Lieber Tamás “Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében a norvégiai Szószék-sziklával ismerkedhetünk meg!
Norvégia megszámlálhatatlan természeti látnivalóval büszkélkedhet. Az ország nevének hallatán legtöbbünknek a fjordok, vagyis az egykori gleccserek által kimélyített tengeröblök jutnak eszünkbe, amelyekből ezernél is több található itt. De a „Trollok” hazáját hósipkás hegyekkel, gleccserekkel, számtalan vízeséssel, mesés szigetekkel és merész sziklaszirtekkel is bőségesen ellátta a természet. Ez utóbbiak között jó néhány emblematikus képződmény található, vagyis olyan látványosságok, amelyeket a turisták ma már automatikusan összekapcsolnak az országgal. Ezek egyike a Szószék-szikla (Preikestolen).
Barátaim társaságában két alkalommal volt szerencsém felkapaszkodni a Stavangertől ma már csupán 40 perces autózással elérhető sziklaszirtre. Ezt a gyors megközelítést a 2019 decemberében átadott, mélyen a tenger alatt futó, 14,4 km hosszú alagút (Ryfylketunnelen) teszi lehetővé. Mi ezt ott jártunkkor még nem ismerhettük, így a déli nagyvárosból nagyjából 130 km-t kellett megtennünk, egy kb. 20 perces kompátkelést közbeiktatva.
A Preikestolen számos utazási iroda programjában szerepel, így a tömegturizmus egyik célpontja. Bár Norvégiában a „tömegturizmust”, kicsit másképp értelmezik, mint mondjuk idehaza. A norvég ugyanis túrázó nemzet, amin az ország adottságait megtapasztalva nincs mit csodálkoznunk. Náluk megszokott dolog, hogy akár hétköznap, munka után, hóban, szélben vagy napsütésben rövidebb-hosszabb túrát tesznek valamely közeli nevezetességhez, vagy egyszerűen csak „céltalanul” sétálgatnak a természetet járva, mindezt nyilván felkészülten, vagyis megfelelő kondícióval és öltözékben.
Persze a Szószék-szikla kicsit más, hiszen itt rengeteg a külföldi, különösen a nyári szezonban. Ekkor egyetlen napon több ezren is elzarándokolhatnak ide. Népszerűségében szerepet játszik aTom Cruise főszereplésével részben itt forgatott Mission Impossible legutolsó mozija is.
A cikkben bemutatott fotót 2018. július 3-án, 18 óra tájban készítettem. Ekkor már túl voltunk egy kiadós, 1,5 órás sziklás kaptatón. Néhol helyi kőből kirakott lépcsőket kellett megmásznunk. Érdekessége ezeknek az építményeknek, hogy – mint számtalan helyen Norvégiában – nepáli serpákkal készíttették. Ezek a hegyi emberek nyilvánvalóan a Himalájában szerzett tapasztalatokkal felvértezve Norvégiában sem szembesülnek megoldhatatlan feladatokkal, ha hegyi ösvényeket kell építeniük.
A meredek kaptatót követően hamarosan felértünk a plató szintjére, ám a kilátóig még párszáz métert kellett megtennünk. Be kell vallanom, nem tériszonyosoknak való hely ez. Néhol csupán 4-5 méter széles sziklapárkányon vezet az út, mindenféle biztosítókorlát nélkül. A kilátó egy nagyjából 25 x 25 méteres sziklaterasz, amelynek három oldala 604 méter mély szakadék. A bátrabbak kiállnak a szélére, vagy inkább kihasalnak (így lehet elejét venni az esetleges hirtelen széllökések okozta életveszélyes szituációknak is), hogy életük fotóját készítsék, készíttessék el. A még vakmerőbbek pedig szélére ülve lábukat a mélységbe lógatva szelfizgetnek. Magam megelégedtem azzal, hogy a kilátó fölötti szirtre mászva, számomra biztonságosabbnak tűnő helyről, felülről örökítsem meg ezt a gyönyörű alakzatot. A felvétel készítésekor már jócskán megfogyatkoztak a turisták. Jól láthatóan alig lézengenek rajta néhányan. Pedig néhány órával ezelőtt több százan is lehettek itt. A kilátás a Lysefjord (Fény-fjord) sötétkék vizére, a szemközti fehér sziklafalak nyújtotta háttérrel hosszú percekre rabul ejtett. Kész szerencse, hogy a látványt nem rondítják el mindenféle mesterséges elemek, korlátok. Így válik ténylegesen korlátok nélkülivé a panoráma.
Lieber Tamás
Hasznos linkek:
Gyönyörű drónfelvétel a Preikestolenről>>
2017-es, első Szószék-túránk beszámolója>>
Így készült a Mission Impossible Preikestolen-jelenete>>
