Ma 65 éve született a Dorog egykori játékosa, majd sikeredzője, a Dorog FC örökös tagja, városunk közéleti személyisége, Honti József. Tiszteletére ebből az alkalomból a jó kívánságok mellett egy kis visszatekintőt jelentetünk meg pályafutásáról – Szabó Gyula cikke.
1955. április elsején Révkomáromban született, majd ifjú korát Sárisápon töltötte. A Doroghoz közeli bányásztelepülésen kezdte labdarúgó pályafutását, onnan került igen fiatalon Dorogra. A hetvenes évek első felében a felnőtt kerethez tartozott, míg első bemutatkozására 1976 nyarán a Tisza Kupában került sor, amely NB I-es csapatok részére kiírt nyári torna volt, ahol a Dorogiak a 3. helyet szerezték meg. Játékára sor került a Magyar Kupa (akkori nevén MNK) negyeddöntőjének körmérkőzésein is, ahol a Bp. Honvéd elleni idegenbeli meccsen kezdőként jutott szóhoz 1976 decemberében. Legelső NB I-es bajnoki mérkőzése a bajnok Vasas ellen volt, ahol szintén kezdőként futott ki társaival a dorogi stadion gyepszőnyegére, mégpedig az Ivanics Tibor vezető edző által dirigált Schnitzer Imre – Engelbrecht József – Tóth Gyula – Sándor Mihály – Kapitány György – Farszki Tibor – Szabó József – Kiss László – Peszeki Jenő és Péntek Sándor összetételű csapat tagjaként. Ezt követően további tíz alkalommal kapott bizalmat első osztályú találkozón.
Bár 1977-ben a dorogiak kiestek az NB I-ből, helye a csapatnál továbbra is stabil volt. Posztját tekintve középpályásként szerepelt és 1979-ig erősítette aktív labdarúgóként a dorogiakat. Kerek 50 bajnoki mérkőzésen viselte a Dorog-mezét és 4 alkalommal szerzett gólt az NB II-ben. A hetvenes évek végén visszatért Sárisápra, majd edzői végzettséget szerzett a Testnevelési Egyetemen. Már szakedzőként került vissza a dorogi csapathoz, ahol egykori játékostársát, Gabala Ferenc vezető edzőt segítette. Csapata 1988-ban sikeres feljutott az NB II-be, ahol biztosan megragadt, majd Reszeli-Soós István vezető edző oldalán 1991-től az NB I-be jutás egyik nagy esélyesei voltak. 1993 nyarán nevezték ki első ízben a dorogiak vezető edzőjének. Remekül összekovácsolt csapata a szezon egyik kellemes színfoltja volt, amely minimális kapott góllal a 3. helyen fejezte be az őszt. 1994 elején a klub az ellehetetlenülés szélére került, mégis készen állt a tavaszi folytatásra. Egyetlen kikötésként arra kérte a vezetőséget, hogy a szorult anyagi helyzet ellenére se adjanak el egyetlen játékost sem. A klub mégis kénytelen volt több meghatározó labdarúgóját értékesteni, ezért felállt a kispadról. 1995 nyarán azonban ismét a csapat élére került, amely azóta kiesett az NB II-ből és a harmadosztályban is éppen csak bennmaradt. Egy év leforgása alatt a 4. helyen végeztek úgy, hogy sokáig nyílt versenyben álltak a bajnoki címért. A csapat nem csak eredményesen szerepelt, de fazonja volt, amely kifejezetten közönségcsalogató játékkal, abszolút támadó focit játszva tette le névjegyét. Ezekben az időkben nem egyszer 3 ezer néző is kilátogatott az NB III-as dorogiak hazai meccseire és idegenben is sokan kísérték el a gárdát.
