Lieber Tamás „Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében az Etnával ismerkedhetünk meg.
Miközben cikksorozatom következő, mindenképpen pozitív hangvételű témáján gondolkodom (elég volt a koronavírus okozta melankóliából), különböző híroldalakon geológiai események (földrengések, csuszamlások, vulkánkitörések) követelik maguknak az elsőbbséget. Úgy látszik, hogy „nem tudjuk” elengedni ezt az évet.
S ha már geológia, megszokhatták tőlem, hogy írásaimhoz magam is szívesen választok ilyen témát. Folyamatosan változó, alakuló bolygónk kimeríthetetlen anyagot szolgáltat ezen a téren. A geológiai változások többnyire lassú, emberi léptékkel nem mérhető folyamatok, de léteznek olyan események is, amelyek következményei néhány évtized, évek vagy akár már hetek, napok távlatában is jól észlelhetők. Ilyenek például a gleccser-visszahúzódások, lejtős talajmozgások (csuszamlások) vagy a vulkáni tevékenységek. Ez utóbbiak kapcsán az elmúlt napokban is bőséges információk érkeztek a világ minden tájáról, de a szicíliai Etna is újfent formába lendült.
A híradások az Etna kitörését harsogják, miközben egy folyamatosan tevékeny vulkán esetében ez valójában az aktivitás erőteljesebbé válását jelenti. A kitörések itt ugyanis mindennaposak. Az persze más kérdés, hogy az éppen aktuális lávaszórás, lávaömlés már jóval ritkább.
