December 18-án délután öt órától került sor az esztergomi könyvtár utolsó ez évi rendezvényére. A Könyvtári beszélgetések előadássorozat keretében Beer Miklós, a Váci Egyházmegye püspöke látogatott el hozzánk Réti Józseffel, aki már a harmadik interjúkötetét jegyezte le.
Mikós atyát Esztergomhoz és környékéhez szoros kapcsolatok fűzik, rengeteg személyes ismerőse eljött a rendezvényre és ő is nevén nevezte a jelenlévőket. A könyvtár zsúfolásig megtelt, az ülőhelyek kevésnek bizonyultak, sok érdeklő állva kísérte figyelemmel Beer Miklós püspök úr, a legendás „Miklós atya” szavait.
Dr. Beer Miklós tanulmányait a budapesti Központi Papnevelő Intézetben folytatta. Esztergomban szentelték pappá 1966. június 19-én. A Hittudományi Akadémián avatták teológiai doktorrá. Lelkipásztori tevékenységét 1967-től 1969-ig Kőbányán kezdte káplánként, 1969–1970 között Szobon volt káplán, majd 1975-ig Márianosztrán plébános. Ezt követően 21 éven át (1976-tól 1997-ig) Pilismaróton volt plébános. 1988 és 1997 között a dömösi plébánia vezetését is ellátta. 1997-ben Esztergom-Belvárosban lett plébános.
Közben 1979-től teológiai tanárként teljesített szolgálatot az Esztergomi Hittudományi Főiskolán, majd 1999-től 2003-ig rektorként átvette a szeminárium vezetését. Jelentősen hozzájárult a szeminárium életének megújulásához.
2000. április 8-án az Esztergom-Budapesti főegyházmegye segédpüspöke lett. II. János Pál pápa 2003. május 27-én nevezte ki a Váci egyházmegye megyés püspökévé. Beiktatása 2003. június 20-án történt. Jelmondata: „Permanentes in fide”, azaz „Rendületlenül a hitben”.
A beszélgetés kezdetén mindjárt megosztotta a hallgatósággal friss élményét: november utolsó hetében nagy várakozással ment Rómába a magyar püspöki kar, köztük ő is, mert végre személyesen találkozhatott Ferenc pápával. A találkozás során megerősödött bennük a gondolat, hogy ő – Ferenc pápa – Jézus Krisztus hiteles képviselője. Ferenc természetes kedvességével, őszinteségével, nyíltságával fogadta őket – csak úgy néztünk egymásra, mesélte Miklós atya, hogy ilyen is van? A pápa azt mondja, jaj de jó, hogy itt vagytok, érezzétek otthon magatokat, ott a kristályvíz, a kávé, na, hogy vagytok, hát így fogadta őket. Én ugyanaz vagyok, mint voltam Buenos Airesben, mondta, és most itt vagyok, és nem akarok más lenni. Józanság és bölcsesség, nyugodt béke sugárzott a pápából.
A Mindig velem című kötetet is személyes történetek, példabeszédek teszik színessé, olvasmányossá, miközben az új könyv az aktuális közéleti kérdések mellett olyan témákat érint, mint a hiteles kereszténység, a házassági problémák, az elhagyatottság, keresztény hagyományaink, Isten szándéka vagy az utolsó ítélet. A kötet két részből áll, az első részben a földi dolgokról alkotott véleményt tükrözi, a kötet második részében pedig az égi dolgokkal foglalkozik.
Réti József inspiráló riporterként tette fel a kérdéseket, így állt össze a kötet. A borítón lévő fotó Pilismaróton a temetőben készült, édesanyja sírjánál.
Az idei adventje azzal kezdődött, hogy eltemette a fogadott fiát. Egy cigány srác volt, közöttük élt 10 évig. „Érdekes fiú volt, tavaly, amikor leesett az első hó, a többiek szóltak, hogy siessek, mert már nagyon vár engem. És amikor meglátott, felkiáltott: Püspök atya! Hoztam magának ajándékot! Egy hólapátot!”. A szüleit nem ismerte, állami gondozott gyerek volt, kábítószeres lett, amiből nagy nehezen kijött. Aztán sajnos kilyukadt a gyomra, későn vették észre, s a műtét után két nappal meghalt. Többen összesúgtak a hátam mögött, hogy ez a püspök hobbija, hogy itt van ez a csóringer srác; de nagyon sokan eljöttek a temetésére – a püspökök közé temettük a kriptába. Megérdemli. Valaki mondta, utólag értjük meg, hogy ez a cigány gyerek, ez a Sanyi segített abban, hogy egy kicsit máshogy nézzük a világot. Tehát a személyes elköteleződés segítene a társadalom gyógyulásában. Az elköteleződés, a befogadás. Ahogy a dal mondja: „Ó, ha tudtam volna, Hogy te vagy Mária, Aranyból is, ezüstből is Szállást adtam volna, Én pedig a hideg földre Lefeküdtem volna.” Igen, nem mindig tudjuk, hogy ki az, akit beengedünk. Kockázat nyilván van. Zavarja a komfortzónánkat. De ha nem kockáztatunk, nincs is esélyünk arra, hogy kilépjünk a bezártságunk rabságából.”
A beszélgetés jó hangulatban telt, püspök úr jókedvre derítette a megjelenteket, mindemellett igazán értékes gondolatokat is hallhattunk. Szívből ajánljuk a vele készült interjúkötetek elolvasását, melyeket a könyvtárunkból ki is lehet kölcsönözni.
Az esztergomi könyvtár legközelebbi rendezvénye már a jövő esztendőben, január 8-án lesz.
Hámosné Szőke Anna
Fotók: Nyári Andrea
