző, „gyöngyöző” kék jégfalak között bolyonghatunk.
A gleccserből eredő Rhône – amely a Genfi-tavat is táplálja – 812 km-es útját követően Franciaországban, Arles alatt hatalmas deltatorkolattal ömlik a Földközi-tengerbe.
Lieber Tamás
A sorozathoz kapcsolódó további cikkek ide kattintva érhetők el!
