Lieber Tamás “Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében a Retyezát-hegységgel ismerkedhetünk meg.
Sokak szerint a Kárpátok legszebb magashegységének a Déli-Kárpátokban terpeszkedő, 750 km2 kiterjedésű Retyezátot tartják, ami nem véletlen, hiszen élővilágával, formakincseivel az egész hegységrendszer jellemvonásait magán hordozza. A külső erők által erőteljesen lepusztított, meredek szirtekkel tagolt sziklás gerinceket, gleccservájta teknővölgyeket, jég gyalulta tómedencéket, víz mélyítette szurdokvölgyeket mind-mind megtaláljuk itt.
Az évszakok változásával a magashegységi táj más és más arcát mutatja.
Amíg ősztől tavaszig, szinte egybefüggő hótakaró borítja a hegység felső régióit – remek lehetőséget kínálva a hótalpas, síléces turizmusnak – addig a rövid nyári időszakot a kettősség jellemzi. A napsütésnek kitett területek üde zöld rétjeit vadvirágok (havasszépe, tárnics, sáfrány stb.) kavalkádja színezi, a felmelegedett sziklákon pedig zergék és mormoták sziesztáznak, ugyanakkor a magas sziklafalakkal leárnyékolt völgyeket még mély hó borítja.
A Kárpátok hegységei közül a Retyezát és a Magas-Tátra büszkélkedik a legtöbb, egykori gleccservájta medencéket kitöltő tavakkal (ezeket nevezi a földrajztudomány kissé megtévesztő módon tengerszemeknek, hiszen a tengerekhez valójában semmi közük sincs).
A Retyezátban a tavak száma megközelíti a százat. Pontos adat erről azért nem adható meg, mert egy részük időszakos, vagyis csak a tél elmúltával – ami a felsőbb régióban csupán 2-3 havi hómentes időszakot jelent – válik láthatóvá. Ezek leendő víztömege a felette kiolvadó hó, valamint a nyári időszakban lehulló csapadék mennyiségétől függ.
2010 júniusában magam is megfigyelhettem miképpen születnek ezek a tiszta vizű, ám a legmelegebb nyári hónapokban is rettenetesen hideg tavacskák.
Lieber Tamás
A sorozathoz kapcsolódó további cikkek ide kattintva érhetők el!
