Lieber Tamás “Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának második részében a Padis-fennsíkkal ismerkedhetünk meg!
A Kárpátok talán legjellegzetesebb karsztvidéke a Bihar-hegységben (Erdélyi-szigethegység) található Padis területe. Olyan természeti látnivalókat jelölő elnevezésekkel találkozhatunk itt, mint Csodavár, Szamos-bazár, Mócok temploma, Elveszett világ, Rozsda-szakadék.
Mintha mesébe csöppenne az ember, amely patakok, víznyelők, barlangok sejtelmes világáról szól.
A Budapesttől 4,5 órányira, körülbelül 350 kilométerre található Boga üdülőtelep (Boga-völgy) a Padis környéki túrák egyik általunk kedvelt kiindulópontja. Erről a helyről csillagtúraszerűen számtalan természeti látnivaló közelíthető meg; így például a névadó Padis-fennsík, a Csodavár 60 méter magas monumentális sziklakapuja, a Meleg-Szamos szurdokvölgyben eredő forrása, a lenyűgöző Galbena-vízesésrendszer, a számtalan barlanggal büszkélkedő Bársza-katlan, a mély zsombolyairól (aknabarlang) nevezetes Elveszett világ, vagy a fenyvesekkel körülölelt Ponor-rét. Írásaimban idővel ezekből többet is szeretnék bemutatni, amelyekhez rengeteg emlékem társul, de hadd kezdjem a számomra oly kedves Ponor-réttel.
Boga falucskától 10 km-re található, a ma már aszfaltozott autóúton megközelíthető, sátras táborozóhelyként is használatos Glavoj-rét. A gyakran emberektől nyüzsgő völgyet hátunk mögött tudva, nagyjából 15 percnyi sétával, egy kisebb domb leküzdésével ámulatba ejtő táj képe tárul szemünk elé. Ezt a képet választottam cikkem témájául. Először 1995-ben jártam itt, Varga László geológus barátom vezette csoport tagjaként. Egy bő évtizeddel később szintén baráti ismeretség révén juthattam el ismét erre a tájra, amit azóta számos alkalom követett. Apránként lehetőségem adódott megismerkedni a régió megannyi látnivalójával, de a Ponor-rét örök szerelem maradt. Talán az első emlékek miatt. A 95-ös túrán ugyanis néhány napot itt sátrazhattunk, mindentől és mindenkitől elzártan, a völgy egy meghitt, civilizációtól mentes, csendes zugában. Ma is tisztán megjelennek előttem a koromfekete éjszakák, a párás, ködáztatta hajnalok, ma is jól felidézhető a sátrak mögött csörgedező patak halk csobogása, a völgybe reggelente bevágtató, egyébként szabadjára engedett lovak patkódobogása, játékos viháncolása, nyerítése.
