Lieber Tamás „Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében a Rhône-gleccserrel ismerkedhetünk meg.
Észak-olaszországi túráink kapcsán Svájc határ menti településein már tizenöt évvel ezelőtt is megfordultunk, ám valamivel alaposabban csak 2019-ben volt szerencsénk megismerkedni ezzel a természeti adottságokban bővelkedő, gyönyörű fekvésű országgal.
Szeptemberi túránk elsősorban az ország körbeautózását jelentette, de azért időnként a túrabakancsok is előkerültek.
Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, lévén az ikonikus Matterhorn, az Eiger és a Jungfrau is ködbe burkolózott ott jártunk idején, pedig mit nem adtunk volna azért, ha legalább a távolból megtekinthettük volna ezeket a hegyóriásokat. Be „kellett” érnünk Lauterbrunnen, Grindelwald, Zermatt környéki alacsonyabban futó turistautakkal, ám megfogadtuk, hogy a dolgot nem hagyjuk annyiban és a közeljövőben „elvarrjuk majd a szálakat”. S ha már az előre tervezett túráink nem is jöttek be – persze azért valamelyest kárpótoltuk magunkat – voltak nem tervezett meglepetések is. Az egyikkel a Furka-hágón való átkelés közben találkoztunk.
Már önmagában a Valais-kantonban található hágón (amelyet Zürich-től 136 kilométerre, délre találunk) való átkelés is megéri a fáradságot, hiszen számtalan hajtűkanyarjával és az innen kitárulkozó lenyűgöző panorámával nagyszerű ajándék az utazónak. Azonban kétségkívül legnagyobb turisztikai attrakciója a Rhône folyó forrását tápláló gleccser meglátogatása. Különlegessége, hogy ezt a képződményt nemcsak felülről, de alulról, pontosabban a jég alól is megszemlélhetjük, amely valljuk be, nem mindennapos élmény.
