Az Esztergomi Helischer József Városi Könyvtár Köztünk élnek sorozatának november 5-i vendége Bognár Géza aranyműves volt. A beszélgetés alkalmából kamara kiállítást rendeztünk grafikáiból a könyvtár tárlóiban, mely még két hétig megtekinthető.
Géza 1954-ben született Esztergomban. Szülei Pilismaróton laktak, a kenyérgyárban rakodómunkásként éjjel-nappal dolgozniuk kellett. A középiskolát a kertvárosi Hell József Károly Nehézipari és Gépészeti Szakközépiskolában végezte, alapított egy zenekart Seven Sleepers néven. A zenélés mellett sportolt is, szertornázott és kézilabdameccseket játszott. Középiskolában az órák alatt rajzolt, így született műveiből iskolája kiállítást is tartott. A Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, de nem vették fel. Az egyik felvételi vizsgáztató tanár felfigyelt tehetségére és ajánlotta, hogy válasszon magának egy évig művészeti szakmát és mellette járjon el hozzá magánórákra, és akkor a következő évben sikerülni fog felvételije a főiskolára. Így választotta végül az aranyművességet. Zárt világ volt az aranyműveseké, jobbára zsidó származású osztálytársai voltak. Az iskola mellett mellékállást vállalt, a Kígyó utcai aranyművesnél dolgozott. A Postás Torna Klub leigazolt szertornázója lett, viszont sportkarrierjét a hanyag viselkedése miatt abba kellett hagynia.
Az aranyműves iskola befejeztével behívták katonának, és először nősült meg. A katonaság két évig tartott, a győri határőröknél szolgált a parancsnok sofőrjeként. Amikor leszerelt, elvált. A Pilisi Állami Parkerdőgazdaságnál kezdett el teherautósofőrként dolgozni, ekkor kezdett építkezni. Újra megnősült és született egy fia. Találkozott egy régi mesterével a Huba utcai aranyműves iskolából, aki összehozta őt a Magvető Kiadó vezetőjével. Kapott egy kisebb grafikai megbízatást, azzal a kitétellel, hogy ha nem készül el határidőre, akkor többé szóba se állnak vele. A rajzokat mindig időre elkészítette. 8 évig alkalmazta őt a Magvető kiadó illusztrátorként. Dolgozott a Rakéta regényújságnak, illusztrálta többek között Karinthy Frigyestől Az emberke tragédiáját, és Italo Calvino A kettészelt őrgrófját. Közben a dorogi művelődési ház dekoratőreként is dolgozott.
Másodszor is elvált és harmadszor is újranősült. Először Pilismaróton, saját házában volt egy műhelye, ahol ötvösként dolgozott, de aztán Esztergomban is nyitott egy üzletet. Közel 30 évig aranyművesként szolgálta azokat az embereket, akik bízva benne megtisztelték az üzletét és rá bízták az ékszereiket, akár javítás, akár új ékszer készítése céljából. Ez idő alatt a grafikával nem foglalkozott.
Tizennégy évig kick boxolt és a szakosztály vezetője is volt. Az év mecénása díjjal is jutalmazták, amikor az új szíves alapítványt támogatta; olyan embereket, akik szív transzplantáción estek át.
Harmadszori válása után depresszióba zuhant, ahonnan Nagy László gitárzenész segítette ki. Emlékére a beszélgetés végén Géza egy saját számot játszott el.
A közelmúltban volt két kiállítása a Duna Múzeumban és a Kaleidoszkóp házban Arcok a piacról és Arcok a világomból címmel.
Igazán sokoldalú személyiséget ismerhettünk meg Géza személyében, olyan embert, aki a jég hátán is megél. Kalandos életútját meglepő őszinteséggel tárta a közönség elé. A rendezvényen készült fényképeket a honlapunkon a Galéria menüpontban, a videofelvételt a Médiatárban nézhetik meg.
Hámosné Szőke Anna
Fotók: Nyári Andrea