Párhuzamban a Magyar Kupában is nagyszerűen szerepelt a csapat, amely előbb a megyei döntőt bizotsan nyerve bejutott az országos főtáblára, ahol az NB I-es Vasas, az NB II élcsapata a Paks és a Lajoskomárommal alkotott csoportból sikeresen továbbjutott és a 16-közé lejátszott oda-visszavágón búcsúzott az Újpesttel szemben. A dorogi visszavágón viszont iskolajátékot mutattak be a válogatott játékosokkal teletűzdelt lila-fehérek ellen és legyőzték nagynevű ellenfelüket. 1996 őszén a válogatott a dorogiakat választotta a vb-selejtezőre való hangolódáshoz edzőmérkőzésre. A tatai edzőtáborban remekül helytálltak a dorogiak és csak a hajrá perceiben csereként beállt Torma góljával tudtak minimális 1:0-ás győzelmet aratni. A következő évben változatlan lendülettel, látványos, gólerős játékkal megérdemelten lettek bajnokok. Az osztályozót is sikeres vették, amellyel az NB I/B-be jutottak. Az osztályozó dorogi visszavágóját 10 ezren szurkolták végig, amely rekord a magyar labdarúgás történetében, hiszen előtte és azóta is példátlan, hogy két harmadosztályú csapat mérkőzésére ennyien legyenek kíváncsiak. A meccsen egyébként az akkori szövetségi kapitány, Csank János is helyet foglalt a tribünön.
Két osztállyal feljebb is a harmadosztályban szerepelt csapattal álltak ki és hajszálon múlott a bennmaradás. A zárófordulóban ha belövik a 11-est, akkor 2-1-re nyer a Sopron ellen a csapat és bennmarad, viszont kimaradt a büntető és az 1-1 kevésnek bizonyult. Ezt követően az NB II-ben mindvégig harcban álltak a bajnoki címért, s végül bronzérmesek lettek, majd az ezredfordulón a hallatlanul és reménytelenül elapadt anyagi háttér dacára is kivívták az NB I/B-be jutást, ahol két egymást követő évadban is sikerült kiharcolniuk a bennmaradást. 2001-ben fejezte be az edzősködést Dorogon közel egy évtizedes szolgálatával. Pályafutásának méltó elismerése volt, hogy ugyan abban az évben átvehette a Dorogi FC Örökös Tagja címet. A későbbiekben több csapatot is vezetett. Zsámbékon bajnoki címre vezette a helyieket és a zsámbéki futball addigi legnagyobb sikereként a harmadik vonalba juttatta csapatát. Edzősködött Ausztiában, majd Dabason és a BKV Előre csapatánál is. Közben 2013-ban jétékosmegfigyelőként visszatért a dorogi klubhoz. Csapatunk akkor bajnoki címet nyert.
Honti József nem csak a labdarúgópályákon és sportberkekben ért el szép sikereket, szerzett hírnevet és elismerést. Réka és Blanka lányai által kétszeres édesapa, valamint már nagypapa. Személye és egyénisége meghatározó volt a dorogi labdarúgásban és ne feledjük, edzői sikereit kivétel nélkül nagyon alulfinanszírozott anyagi támogatás mellett tudta elérni. A sportsajtó annak idején Honti-legénységként emlegette a dorogi csapatot. Játékosai kivétel nélkül azonosultak vele és elképzeléseivel. Amikor egy interjúban megkérdezték tőle, hogy mit jelent számára Dorog, nemes egyszerűséggel ezt felelte: „Minden idegszálammal Doroghoz kötődök.” Vezetésével kiváló közöséget alkotott az egyesület. Közvetlen, barátságos, de tiszteletteljes személyisége által kiváló kapcsolatban volt nem csak a játékosokkal és a szakvezetéssel, de ugyan úgy viszonyult a klub minden egyes alkalmazottához, a szurkolókról nem is beszélve. Amire külön büszke volt és pályafutásának egyik legnagyobb sikerének vallott, hogy nagy példaképével, Varga Jani bácsival dolgozhatott mindvégig a dorogi évei során.
Ezen a jeles napon szeretettel köszöntjük és szívből kívánjuk, hogy még nagyon soká éltesse Őt a Jóisten!
Szabó Gyula
Legutóbbi cikkek
